Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

"1987 óta a legjobb!" A Magyar Narancs korabeli kritikája az Exciter-ről.

2021. május 14. - Szigi.

Ezen a linken.

When The Body Speaks

Szívdobogással és vonósokkal indul a következő alkotás a 20 éve megjelent Exciter-en: ez a WHEN THE BODY SPEAKS! Hamarosan bekúszik egy mormogó, hipnotizáló, némiképp a Waiting For The Night-ra emlékeztető basszus, ami szinte végigkíséri a dalt. Majd pedig indulnak a versszakok: megintcsak Dave lágy énekével (itt egy kicsit talán sok már a líraiságból, főleg a Shine és a Sweetest Condition után). Az elszórt ütősök, a vonósok, az említett mormogás és a kissé U2-ra emlékeztető gitárok egyedi atmoszférát adnak a lassú dalnak. A tipikus "Exciter-effektek" a második versszak alatt lépnek be, de ezúttal kevésbé tolakodóan, mint a lemez első 3 számában. A versszakok nekem tetszenek, a bridge már kicsit elfolyik, a refrén pedig nekem már nyálas: csak egyet tudok érteni Martinnal, aki a refrének utolsó sorában kikacsint, hogy "oh, I pray too much" :D (ezt egyszer együtt is énekli Dave-vel). A számban található csellón egyébként Knox Chandler játszik, aki ezután lett Dave segítő-és szerzőtársa a Paper Monsters szólólemezen. A dal hosszú instrumentális levezetéssel zárul, ami nekem nagyon tetszik: ebben egy finom zongora is bejön, egy-egy hanggal, közben Dave finoman dúdol, tovább fokozva a dal lágyságát, törékenységét. És aztán szépen elhalkul minden: csak a zongora, a mormogás és a gitár marad, aztán eltűnik az első kettő, és az akusztikus gitár hangjaival zárul az alkotás. Ez volt Dave kedvenc dala a lemezről, és minden egyes koncerten játszották is az Exciter Tour-on: és ez az egyetlen dal, ami a nem kislemezes dalok közül előkerült a lemezről később is, Martin néhányszor a Delta Machine Touron adta elő.
 

The Sweetest Condition

A Shine hangjai lassan átkúsznak a harmadik dalba a lemezen, ez pedig a THE SWEETEST CONDITION! Martin 2001-ben ezt a dalt említette, mint aktuális kedvencét a lemezről, és ez volt az a dal, amelynek a beszűrődő hangjait a 2000-es stúdiófelvételekről történő videós bejelentkezés során hallhattuk. A dal kissé Surrender 2-nek tűnik: a keringő alapritmus és a "Twin Peaks-es" gitár is az Only When I Lose Myself B-oldalasát juttathatja eszünkbe. Dave szintén lágyan kezdi a dalt, majd a refrénben ismét együtt énekel Martinnal: kissé szokatlanul különböző tempóban éneklik a refrén utolsó két sorát. Az Ultrán kevés "közös vokál" volt, az Exciter ebből a szempontból elkényeztetett bennünket! A második refrénnél a "sad disease" rész után egy szokatlan, agyoneffektezett gitárra emlékeztető hang töri meg a dal gördülését. Ez a különleges hang aztán velünk marad a második refrén után is, sőt, "szólózni" kezd. Dave aztán visszatér, már sokkal fenyegetőbben, keményebben énekelve, mint a dal elején; ez azért is feltűnő, mert az utolsó versszakban az első versszakot ismétlik meg. Ahogy az utolsó előtti versszak után visszajön az első, az a kedvenc részem a dalban! Itt is feltűnnek a dal végén a Shine "háttérvonós-szerű" hangjai, ám amúgy ennek a "gitáreffekt-szólónak", a keringőritmusnak és az Exciterre olyannyira jellemző "puttyogó", elszórt ütőhangoknak az egyvelegével zárul a dal. A dalszöveg mintha egy részeg kavalkád lenne ("milyen esélyeim lennének az ezüst Holddal..."), ám valószínűleg nem tévedünk nagyot, hogyha azt mondjuk, hogy a testiség a téma :) A dalt minden egyes Exciter Tour koncerten játszották, ám azóta - mint egy kivételével az összes Exciter albumdalt - nem játsszák élőben. Nekem az egyik kedvencem a lemezről!
 

Exciter EPK

Ahogy a korábbi lemezeken is, a ma 20 éves Exciterhez is készült egy Electronic Press Kit, azaz egy EPK. A kissé fáradtnak tűnő banda tökéletes udvariassággal beszél a stúdiómunkáról, az inspirációikról, a kedvenc dalaikról és többször is elhangzik, hogy az "egyik legjobb lemezük" az Exciter. :)

