Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

In Your Room, 1998

2024. január 11. - Szigi.
Ahogy a tegnapi első posztban olvashattátok, a DM - és főleg Alan - sokáig harcolt a Zephyr mix ellen, de még Andy is azt mondta, hogy sokkal jobban kedvelik a saját verziójukat játszani koncerten. Ehhez képest Alan kiválása után szinte azonnal a Zephyr Mixet kezdték el játszani koncerteken, és néhány kivételtől eltekintve azóta is így tesznek. Kétségtelenül időtakarékosabb módszer, viszont a klipben kiválóan működő rövidebb változat koncerten szerintem elveszti az erejét.
 
Mindenesetre a The Singles Touron is minden alkalommal volt In Your Room, a meglehetősen szokványosnak mondható középső lassú blokk utáni részen. Most mégsem egy 1998-as turnéról származó felvételt mutatók, hanem egy bő negyedszázados felvételt, amikor a Depeche Mode az észak-amerikai turné forgatagában fellépést vállalt a Letterman Showban, ahol - talán kisebb meglepetésre - ezt, az akkor 5 éves dalt adták elő. Szinte zsúfoltnak tűnik a színpad: a három zenekartag mellett Peter Gordeno, Christian Eigner, és a vokalistahölgyek (Jordan Bailey, Janet Cooke) adja elő a dalt, igen elegáns körítésben.
 

Még egyszer: In Your Room, 1993 (Devotional Tour)

Ma pedig a 30 éves In Your Room koncertváltozatait vesszük sorra. A dal minden egyes DM turnén felcsendült, sőt, két szólóturnén is játszották - talán meglepetés, hogy pont a dalt nagyon kedvelő Dave nem játszotta soha szólóban. (Hozzáteszem, az, hogy minden turnén játszották, természetesen nem jelenti azt, hogy minden koncerten is előadták volna.)
 
Kezdjük az In Your Room katartikus 1993-as koncertváltozatával! Ennek a dalnak a csodálatosságáról már sokszor áradoztam, és most is csak ismételni tudom magamat. Ez a koncertváltozat nagyon emlékeztet az albumverzióra, de még élőbb hatású, még jobban építkező, még sodróbb, még vérfagyasztóbb és még zseniálisabb, mint az albumváltozatban. Dave szenvedélyes éneke és Alan brutálisan sodró dobolása olyan elegyet alkot, amit nagyon nehéz szavakkal leírni. A dal szinte percről percre csak fokozódik: a harmadik versszakra sokkal erősebb lesz a dob, és sokkal keményebbek lesznek az arcok a kivetítőn is... aztán jön a dal vége, ahol szinte szimbolikus dolog történik. A vokalista hölgyek részéről éles, kétségbeesettnek ható, szenzációs vokál kíséri a jelenetet, ahogy Dave elsétál a színpad végéhez, majd hirtelen a közönség soraiba veti magát. Mintha az élettől búcsúzna el, mintha a kormányosa kiugorna a hajóból, mintha neki, a heroinistának már minden mindegy lenne... A beugrás pillanatában a kivetítőn mögötte látható hölgy lehunyja a szemét, mintha látni sem akarná az eseményeket...Majd pedig a biztonságiak kétségbeesett próbálkozását látjuk, ahogy próbálják Dave-et kiszedni a tömeg karmaiból. Egy pillanatra jön egy totálkép a színpadról: Dave már nincs sehol, Alan elidegenedetten, a színpad sarkában dobol, csak a vádló női arcokat látjuk, miközben Dave a "médroglyben küszködik", illetve küszködnek érte idegenek - hátborzongató(an jó) jelenet! Aztán persze minden rendben (mint ahogy - jópár évvek később - tényleg minden rendben lett Dave körül): felállítják a színpadra (a trikót azért leszaggatták róla), és győzelmi pozícióban áll be az utolsó dobhangokra. A végén pedig még egy kis vicces fricska is belefér: Dave elbúcsúzik a közönségtől, az együttes tagjai levonulnak a színpadról (az In Your Room a főprogram utolsó dala volt), a végén Dave és Andy pacsizik egyet, Andy megveregeti Dave izzadt testét, majd lefelé menet a fenekébe törli Dave izzadságát :D
 

