Az IN YOUR ROOM (EXTENDED ZEPHYR MIX) nyilvánvalóan az eredeti, Butch Vig és Doug Erikson-féle "Garbage-os" változat hosszabb verziója, de valahogy ennél sokkal több. Az elején egy icipicit hosszabb a bevezető torzított gitárhang és a végén jóval terjedelmesebb az instrumentális levezetés, de van még valami, ami még szakadtabbá, grunge-osabbá, gyászosabbá teszi ezt a változatot. Az bizonyára hozzájárul, hogy Martin hangsávjai nincsenek benne ebben a változatban - szinte az az ember érzése, hogy itt már teljesen egyedül lenne a drogokkal küszködő Dave... Ennél közelebb nem jutott a Depeche Mode a grunge-hoz!
Depeche Mode összes
A kilógó adrenalin-lóláb
Ismerős Violator-korszakra emlékeztető hangok hangok (beugorhat a World In My Eyes néhány mixe), aztán egy üresen kongó harang, és egy meglepően szigorú house-os négynegyedes ütem: ez a ma 30 éves kislemez, az In Your Room B-oldalasa, ami a a HIGHER LOVE (ADRENALINE MIX)! Az ismerősség nem meglepő, mivel régi ismerősünk, a Violator-hangzásért felelős Francois Kevorkian tér itt vissza a Depeche Mode világába egy mix erejéig. Francois viszont a Violator-korszak "Electric Cafés" hangzását 1994-re egy igencsak unalmas négynegyedes house-mixre cserélte, így tehát ha valaki nem ismeri ezt a mixet, és azt látja, hogy a SOFAD csodálatos zárószámát egy ilyen híres figura "Adrenaline" mix néven keveri újra, akkor biztos vagyok benne, hogy sokkal ötletesebb mixre gondol. Az Adrenaline mix ráadásul nagyon hosszú (a 7''-es kislemezen és a Remixes 2 81-11 válogatáson szerencsésen a rövidebb változata található meg), és véleményem szerint erősen lefelé lóg ki a csodálatos In Your Room kislemezen.
Egy kiváló, lázas remix
Nagyon szeretem az In Your Room remixeit: nem tudok betelni azzal a sokféle látásmóddal, ahogy ehhez a csodálatos dalhoz nyúltak. A ma 30 éves kislemezen a következő mix a IN YOUR ROOM (THE JEEP ROCK MIX), ami a Massive Attack Blue Lines című lemezének producere, Johnny Dollar és az ekkor első nagylemezére készülő Portishead zenekar közös munkája. Kemény, grúvos alapok, húzós basszus, lázas szintetizátorok, szkreccselés, és eltorzított Dave ének: a korszak minden fájdalma benne van ebben az átdolgozásban! Nem csoda, hogy kiválogatták a Remixes 81-04 című remixlemezre is.
Egy minimalista In Your Room remix
A ma 30 éves In Your Room kislemezen a következő mix az IN YOUR ROOM (APEX MIX): A produceri munka csodája ez az alkotás: az eredeti dal lecsupaszítottabb változata, Brian Eno és Markus Draws fantasztikus alkotása. A dalt bevezető basszushang itt rövidre van vágva, Martin érzéki vokálján van a hangsúly, és teljesen más megközelítést ad az In Your Room-nak az eredeti változat rockhimnuszos megközelítéséhez képest. Számomra az egyik legjobb remix a SOFAD-érából :)
30 éve jelent meg a SOFAD utolsó kislemeze - mindent, amit tudni kell az In Your Room-ról!
Kerek jubileummal kezdjük az évet: ma 30 éve jelent meg a Songs Of Faith And Devotion album negyedik, utolsó kislemeze, az IN YOUR ROOM!
A stúdióban balladaként induló, majd nagyívű "rockhimnusszá" váló alkotást radikálisan átdolgozták a kislemezváltozatra. Probléma volt, hogy hogyan editálják meg a dalt (Alan az albumverzió rövidítésére szavazott volna), és állítólag az együttes nagyon ódzkodott Butch Vig (a Nirvana kultikus albumának, a Nevermind-nek a producere, az ekkor formálódó Garbage dobosa és producere) és Douk Erikson (a Garbage basszusgitárosa) amerikai ízű, szakadt, grunge-os változatától, túl amerikai ízűnek találva azt. Állítólag Dave kardoskodott a "grunge-os" változat mellett, míg Alan úgy érezte, hogy elveszik a dal intenzitása és érzelemvilága az új verzióban... Martinnak pedig a klipforgatás maradt rossz emlék, mivel majdnem 24 órán keresztül nem evett azon a napon és végül rosszul lett.
