Ma ismét Dave McElroy gondolatait fordítottam le a kiváló Almost Predictable Almost blogról. A téma természetesen a ma 40 éve megjelent Just Can't Get Enough kislemez!

" - Melyik bandát is szereted?
- Depeche Mode
- Ó igen, emlékszem rájuk. (énekelni kezd): "I just can't get enough..." az egy remek dal volt. Mi történt velük aztán?
- Még mindig léteznek
- Tényleg? Azt hittem, már ezer éve feloszlottak. "I just can't get enough, I just can't get enough..." Imádom a 80-as évek zenéjét
(ütések hangja)

Oké, ez talán egy szélsőséges reakció, és talán nem így kellene befejezni a fenti, valószínűleg nem túl gyakran előforduló beszélgetést, de a Just Can't Get Enough - tetszik vagy sem - a zenekar egyik leghíresebb dala. Alig hiszem, hogy reprezentálja azt a Depeche Mode-ot, amit szeretünk, de lássuk be, ez egy rohadt jó dal, és egy újabb bizonyíték popdalszerzői szuperképességeire. 1981-ben is hatalmas sláger volt, mint ahogy azt hamarosan látni fogjuk.

A Just Can't Get Enough 1981. szeptember 7-én jelent meg, és tizenkét nappal később a 44. helyen lépett be a slágerlistákra. A következő héten már emelkedni kezdett, és a 24. helyig jutott, mielőtt a szeptember 23-i Top Of The Pops szereplés a 12. helyre repítette a dalt. Vajon be tudták-e törni a Top 10-et? Nem azonnal nem, mivel a következő héten a kislemez a New Life-ot követve a 11. helyig jutott. Október 7-én azonban a Depeche először törte át a Top 10-et a Just Can't Get Enough című dallal, a dal a 8. helyen landolt. A szeptember 23-i Top Of The Pops szereplést aztán október 8-án megismételték a műsorban. Biztos, hogy a kislemez feljebb fog kerülni? Talán a top 5-be? Nem: a 12. helyig esett vissza, majd a 17., 22., 33. és 46. helyeken csúszott ki a slágerlistáról.

A kislemez kritikái nem voltak túl jók. A Smash Hits szerint ez egy "kevésbé emlékezetes, de zeneileg hasonló folytatása a New Life-nak", hozzátéve, hogy "jó rá táncolni". A Record Mirror a hét kislemezének válaszotta a dalt, kijelentve, hogy "roppant élvezetes, ugrálós és popos, és nagyon közel van az irritálóhoz". Az NME szerint a kislemez "néhány kedves részletet" tartalmaz, hozzátéve, hogy "Ez egy lagymatagabb, de azért emlékezetes dal", ami elég barátságtalan kritikának tűnik, míg a Melody Maker a maga okoskodó módján kijelentette, a dal címére utalva: "Elegünk lesz majd, meglátjátok."

Amint a szeptember 23-i Top Of The Popsban láthattuk, a közönséget kezdetben elbűvölhette ez a csapat furcsán - vagy Martin esetében alig - felöltözött fickó, akik mind játéktrombitával voltak felfegyverkezve. Dave úgy néz ki, mintha épp most fejezte volna be a műszakját egy helyi olasz étteremben, Fletch egyértelműen furcsa, Vince úgy néz ki, mint aki inkább a rádióhoz, mint a tévéhez öltözött volna, Martin pedig, nos, Martin valahogy talált időt arra, hogy kalapot válasszon, de inget nem. Már innen is tudhattuk előre, hogy Mr. Gore érdekes öltözködéséről is híres lesz... A közönség hamar megunta Martin és társai kinézetét, hiszen a TOTP ismételt előadásán a dal kiesett a Top 10-ből. Nem baj. A Just Can't Get Enough egy jó kis sláger volt, és megérdemelte a Top10-es helyezést.

Ha a tiszta, hamisítatlan popzsenialitás példáját keresed, a Just Can't Get Enough pont ez. Az előző két kislemezhez hasonlóan itt is sokkal több rejlik a dalban, mint ami elsőre látszik. A látszólag egyszerű szöveg és dallam mögött rengeteg szintetizátoros okosság rejlik, és ez a részletekre való odafigyelés az, ami ezt a dalt és sok más Speak & Spell-korszakbeli számot kiemel társai közül. Végső soron azonban mondhatok bármennyit Vince, Daniel és Eric Radcliffe szintijeiről, de a lényeg ez: a Just Can't Get Enough korának egyik, ha nem a legjobb szintipop dala.

Annak ellenére, hogy ezután a Depeche Mode nagyobb lélegzetű és sötétebb dolgok felé haladt, soha nem sikerült igazán elengedniük ezt a dalt. A Speak & Spelltől a Music For The Masses-ig minden turnén játszották élőben, és csak a World Violation és a Devotional/Exotic/USA94 turnék alatt esett ki a pixisből, hogy aztán csak az 1998-as The Singles Tourra térjen vissza. Elképzelhető a 101 nélküle? Nem lenne ugyanaz. A felvétel, amikor D. A. Pennebakert felviszi Dave a rámpára, hogy a legjobb helyről lássa a tömeget, a film egyik ikonikus pillanata. A dal 1994-ben biztosan nem illett a setlistbe, vagy legalábbis teljesen őrültnek hangzott volna azzal a torzított gitárszólóval, amit Martin talált ki hozzá, de akár tetszik, akár nem, a Just Can't Get Enough a Depeche koncertek nagy slágere. Erről árulkodik az a tény, hogy 613 alkalommal játszották élőben.

Legutóbb a 2018-as Global Spirit Tour utolsó koncertjein bukkant fel, és mindenkinek (engem is beleértve) elnyerte a tetszését. Végső soron egy ez egy igazán jó dal, bármennyire is úgy gondolod, hogy a Rushnak vagy a Blasphemous Rumoursnak stb. stb. stb. kellene elhangzania helyette a koncerteken.

A B-oldalas dal, az Any Second Now egy egészen csodálatos instrumentális szerzemény, tele azokkal a csodálatos szintihangokkal, amiket az instrumentális alkotások akkortájt tartalmaztak. A dal természetesen a Speak & Spell albumon is szerepel majd Any Second Now (Voices) néven, és abban szerepel ének is. Frappáns kis dal.

Ez volt az első alkalom, hogy a Depeche Mode videoklipet forgatott. Ez egy furcsa klip, valahogy átváltozik egy bizarr bőrbe öltözött, táncoslányokkal tarkított "élő" rész, és egy koktélivó verseny között, ahol a zenekar megdöbbentően öltözködik, és a táncoslányokat borzasztóan kinéző italokkal kényezteti. Mindenki talál időt arra, hogy műanyag trombitákat fújva lépegessen le a lépcsőkön, majd egy kínos befejezés következik, ahol mindenki a szöveggel együtt szájal, úgy téve, mintha valójában a "Just Can't Get Enough"-t mondanák egymásnak, mint négy kém, akik kétségbeesetten mondogatnak egy kódszót újra és újra, abban a reményben, hogy a SAWT csapat végül betör és kiszabadítja őket.

Ez egy videó - olyan, amilyen. Jó ez a videó? Nem, nyilvánvalóan nem. A Depeche Mode a Shake The Disease-ig nem csinált jó videókat, de inkább legyen egy rossz videó és egy jó dal, mint egy értelmetlen videó egy förtelmes és elgondolkodtatóan túlértékelt dalhoz, nem igaz? Most konkrétan a Rio-ra gondolok a Duran Duran-tól, de bármelyik számot mondhatnám. "

A cikk eredetije itt található (videókkal, képekkel és kiadványelemzéssel).