Az Almost Predictable Almost blog írásának fordítása a ma 30 éve megjelenő In Your Room kislemezről

Az Almost Predictable Almost blog írásának fordítása a ma 30 éve megjelenő In Your Room kislemezről:

"A Songs Of Faith And Devotion negyedik és egyben utolsó kislemeze, az In Your Room különös állatfaj. Az albumon ez egy titáni szám, egy abszolút klasszikus és tökéletes példája annak, hogy a Depeche Mode milyen erőteljes tud lenni. Kislemezként azonban újrakeverték, és olyan új köntöst kapott, amely megfosztotta a dalt erejétől.

Az egész kislemez tényleg furcsa. Elképesztően drága 12"-es kislemez, a zenekar első és egyetlen "feszület" csomagolású CD kislemeze és egy videó, amely nemhogy utal, hanem egyenesen szemérmetlenül rámutat arra, hogy a Depeche Mode számára mennyire zűrösek voltak a dolgok akkoriban.

Ez egyben a zenekar utolsó kislemeze négytagúként. Nem sokan tudják, és azok, akik tudják, bizonyára nagyon elhallgatják, de Alan Wilder ezt követően elhagyta a zenekart. Fogalmad sem volt róla, igaz?

Az In Your Room, BONG24 címkével 1994. január 10-én jelent meg. A kislemez eredetileg három CD kislemezen és egy kazettán jelent meg, az első CD és kazetta január 10-én, a következő két CD kislemez pedig egy héttel későb került a boltokba.

A kislemez kapott néhány lelkes kritikát bár Dave Morrison a Select Magazine-ban pont nem dicsért:

"Három CD-nyi mix és koncertváltozat van a Depeche Mode In Your Room kislemezt alkotó anyagából. Mindezeket külön-külön adják ki heteken keresztül. Hogy miért? Hogy a slágerlistákon maradjon? Szégyelljem inkább magam, hogy ilyen cinikus vagyok. Lehet, hogy a Mode-nak van valami Dorian Gray-féle paktuma, ami azt jelenti, hogy a korral javulnak, de hacsak nincs több pénzed, mint eszed, ne vedd meg az egészet, inkább a Butch Vig mixet válaszd."

A Music Weekben Alan Jones sokkal dicsérőbben nyilatkozott, a dalnak a hét kislemezét adta, és azt mondta:

"A Depeche Mode új kislemeze, amely kevésbé nyilvánvalóan rockdal, mint néhány legutóbbi kiadványuk, egy meglehetősen sötét, de mégis eléggé kommersz alkotás, amelyen a sűrű gitározást kellemes refrén szakít meg. Az a tény, hogy három CD-re oszlik szét, segíthet abban, hogy az egyébként elvárhatót meghaladó listás helyezést érjen el, így a Top 10 elérése reális lehetőség."

Nem is tévedett. A dal a 18. helyen lépett be az Egyesült Királyság slágerlistájára, majd a következő héten a 8. helyen szárnyalt a Top 10-be. Nem sokáig kapaszkodott azonban, a következő héten a 28. helyre esett vissza, és a 8-as számok rajongóinak nagy csalódására az 56. helyen fejezte be a slágerlistán. Természetesen nem volt Top of The Pops szereplés sem itt, sem a világ bármely más országában, és bár ez nyilvánvalóan csak a három CD-s kislemezes trükk miatt történt, az In Your Room lett a harmadik a négy Songs Of Faith And Devotion kislemez közül, amely bekerült az Egyesült Királyság Top 10 listájára, ami a zenekar eddigi legnagyobb albumonkénti kislemezes sikeraránya. (Nézzük a többi lemezt: Speak & Spell 50% sikerráta, A Broken Frame 33%, Construction Time Again 50%, Some Great Reward 66%, Black Celebration 0%, Music For The Masses 0%, Violator 25%, SOFAD 75%).