Az In Your Room (Zephyr Mix) egy teljesen megváltozó Depeche Mode-ot mutat: a grunge-os, amerikaias, Garbage-ot idéző ismétlődő gitár és a rockos nyers megszólalás nem minden rajongó tetszését nyerte el (szerintem egészen káprázatos lett ez a verzió, teljesen máshogy kiváló, mint az album-és a Devotional-koncertváltozat). A klip pedig mestermunka: a betegesen kinéző zenekar (különösen a csontsovány Dave) gyászosan énekel Twin Peaks-et idéző díszletek előtt, közben trónszékhez vannak szíjazva és próbálnak kiszabadulni, míg Martin és Alan a rockzenekarok két alaphangszerén (gitár, dob) játszik... A klipben emellett egy modell játszik el jeleneteket régi Depeche Mode klipekből illetve dalokból (I Feel You, Enjoy The Silence, Halo, Route 66, Walking In My Shoes). A búcsúhangot árasztó klipet nem könnyű érzelmek nélkül végignézni: ez Alan utolsó klipje a zenekarral és nem sokon múlt, hogy Dave-é is ez legyen...
Martin így nyilatkozott a dalról:
"Talán az egyik legrosszabb élményem kapcsolódik ehhez a számhoz. Azaz inkább a klipforgatáshoz. Az egész napot egy felvételi stúdióban töltöttük. Talán volt valamikor ebédszünet, de csak valami rövidke lehetett, amolyan fél-szendvicses. Este 8 körül fejeztük be a forgatást, majd visszamentünk a hotelbe. A hotelben pedig elfelejtettem enni. Elmentünk egy bárba és ott sem ettem... majd elmentünk egy klubba és ott sem ettem... ezek után visszajöttünk a hotelbe, fel a szobámba egy magán party-ra, ami igen későn ért véget. Másnap reggel korán kellett kelnem; együttes-találkozó volt. A megbeszélésen már szörnyen érezem magam... remegtem és egyszerűen nem bírtam tovább... már felállni sem tudtam. Azután kivert a víz és le kellett feküdnöm a megbeszélés közepén.... Szóval akárhányszor csak megpillantom a videót, elkap ez az érzés... "Ó Istenem...!" - előjönnek azok a rossz emlékek.(...) Általánosságban igaz, hogy Dave-re szükség szokott lenni pár extra forgatási óra erejéig. A magam részéről szeretem gyorsan letudni a dolgot, valahogy soha nem lett a kedvencünk a videóklip forgatás. Az énekesen kívül általában mindannyian gyorsan le szoktunk lépni. Maximálisan kiélvezzük az előnyét annak, hogy nem mi vagyunk a frontembere az együttesnek, haha. A klipben sok régebbi Anton videó emblematikus eleme visszaköszön. Hogy miért döntött úgy, hogy ezeket vissza hozza, sohasem tudtuk meg. Lehet, hogy éppen olyan hangulatában volt, hogy elege volt a klip készítésből és maga mögött akarta tudni őket. A videót turné közben forgattuk valamikor 1993 őszén, és talán 1994 elején jelent meg. A villanykörte vélhetően 'a szobát' jelképezi, jóllehet ez csak következtetés a részemről, Anton sohasem erősítette meg, haha. Nicsak, Alan. Lehetséges, hogy talán ez volt az utolsó klip, amiben szerepelt. Itt ez a jelent a rengeteg lámpával, nagyon jól néz ki. A színek is fantasztikusak, igazán szeretem őket. Ez, és talán a 'Walking In My Shoes' klipje a legszínesebb, amit valaha együtt készítettünk. Ha az Antonra oly jellemző fekete fehér világban gondolkozunk, akkor ezek igazán színes és már-már glam alkotások lettek. Jópofa, hogy ezekhez a székekhez lettünk láncolva órákon át. Várjunk csak, lehet hogy ezért nem ettem egész álló nap, haha." (a fordítás a HDMFC honlapjáról származik)
A Musician magazin interjút készített a DM-nek a Songs Of Faith And Devotion felvételi folyamatáról. A DM tagjai így meséltek a dalról: "Az 'In Your Room' három inkarnáción ment keresztül - egy lecsupaszított ballada, egy soul groove és egy rockhimnusz - aztán a zenekar végül úgy döntött, hogy mindegyikből használnak egy kicsit a kész verzióban.".
