1988-ban a mai napon jelent meg a Földi lányok csábítóak című film, amelyben szerepel a Route 66 című dal, de nem a mindenki által ismert verziója, hanem egy Nile Rodgers által készített változat. A világhírű producer, a Chic tagja egy igazán jó hangulatú feldolgozást készített a Depeche Mode feldolgozásához.
Ma este 7-től a Radio Kaleiden beszélek aktuális jubileumokról és persze Dave születésnapját is megemlítem.
(a kép a Depeche Mode Guadalajara Facebook csoportból származik)
Most pedig a Policy Of Truth koncertváltozatait vesszük sorra. Elsőként nézzük a World Violation Touros verziót, a frankfurti koncertről: itt már megvan az a verzió, ami a későbbi alkotások alapjául is szolgált. Néhány taktus a Beat Box mix elejéről, majd indulhat a dal, amely viszonylag az albumverzióhoz hűségesen viszi végig a dalt. Hangulatosak a harmadik versszakban az erősen visszhangosítva éneket sorok. Nézzük:
A Devotional Touron mindjárt második helyen, a Higher Love után jött a POLICY OF TRUTH. A World Violation Tourhoz képest annyiban különbözik, hogy a dal végén a refrén ismételgetésnél többször jön vissza a jellegzetes "riff", ami egyértelműen javít az alkotáson.
A Policy Of Truth az Exotic Tourra kiemelt helyet kapott: a második ráadás első dalaként játszották, közvetlenül az utolsóként előadott A Question Of Time előtt. Ez volt az első élő dobos verzió, és egyben az utolsó alkalom, amikor Alan Wilder dobolta a dalt. A turnézáró észak-amerikai szakaszra aztán rövidült a setlist és kikerült a setlistből a Policy Of Truth is - története során először.
A Policy Of Truth - nem meglepő módon - visszakerült a setlistbe a The Singles 86-98 válogatáslemezt népszerűsítő The Singles Tourra, és ismét viszonylag hamar ellőtték, negyedik dal volt. Ezen verzió különlegessége a csilingelő ütősök 7 másodpercnél, de később is meglepően innovatív a dobhasználat - a sok belecinezés teljesen egyedivé teszi az 1998-as változatot!
Az Exciter Touron - sok más nagy slágerrel egyetemben - kimaradt a Policy Of Truth: ez mindmáig az egyetlen DM turné, amelyen egyszer sem játszották a dalt. 2003-ban viszont Dave Gahan a szólóturnéján, a Paper Monsters Touron szinte minden alkalommal egy Policy Of Truth/Enjoy The Silence egyveleggel zárta a fellépést. Jópofa utcazenész-megközelítése a két feszes elektronikus dalnak! :)
7 év után volt újra Depeche Mode koncerteken Policy Of Truth, a Touring The Angel koncertsorozaton, 2005-2006-ban. Ismét a setlist elején, ötödikként csendült fel a dal "semmi különös" verziója. A nyári turnészakaszra aztán kikerült a setlistből (erről egy csalódott rajongó felcsattanása ugrik be a 2006 nyári Puskás Stadion-koncertről, a koncertet záró Never Let Me Down Again utánról: "És bázze, a Policy-t nem játszátok?!?" :D )
A Tour Of The Universe óta övezi némi "harag" a Policy Of Truth-t! A dal nem szerepelt eredetileg a setlistben, de két koncert - és egy Dave betegség miatti kényszerszünet - után a harmadik koncerten az In Sympathy helyett betették a Policy Of Truth, ami onnantól a turné végéig szerepelt a setlistben (az In Sympathy pattogó gumilabdás kivetítésével). Innentől a Policy Of Truth sokak szemében az "örök cseredal" lett, a banda kompromisszumdala, amihez legelőször nyúlnak, ha le kell cserélni valami különlegességet... Ráadásul a Policy Of Truth valahogy különösen tompán szólt ezen a turnén. Aztán azért később volt néhány emlékezetes momentum ezen a turnén is, például lódzi vagy a Royal Albert Hall-beli koncerten lufikat dobált a közönség a dal közben (reflektálva a kivetítőre), majd a dal végén kipukkasztották őket. A barcelonai koncertek - amelyről DVD készült - nem volt ilyen rajongói akció.