A kislemez A-oldala a dal remixelt változata, a Zephyr Mix. Ez egy Butch Vig által készített remix, amit Alan elég szépen összefoglalt:

"Végül a Butch Vig által készített remix javára szavaztak le. Sajnos, ahogy az gyakran előfordul külső remixerekkel, Vig értelmezése nem kapcsolódott az eredeti sok aspektusához, és a szám sokat veszített Depeche Mode jellegéből, elmaradt a tervezett érzékiségtől és intenzitástól."

Alan nem téved. Bár Alan az eredeti, vagy legalábbis annak a számnak a szerkesztése mellett lobbizott, a zenekar erre a remixre szavazott, és, nos, ez egyszerűen nem olyan jó, mint az albumváltozat. A dal a megjelenése óta élőben is alapdarab, és ami engem illet, a Devotional verzió messze a legjobb. Nehéz elképzelni ennél intenzívebb verziót bármelyik dalból valaha is. A turnékat évekig a Zephyr Mix verziója keserítette meg, amíg az albumverzió vissza nem tért a Global Spirit Tourra, Anton egyik zavarba ejtő filmjével párosulva.

A B-oldal (bár nem szó szerint, mivel a kazettán mindkét számot lejátsszák, a CD-n pedig nincs B-oldal) a Higher Love (Adrenaline Mix). Ha úgy gondolod, hogy a Zephyr Mix megöli a szám eredeti hangulatát, akkor hallgasd meg a Higher Love összerombolását. Silány szemét. Szerencsére a Higher Love ezen verzióját soha nem adták elő élőben. Az eredetit persze igen, összesen 127 alkalommal, ebből 97 koncertnyitó Devotional verzió és 30 Martin szóló verzió a Delta Machine turnén.

Most pedig a klipről. Anton úgy gondolta, hogy ez lesz az utolsó Depeche Mode videó, amin dolgozni fog - nem volt biztos benne, hogy mi lesz a zenekarral, miután a Devotional/Exotic/USA94 14 hónapos menetelése véget ér. Ezért egy Greatest Hits videót készített nekünk, melyben a zenekarral végzett munkáját mutatja be egy állandóan jelenlévő villanykörte és egy elektromos széknek tűnő dolog hátterében. Hát, nem egy Leave In Silence.

Egy fekete-fehér útszakaszon nyitunk, majd Dave-et egy szobában találjuk, egy székhez szíjazva. Legutóbb, amikor láttuk, a Depeche Mode szerzetesei láncolták egy nőhöz Magyarországon, szóval ezúttal tényleg nem volt szerencséje. Látunk egy fát, majd Martint, szintén egy székhez láncolva. Még csak pár másodperc van hátra, de máris látszik, hogy ez egy nagyon sötét videó.

Hirtelen Dave felkel, és látjuk, hogy a nagy villanykörte mögött énekel, ráadásul teljesen szerencsétlennek tűnik. A hangulatot tovább sötétíti Alan és Andy különböző, székhez láncolt megjelenései, majd a zenekar hangszeres játékáról készült felvételek között látjuk őket, amint a dal előrehaladtával küzdenek, hogy kitörjenek a bilincsekből. Te jó ég, ez tényleg egyáltalán nem szórakoztató.

Ahogy a második versszak elkezdődik, egy nőt látunk, aki az Enjoy The Silence királyi felszerelésébe öltözve egy nyugágyat cipel. Emlékszel arra a videóra? Tiszta fényes volt, strandok és hó volt benne. A zenekar együtt volt, bőrbe bújva és menőnek tűntek. Boldog idők. A nő eltűnik, és újra visszatérünk a Depeche Mode Terrorházába, ahol ezúttal Fletch-et látjuk küszködni, miközben Dave egy villanykörte mögül énekel, Martin pedig nagyon menőnek tűnik az ezüstös felszerelésében.