Alan Wilder a Keyboard magazin 1993. májusi számában így nyilatkozott:
"Ez a dal elég nehéz volt. Három vagy négy különböző módon vettük fel a dalt. Az egyik teljesen úgy volt, ahogy a második versszakban hallható, a kisebb dobfelszereléssel és a "groove-os" basszusvonallal. De az egész dal ugyanezzel a ritmussal nem volt elég erős; nem fejlődött semerre. A dalszerkezet már elég korán megvolt. Tudtuk, hogy hol akarjuk a versszakokat, a refréneket és a középső nyolcasokat. Szóval leültem a dobokhoz és az egész dalt egy bizonyos stílusban doboltam fel, aztán megint egy funkosabb stílusban, és így tovább. [...] A cintányér a "flames" szó után egy későbbi kiegészítés volt. Mivel ez egy ilyen magasabban helyezkető része a dalnak, úgy éreztem, hogy szükséges hozzátenni valamit ezen a ponton. A keverésnél tettük bele. Gyakran csak a keverési fázisban derül ki, hogy szükség van egy új zenei elemre. Amikor a felvételi folyamatban dolgozol, egy dal soha nem hangzik elég jól ahhoz, hogy ezt meg tudd akkor és ott mondani. Szóval elég sok ilyen díszítés kerül bele a keverési szakaszban, mint például a visszafelé eljátszott cintányérok."
Martin Gore a Rolling Stone 672/3. számában (1993. december):
"Szerintem az 'In Your Room' potenciálisan nagyobb sláger lehetne [mint az 'I Feel You'], de hat és fél perc hosszú. Meg lehetne vágni persze, de szerintem a szépségének egy része a hosszúságában rejlik. Nehéz lesz vele dolgozni."
Amikor a Rolling Stone 1993 júliusában turnéra követte DM-et, beszámolt róla: "Gahan úgy érzi, hogy a haverok művészete fokozatosan átáll az újonnan megtalált [Los Angeles-i] filozófiájára, eltekintve az olyan alkalmi baklövésektől, mint Butch Vig jól sikerült 'In Your Room' single remixének elutasítása.".
A Depeche Mode azonban végül nem utasította el Butch Vig mixét, amit egy Andy Fletchernek a Drum Media számára 1994 februárjában adott interjúban fejtett ki:
"Gahan azt javasolta, hogy Butch Vig (a Nirvana Nevermind és a Smashing Pumpkins Siamese Dream című lemezének producere) készítsen remixet a Songs harmadik (!) kislemezére, az In Your Room-ra. Vig a saját gitárosát hozta, hogy egy új - először recsegő, majd szonikus túlhajtásba robbanó - értelmezést adjon az érzelmes balladához. Megerősítve a dobokat és egy olyan alternatív rockos köntösbe öltözteve, amely meglepően jól kordában tartja a Gore-féle melodrámát, mint pl. a "Your favourite mirror, your favourite slave.... " rész... Ez egy érdekes mix, teljesen más, mint amit mi csináltunk volna, bár mi jobban szeretjük a saját eredeti verziónkat" - jegyzi meg Fletcher, annak ellenére, hogy a kezdeti pletykák szerint a mixet egy időben a páncélterembe akarták helyezni, hogy soha ne kerüljön kiadásra. Fletcher számára ez a gyökereikről szól: "Még mindig szeretjük magunkat európai hangzásúnak tartani, és távol állunk az amerikai grunge hangzástól, semmiképp sem ugrunk fel arra a szekérre".
Alan Wilder írta a Singles 86-98 című szerkesztőségi cikkében:
"Meggyőződve a dal kislemezként való potenciáljáról, [Alan] szigorúan kampányolt az albumváltozat mellett, több különböző editálást kipróbálva. Végül a Nirvana producere és a sajtó jelenlegi "grunge" üdvöskéje, Butch Vig remixe mellett voksoltak. Sajnos, ahogy az a külső remixerek esetében gyakran előfordul, Vig értelmezése nem kapcsolódott az eredeti számos aspektusához, és a szám sokat veszített Depeche Mode jellegéből, elhagyva az eredetileg benne lévő érzékiség és intenzitás nagy részét."
