Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Just Can't Get Enough, 1987-1988

2021. szeptember 08. - Szigi.
""Ez egy örökös vitatéma a zenekarban. Minden alkalommal, amikor turnézni megyünk, azon gondolkodunk, hogy játsszuk-e a 'Just Can't Get Enough'-t. Mivel ez egy Vince Clarke-dal - aki már nincs a zenekarban - és nagyon különbözik már attól, amit most csinálunk, mindig hezitálunk vele kapcsolatban. De ugyanakkor ez volt a legelső slágerünk, és a közönség csalódott lenne, ha nem játszanánk el. Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy semmibe veszem, mert ez egy jó popdal, de be kell vallanom, hogy már nem igazán izgat, hogy énekeljem". - nyilatkozta Dave a nyolcvanas évek végén, és bizony, a Music For The Masses Tour úgy indult, hogy - a DM története során első ízben - nem szerepelt a setlistben a Just Can't Get Enough. Aztán cseredalként fel-felbukkant (1987-ben csak kétszer, aztán 1988-ban Budapesten csak a második este volt), majd aztán egyre gyakrabban tűnt fel a dallistában, hogy aztán az észak-amerikai turnészakasztól már kirobbanthatatlan legyen onnan! És így természetesen szerepelt a 101 filmben - őrület, ahogy táncolnak rá a lányok a nézőtéren, és persze mindezt az első sorból láthatjuk, hiszen Dave egy csibészes mosollyal maga mellé hívja D.A.Pennebaker-t, a rendezőt, így láthatjuk, ahogy több tízezer amerikai megőrül a pasadenai éjszakában...
 

Just Can't Get Enough, 1986

A gyászos (?), koncepciózus Black Celebration Tour sem maradhatott el Just Can't Get Enough nélkül: ismét utolsó előttiként, a ráadás második dalaként játszották. Az 1986-os verzió érdekessége, hogy dobták a Schizo Mixes betétet, ez nagyjából az albumverzió ezúttal. A londoni, Wembley-fellépésről nézzük meg a dalt:
 

Just Can't Get Enough, 1984-1985

A Some Great Reward Touron volt először utolsó, koncertet záró dal a Just Can't Get Enough. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból nekem EZ, az 1984-es a kedvenc Just Can't Get Enough-verzióm: a "when I'm with you baby I go out my head" résznél (és utána is a versszakok elején) egy árnyalattal hangsúlyosabb a szinti a háttérben, ami nekem nagyon-nagyon tetszik. Dave sűrű "jee-jeee"-zése is hozzáad az élményhez. A Schizo Mix betét itt is jelen van. Természetesen a The World We Live In And Live In Hamburg zárásaként nézhetjük meg ezt a Just Can't Get Enough verziót (aki pedig jobb minőségben, kevésbé torz mikrofonnal akarja hallani ezt a verziót, annak - mint mindig - az 1984 bázeli koncertfelvételt javaslom).
 

Just Can't Get Enough, 1983-1984

A Construction Time Again Touron már az első ráadás második dalaként (a koncert utolsó előttiként elhangzott számaként) játszották a Just Can't Get Enough-ot. Ez hasonló verzió, mint az 1982-es, ugyanúgy belejátsszák a Schizo mix végét, de a szinti hangszíne sokkal jobb, mint 1982-ben. A közönség pedig nem sokat gondolkodik rajta, hogy megőrüljön-e, vagy sem :)
 

Just Can't Get Enough, 1982-1983

1982-ben már elkezdte elfoglalni a Just Can't Get Enough az őt megillető helyét a koncert setlistjében! Az év eleji See You Touron ugyanúgy adták elő kb. ugyanott, ahogy a Speak And Spell Tour-on, ám az év második felétől, az A Broken Frame Tour-on az első ráadás első dalaként csendült fel a dal. És hosszabban játszották: a dal végébe beleillesztették a Schizo Mix végét, így máris több, mint 2 perccel több Just Can't Get Enough-t kaptunk. A belénkégett felvételen Dave biztatja is a tömeget: "gyerünk, ne álljatok meg, ez a 12'' változat! nincs még vége!" És hogy honnan éghetett belénk? Természetesen egyrészt a jól ismert Hammersmith Odeonos felvételről, másrészről pedig a Love, In Itself maxiról, amelynek a limitált kiadásán megtalálható volt ez a koncertfelvétel :)
 

Just Can't Get Enough, 1981

A Just Can't Get Enough természetesen volt 1981 végén a Speak And Spell Tour-on; kb a koncertek kétharmadánál játszották el. A szinti valahogy gyengécske benne, a dobok viszont meglepően hangsúlyosak. Az "i just can't get enough" ismételgetés előtt még hiányzik az átvezető rész, illetve a végén nagyon vicces a már már "Jackos" "rappelése" Dave-nek :)
 

Any Second Now, 1981

Az 1981 végi, meghatározott setlisttel rendelkező koncerteknek - lehet már ezt bátran Speak And Spell Tour-nak nevezni - az ANY SECOND NOW volt az intrója! Természetesen a kislemezen található instrumentális változattal kezdődött minden egyes fellépés 1981 végén. Képfelvétel hiányában nehéz eldönteni, hogy élőben játszanak-e a fiúk, vagy szalagról megy a zene - mindenesetre aki jól fülel, hallhat pár plusz szintit a gazdagabb hangzás érdekében! A végén Dave bátortalan beköszönése hozzáadott érték :)
 

Just Can't Get Enough, 1980

A mai napon a Just Can't Get Enough (és az Any Second Now) koncertváltozatait vesszük sorra! Elsőként mindjárt itt egy 1980-as felvétel, ahol a dal még teljesen máshogy szól, mint ahogy megismerhettük: már-már darkos kezdés után indul csak el a jól ismert dalszerkezet. Igaz, a Stripped könyv tanulsága szerint Dave ezt nyilatkozta a dal megszületéséről: „Nem tudtunk a felvételre koncentrálni, és a Just Can’t Get Enough első változata borzalmas lett. Mindent kidobtunk, amit addig készítettünk, és újabb számokat vettünk fel. Rengeteg időbe telt felvenni, mert még mindig a New Life hangzása volt a fejünkben”
 
Borzalmasnak nem mondanám, de itt még tényleg nehéz elképzelni, hogy később stadionnyi tömegeket fog énekeltetni Dave ezzel a dallal :)
 

Célegyenesben az Ultra 12 Singles Box - újabb Useless mixet veszünk sorra

És jut mára egy Useless mixünk is, hiszen a napokban be kell fejeznem az Ultra The 12'' Singles Box bemutatását, hiszen pénteken megjelenés! A USELESS (CJ BOLLAND ULTRASONAR MIX) hasonló zajokkal kezdődik, mint a Funky Sub mix, ám annyira nem ereszti el a gyeplőt. Így egy némiképp a Cosmic Blues mixre emlékeztető alkotás lesz a dologból, amely az acides ereszdelahajam mellett tiszteletben tartja az eredeti alkotást is. Mára jó éjt, holnap rengeteg Just Can't Get Enough koncertfelvétellel folytatjuk a Speak And Spell harmadik kislemezének 40. éves jubileumának a megünneplését!
 

Az Only When I Lose Myself is ma jubilál

A Just Can't Get Enough koncertverzióival holnap folytatjuk a Speak And Spell nagy slágerének megünneplését; de nemcsak ez a Vince-szerzemény jelent meg szeptember 7.-én, hanem egy hangulatában szinte teljesen ellentétes, merengő souldal is. Boldog 23. születésnapot, ONLY WHEN I LOSE MYSELF! :)
 

süti beállítások módosítása