A Personal Jesus is vicces videó volt, nem igaz? Csupa menő monokróm és Dave remekül néz ki - még Andy-t is láthattuk egy pici lovon. Nos, ne aggódjatok, mert itt van egy bólintás arra a videóra egy kalapos nővel, aki kissé érthetetlen módon leveszi a felsőjét. Ezután azt látjuk, hogy valaki lemásolja a Strangelove videót, egy videót, amelyben a zenekart láttuk nevetni, ami ezen a ponton már távoli emléknek tűnik. Ekkor megérkezik a refrén, és egy teljes zenekari előadást kapunk, amelyben Fletch egy zongorán játszik. A láncoktól megszabadulva a zenekar nekilát, hogy azt tegye, amihez a legjobban ért, és úgy tűnik, a dolgok végre felfelé ívelnek.

Ah. Mindannyian újra a székekben ülnek.

Egy I Feel You tribute némileg feldobja a hangulatot, és ahogy az utolsó versszak elkezdődik, egy Walking In My Shoes démoni csirkefejű szörnyeteg felvételei mellett Dave-et látjuk, amint lánc nélkül ül egy bajusz alakú kanapén. Megszabadult, és ennek örömére a Walking In My Shoes démoni csirkefejű szörnyeteg átlapozza a turnéfüzet egy példányát. Végül kidobták, de ha megtartották volna, most jó pénzt érhetne. Ezután egy Halo-tribute jelenik meg, de nem Anton az, hanem helyette a klip egyik bohóca.

A zenekar játszik tovább, és felváltva néznek szerencsétlenül a saját székükben, és ennyi. "Mindig itt leszek?" - énekli Dave a dal végén. "Te lehet, hogy Dave, de én nem" - gondolja Alan."

(képek és a kiadvány további elemzései a linken!

https://almostpredictablealmost1.blogspot.com/2021/06/depeche-mode-singles-1981-to-2021-part.html

Death's Door, Liévinből

A ma 30 éves In Your Room kislemez utolsó koncertfelvétele a DEATH'S DOOR című dal. A Condemnation B-oldalasa jónéhányszor elhangzott a Devotional Tour során (többek között az MTK-pályán is, ahol állítólag sokan nem ismerték fel a dalt, hiszen az csak később jelent meg Depeche Mode-kiadványon, az említett Condemnation-ön), Alan zongorajátékával és a vokalistahölgyek hathatós támogatásával csendült fel a dal, azaz alaposan eltért az albumverziótól és a B-oldalas változattól is. (talán még gyorsabb is volt). Az In Your Room kislemezen természetesen a július 29-én, Liévinben felvett változat hallható.
 

A Never Let Me Down Again, Liévinből

A ma 30 éves In Your Room kislemezen a következő koncertfelvétel a NEVER LET ME DOWN AGAIN, első ízben élő dobbal, a doboknál Alan Wilder-rel. Az 1993-as verzió újdonsága az ötletes kivetítés mellett az, hogy a "nagyzenekari" kezdéssel indít (tehát nem is a négy gitárhanggal, mint az 1987-es verzió és nem is az Aggro Mixszel, mint az 1990-es). A legnagyobb furcsasága pedig az, hogy ezúttal teljesen kimarad a középrész, így a bevezető hangokat leszámítva majdhogynem az albumverziót hallhatjuk. Aki szereti Alan dobolását, annak csemege ez az erősen "pergőkkel dúsított" verzió. Szerintem van jobb változata is a dalnak.
 