Dave Gahan mondta az Exciter EPK-jában 2001-ben:
"[...] Gyakran, sok ilyen fajta dal [hozza elő ezeket a szomorú érzelmeket és az elveszett időt], mint például az 'In Your Room'... valahogy így éreztem magam, tudod, azokban a sötétebb időkben... számomra... ha úgy tetszik. A saját kis szobámban voltam. Egy ideig nagyon védettnek éreztem magam a saját kis szobámban, legyőzhetetlen voltam, és akkor jöttem ki, amikor akartam, és akkor mentem vissza, amikor akartam... és a szoba egy biztonságos hely volt, de most az a szoba megrémít, és nem igazán akarok többé bemenni oda. Szóval, amikor a legutóbbi turnén [Singles 86-98 turné] ezt a dalt énekeltem, majdnem olyan volt, mintha a szobán kívülről tudnám énekelni, de most egy kicsit odamennék, megnézném, és belenéznék újra. Sokkal szórakoztatóbb volt, mint úgy énekelni, mintha minden este utoljára énekelném el. Például a 'Songs of Faith and Devotion'-nél, azon a turnén, nagyon belemerültem az életem azon időszakának egész fajta sötétségébe, és nagyon unalmassá vált."
Dave Gahan a Stirile Pro-nak nyilatkozott 2016-ban:
"[...] az 'In Your Room', azt hiszem, ez az egyik kedvencem, igazából, amit előadok".
Emlékeztetőül a két mix a január 19-én megjelenő vinyl kiadványról
Itt a következő fizikai kiadvány
Ahogy azt az évzáró posztban jeleztem - és a Metro-Nom oldalán hetek óta olvasható volt - a MY COSMOS IS MINE/SPEAK TO ME REMIXES vinyl a következő a Memento Mori fizikai kiadványai sorában. A kiadványon a My Cosmos Is Mine Anna-féle remixe lesz elérhető, a B-oldalon pedig a Speak To Me Hi-Lo Extended Remixe lesz megtalálható. Ez utóbbi érdekessége, hogy nem egyezik a streaming szolgáltatókon hónapok óta elérhető verzióval, csak a Beatport-ról volt beszerezhető. Az előrendelés mától indulhat, a megjelenés napja január 19.
Az év utolsó Insight műsora a Radio Kaleiden
Negyed 8-kor szubjektív évösszefoglaló és pörgős, szilveszteri készülődéshez való Depeche Mode dalok a Radio Kaleiden!
Évösszefoglaló, 2023
Ahogy minden évben, ezúttal is igyekszem összefoglalni az idei év eseményeit itt a FREESTATE.hu Facebook-oldalán és a Depeche Mode blogon.
Igen eseménydús év áll mögöttünk, ráadásul az idei események mellett kifejezetten sok kiadványnak ünnepelhettük meg a kerek évfordulóját, ami ilyenkor részletekbe menőbb, alaposabb elemzését jelenti az adott lemeznek. Szerencsére a Depeche Mode igen aktív volt idén! Megjelent egy új nagylemez (Memento Mori), digitális formátumban megjelent három kislemez, mixekkel (Ghosts Again, Wagging Tongue, My Favourite Stranger), szintén digitálisan két mix (My Cosmos Is Mine - ANNA Remix, Speak To Me - Hi-Lo Remix), sőt, év végére két fizikai kiadvány is érkezett, vinylen (Ghosts Again, Wagging Tongue). Emellett a Depeche Mode március 23 óta turnézik: a Sacramentoban induló menetelés - a várakozásoknak megfelelően - nem ért véget augusztusban Osloban, sőt, még a los angelesi évzáró sem jelent végleges lezárást, hiszen január végén indul az európai turné, ami áprilisig tart - és nem titok, hogy a pletykák a turné további folytatásáról szólnak. Az sem titok, hogy a vinylkiadások folytatódnak januárban (My Cosmos Is Mine/Speak To Me, My Favourite Stranger), valamint a Spirit és az esetleges Memento Mori 12'' vinyl boxok is elvileg kiadásra várnak. És akkor még nem beszéltünk arról a rejtélyes 4 dalról, amit rebesgetnek, sőt, amelyeknél már számcímeink is vannak (Other Side, Image And Likeliness), sőt, elvileg egy EP munkacímünk is (Life 2.0).
Visszatérve még az idei év eseményeire, a turné minden egyes állomásáról beszámoltam - szerencsére a DM kifejezetten hosszú koncerteket játszik és a turnén is legjobb formájukat idézik. Természetesen Andy halála is rányomta a bélyegét az idei interjúkra, a turnén pedig a billentyűs kedvenc DM dalával, a World In My Eyes-szal, az ő arcképével a kivetítőn tisztelegnek egykori társuk előtt. Emellett idén volt még két kollaborációja Dave-nek (a The Raveonettes-szel közös Chains és a The Gun Club feldolgozás, a Mother Of Earth), megjelent két vinyl box (a Sounds Of The Universe és a Delta Machine 12'' Singles boxot is dalonként vettem végig). Megjelent a régóta rebesgetett Strange és Strange Too DVD/Blu-Ray kiadvány is.