Shine

A ma 20 éves Exciter második dala a SHINE következik. Ez volt a második számcím, ami még 2000 júliusában kiszivárgott, igaz ekkor még "Shine On Me" címmel (mentek is a poénkodások akkortájt, hogy olyanok az új számcímek, mintha egy Phil Collins lemez dalai lennének). A Shine ködös, keleties hangulattal kezdődik, majd bejönnek az Exciter tipikus tompított dobjai. Dave lágyan énekelve kezdi a versszakokat, a második versszak alatt pedig ismét csak egy izgalmas basszusszólam kúszik be, majd vonós-szerű hangok is feltűnnek a háttérben. A harmadik versszak alatt egy újabb jellegzetesen Exciteres, elsőre oda nem illőnek tűnő hang is bejön. A lágy hangulatot aztán egy ettől teljesen idegen refrén töri meg: kemény, nem igazán fülbarát szintetizátorfutam töri meg. Aztán mintha mi sem történt volna, visszatérünk a versszakokhoz; az első és a harmadik strófát ismétli meg Dave, a harmadikat ráadásul Martinnal együtt énekelve. Aztán jön a refrén ismét és az idegesítő szintetizátorfutam, ezúttal ütősök nélkül, (azok csak később jönnek most be), és Martin is együtt énekel egy sort Dave-vel. És aztán... ennek a szintetizátorfutamnak az ismétlődésével zárul a dal, illetve a végén visszatér a dalt kezdő ködös, keleti hangulat. Csodás versszakok, idegesítő refrén - ennél a dalnál érzem a leginkább igaznak azt a gyakran megfogalmazott kritikát az Exciter-rel szemben, hogy "demó-szerűek" a dalok - a refrén hangszerelése itt szerintem is az! A dal szövegében én erősnek érzem Martin "kikacsintós korszakának" lenyomatát: lehet, hogy ez csak az én teóriám, de az 1992 és 2005 közötti házasságának minden eleme megjelenik a DM lemezein található dalszövegeiben. 1993-ban rengeteg szerelmes dal volt a lemezen, 1997-ben érettebb, bölcselkedőbb szövegek voltak az Ultrán; az Exciter-en én sok "kikacsintós" szöveget érzek, ilyen a Shine vagy a Freelove, de a Sweetest Condition is (még egyszer: ez lehet csak az én teóriám, de mintha néhány "kaland" lenne megénekelve ezen a lemezen); ezután pedig jön a sötét és elkeseredett, legkevésbé sem szerelmes Playing The Angel. A Shine nagy ígéretnek tűnt 2001-ben, de aztán semmilyen pályát nem futott be: egy időben még kislemezre is esélyes dalként emlegették, de aztán nemhogy nem lett belőle maxi, de még egyetlenegy koncerten sem játszották. Az egyik "elfeledett dal" a lemezről.
 

Dream On

A ma 20 éves Exciter - akárcsak a SOFAD és az Ultra - az első kislemezzel, a DREAM ON-nal kezdődik. Szokatlan módon Dave hangja az első, amivel találkozunk a lemezen, ahogy kérdezi: "can you feel a little love?" Ezután máris jönnek az "új korszak hangjai": "puttyogás", csúszkáló basszus, akusztikus gitár és elszórt ütősök, már-már drum'n'bass-re emlékeztető hangszerelés, azaz minden, ami az Exciter-t fémjelzi és ami korábban - a gitárt leszámítva - nem volt jellemzője a Depeche Mode lemezeinek :) Atmoszférikus hangok kísérik ezt a slágeresnek nem mondható alkotást, majd Dave gyors szövegelésbe kezd, és egy - "slágerhez" képest - meglepően hosszú szöveg éneklésébe kezd. Az első versszak után jön az első "hümmögés" Dave-től, ami kifejezetten jól áll a dalnak. Ezután jön a második versszak, és a refrén, ami előzetesen felkerült már a DM hivatalos weboldalára (és amit anno annyiszor hallgattam meg, hogy máig "kiugrik" a dalból számomra). A refrén után effektek, akusztikus gitár, majd egy újabb, egyre erősödő hümmögés következik Dave-től - talán a dal legjobb pillanatai! Ezután jön még egy versszak, majd még egy refrén, Dave és Martin csodálatos együtténeklésével (szokatlan módon Dave énekli a felső szólamot, és Martin az alsót). A dal az egyszerre minimalista, egyszerre gazdagon hangszerelt "zajkavalkád" letisztulásával zárul: eltűnnek az ütősök, csak Dave marad, és az ő "dream on, dream on!" felszólításai. A dalszöveg témája elég megfoghatatlan; mintha az Ultra-korszak "végzet-témaköre" térne vissza, vagy talán még inkább mintha a "bűnbeesés előtti pillanatok" gondolatok köszönnének vissza Martin dalszövegéből. Tudjuk, hogy ez volt az első dal, ami elkészült a lemezről (már 2000 év vége felé megvolt a dal címe), azaz ez volt az első, ami Martin dalszövegírói kreatív blokkjának a végén "kijött" belőle. A kislemezverziónál hosszabb, erdekes dal (senkit ne tévesszen meg a kislemez borítója, ez az albumverzió), egyáltalán nem slágeres és nem is futott be nagy pályát a DM életművében: 2001-ben játszották csak turnén (és 2003-ban, Dave néhányszor elővette a szólóturnéján.).
 

Sajtótájékoztató Hamburgban, 2001-ben

A Depeche Mode 1998 karácsonya után először 2001-ben, Hamburgban lépett a nyilvánosság elé: az Exciter-t és az Exciter Tourt beharangozó sajtótájékoztatón válaszoltak az újságírók kérdéseire. Aki nem látta még Andy-t és Dave-et cigizni, annak külön csemege a videó! :)

20 éve jelent meg az Exciter!

Kereken 20 éve jelent meg a Depeche Mode tizedik nagylemeze, az EXCITER! Sokak szerint az utolsó eredeti, újdonságot hozó nagylemez, mások szerint egy kisiklás, és az első "kevésbé jelentős" album a Depeche Mode történelmében. Ma és holnap óránkénti posztokban próbálok utánajárni, hogy mi az "igazság"' :D

Nektek mi a véleményetek a lemezről? Mik a legjobb dalok? És mik a legkevésbé jók?
 
Íme a teljes lemez playlistje:
 

süti beállítások módosítása