A Fly On The Windscreen, Liévinből

A ma 30 éve megjelent In Your Room kislemezre rákerült a Devotional Tour nagy meglepetése, a FLY ON THE WINDSCREEN, amely egy remekül átdolgozott, "grúvos" változat - és amit ráadásul a koncerten igen előkelő helyén, a második ráadás első dalaként játszottak. A videó emlékezetes pillanatai közé tartozik, ahogy az újra vörös fényben úszó színpadon Dave magára markol, ahogy Martin rázza a haját a szinti mögött, ahogy Dave a "Now"-t a közönséggel énekelteti, ahogy kimegy oldalt az oldalsó páholyban ülőkhöz, akik annyira meg akarják fogni a kezét, hogy majdnem leszakad az emelet; majd pedig a végén egy gyengéd "Kiss me" Dave szájából, miközben a szerencsés első sorral pacsizik, és ahol éppen egymást nyomják agyon az őrjöngő rajongók...
 

A World In My Eyes, Liévinből

A Policy Of Truth után egy újabb Violator-klasszis következik a ma 30 éves In your Room kislemezen: ez a WORLD IN MY EYES! A kiválóan átdolgozott verzió Dave beköszönésével kezdődik („good evening, Liévin!“), majd következik a Mode To Joy remix "let me take you on a trip"géphangja, ami aztán kisebb meglepetésre a The Beloved-féle Mayhem Mode mix szintifutamaiba vált át. Ezután aztán jön a refrén zenei alapja, és innentől már nagyjából az albumverzió hallható (Dave éneke itt kezdődik csak). A színpad pirosra vált, és Dave mindent belead, bár feltűnő, hogy mennyire magányosan mozog a színpad alsó részén (szó sincs a mostani turnék összevigyorgásairól, interakcióiról). A World In My Eyes ezen változata egészen kiváló: természetesen itt sincs szó élő dobokról, mégis sokkal organikusabbnak tűnik, mint a World Violation Touros változat (és őszintén szólva mint a későbbi élődobos változatok is...)
 

A Policy Of Truth, Liévin-ből

A következő koncertverzió a 30 éves In Your Room kislemezről a POLICY OF TRUTH 1993-as koncertváltozata a Liévin-ben lezajlott koncertről. A Higher Love monumentális nyitánya és a színpadot borító függöny lehullása után ez volt a koncertek második dala. A színpad lila fényben úszott, és Dave a dal felénél meg is szabadult első ruhadarabjától, az öltönyétől... Maga a dal élőbb hatású, mint a World Violation Tour-on (noha fontos kiemelni, hogy nem dobokkal játsszák), és a dal végén a refrén ismételgetésnél többször jön vissza a jellegzetes éles Policy Of Truth-"riff", ami egyértelműen javít az alkotáson.
 

In Your Room, szigorúan Liévinből

A ma 30 éves In Your Room maxin a kiváló remixek mellett koncertváltozatok is hallhatóak voltak a Devotional Tour-ról. Mégpedig mindegyik a július 29-ei Liévin-ben rendezett koncertről. Elsőként az IN YOUR ROOM koncertfelvétele következzék, amelyről már sokat áradoztam - és holnap reggel még egyszer fogok, ám most inkább arra az érdekességre hívnám fel a figyelmeteket, hogy ez bizony nem teljesen ugyanaz, mint a Devotional VHS/DVD-ről jól ismert verzió. Ki ne emlékezne rá, hogy Dave a tömegbe ugrik a dal végén, és az utolsó refrén után már nem is énekel - az In Your Room maxin található verzión viszont még a végén is biztatja a tömeget. A magyarázat annyi, hogy a Devotional VHS-t nemcsak Liévinben, hanem Frankfurtban és Barcelonában is forgatták; az In Your Room maxin viszont a ma tárgyalandó mixek egytől egyik az említett július 29-ei franciaországi koncertről származnak. Jöjjön tehát most ez az említett In Your Room, a Spotify-ról!
 
süti beállítások módosítása