A kerek évfordulók is sok munkát adtak: részletesen megemlékeztem az 5 éves Global Spirit Tour 2018-as szakaszáról, kiemelten a februári Budapest Sportarénás koncertről, a soproni VOLT Fesztiválos fellépésről és a Waldbühnében zajlott turnézáróról. A 10 éves Delta Machine-emléksorozat pont a Memento Mori megjelenésével esett egybe, és külön végigvettem a szintén tízéves Heaven, Soothe My Soul és Should Be Higher mixeket is. A 15 éves Saw Something/Deeper And Deeper kiadvány sem maradhatott ki a részletes elemzésből, ahogy a 20 éves szólóalbumok is: Martin és Dave is 2003-ban adta ki a Counterfeit 2 és a Paper Monsters lemezeket, amelyeknek az évfordulója mellett a kiadványokhoz tartozó kislemezekről is megemlékeztem (Stardust, Loverman, Dirty Sticky Floors, I Need You, Bottle Living), és nem maradhattak ki a szintén húszéves szólóturnék eseményei sem (A Night With Martin L. Gore, Paper Monsters Tour). A 25 éves For The Masses tribute album mellett részletesen foglalkoztam a szintén 25 éves Only When I Lose Myself kislemezzel és a The Singles 86-98 albummal, és jónéhány bejegyzéssel felidéztem az 1998 év végi The Singles Tourt is.
A legnagyobb érdeklődésre számot adott bejegyzéseim természetesen a 30 éves Songs Of Faith And Devotion lemezhez kötődtek: a kiadvány alapos elemzése mellett megemlékeztem a kapcsolódó kiadványokról (Songs Of Faith And Devotion Live, Devotional VHS), és az 1993-ban megjelent kislemezekről is (I Feel You, Walking In My Shoes, Condemnation). Részletesen beszéltem a 30 éves Devotional Tour eseményeiről is, különösen a július végi budapesti fellépésről. A 35 éves Alan szólólemez, a Hydrology is górcső alá került, ahogy a szintén 1988-ban megjelent Little 15 kislemez is: júniusban pedig a 101 lemezzel foglalkoztam beható részletességgel, hiszen a legendás pasadenai fellépésnek volt a 35. évfordulója. És persze nem maradhatott ki a 40 éves Construction Time Again-időszak sem: a lemez részletes elemzése mellett jutott idő az 1983-as kislemezeket is végigvenni (Get The Balance Right, Everything Counts, Love In Itself), és a Construction Time Again Tour jónéhány koncertjét is felelevenítettem.
2024 is dolgos évnek ígérkezik. Egyrészt nagyon bízom benne, hogy a DM aktualitásai még legalább nyárig adnak munkát, másrészről idén lesz 40 éves a Some Great Reward album, 35 éves az Everything Counts (Live) és a Personal Jesus kislemez; 30 éves évfordulójához érkezik az In Your Room kislemez és az igencsak eseménydús, csaknem a zenekar végét jelentő Exotic és US Summer Tour. 20 éves lesz a DM első hivatalos remixalbuma, a Remixes 81-04, 15 éves lesz a Sounds Of The Universe album; és a 10 évvel ezelőtti Delta Machine Tour utolsó téli koncertjeit is fel fogom idézni.
Személyesen az év legfontosabb eseménye a lemez megjelenése volt, amelynek kapcsán a 101-es klubban zenélhettem (volna, ha nem betegedtem volna le az esemény napján). Korábban még a Recorder magazinba volt szerencsém írni egy cikket a Memento Mori lemezről, aztán "ide" megírtam a nagy port kavart lemezkritikámat is. Nagyon jó emlék maradt a július végi budapesti koncert, amelyet a kifutó mellől volt szerencsém élvezni, és az itt készített Condemnation videóm az egyik legnépszerűbb bejegyzés volt a cikkben. Személyesen nagy öröm és büszkeség az újonnan indult Radio Kaleiden készíteni az Insight (és a magyar elektronikus alternatív zenékkel foglalkozó 0112) műsorokat, amelyben szóban is beszélhetek kedvenc zenekaromról.
Nagyon köszönöm az egész éves kitartó figyelmeteket, 2024-ben újra találkozunk! Ma este pedig a Lelkifröccs Garden presszóban leszek, ha valaki személyesen akarna felelősségre vonni az oldal tartalmáért :D