A Delta Machine Tourra is a setlistben maradt a Policy Of Truth, sőt a turnén minden egyes koncerten játszották. Kellemes meglepetésre az eddigiektől kissé eltérő verzióban: ezúttal a dal elején a kislemezverzió sejtelmes hangjait hallhattuk, és csak utána érkezett meg az ismerős dobalap. Ezen a turnén mintha feszesebben játszotta volna Christian Eigner ezt a verziót! Lássuk-halljuk:
A Global Spirit Touron csereszám volt a Policy Of Truth, mindössze kilencszer játszották (az az ember érzése, mintha a World In My Eyes-zal együtt lenne cseredal, és 2006 óta ha az egyiket játsszák, akkor a másikat szinte biztosan nem). A 9 előfordulás a lehető legkülönfélébben alakult. Elsőként a So Much Love helyett játszották a Madison Square Garden-ben másodikként, aztán a Hollywood Bowl-ban a Poison Heart helyett a setlist közepén. A következő Hollywood Bowl-fellépésen viszont már a Heroes helyett játszották, a ráadás közepén és ugyanígy tettek Dublinban is az európai turné első koncertjén. De aztán már az azt követő fellépésre rövidítettek a setlisten, aminek a Policy Of Truth is áldozatul esett és nem is játszották a decemberi második párizsi koncertig, ahol viszont a Stripped helyett játszották a koncert kétharmadánál. A kavarásoknak viszont ezzel még nem volt vége, mert ezután legközelebb 2018 januárjában játszották Berlinben - ezúttal a Where's The Revolution helyett (ugyanez történt a 10 nappal későbbi milánói koncerten is, valamint májusban is Mexikóvárosban). A 2018-as nyári fesztiválszezon első fellépésén, a newporti fesztiválon aztán ismét feltűnt a setlistben a World In My Eyes előtt - hogy aztán már a következő fellépésre, a soproni VOLT Fesztiválra a Useless vegye át a helyét: majd pedig a setlistek rövidülésével már helye se legyen a dallistában :D Ez a "kálvária" is azt erősíti meg, hogy a Policy Of Truth az "örök cseredal" :) Mi most a 2017-es Madison Square Garden-fellépéssel idézzük fel a Global Spirit Tour Policy Of Truth-ját:
És az örök cseredal feltűnt a Memento Mori Touron is: a Sister Of Night helyett játszották 2023 októberétől, a New Yorkban zajlott fellépésektől. "Természetesen" semmi csavar nem volt benne, eljátszották, ahogy mindigis játszották. Így szólt a dal a DM mindmáig legutolsó turnéján:
A Policy Of Truth B-oldalasa a KALEID című dal. Ez egy pörgős, instrumentális alkotás, az első igazán tempós instrumentális B-oldalasa a zenekarnak. Kellemesen kuttyogó alapjával, táncos alapjával és meglehetősen morcos hangzásával érdekes színfolt lehetett 1990-ben. Nem tartom kizártnak, hogy a Bonanza Pogók ötlete is innen származik!. Enyhén félelmetes hangulatát váratlanul megérkező élődob oldja másfél perc közelében, ám aztán továbbra is a "játék a szekvenszerekkel" műsort hallhatjuk a dalban. Nem a legjobb dal a Violator-érában, de mindenképpen érdekes színfolt!
Nézzük a Policy Of Truth mixeit! Elsőként következzen a csodálatos BEAT BOX mix, amelyben Dave hangja még jobban előtérbe van tolva, panaszosabban cseng, amihez a lecsupaszított, hosszabb remixverzió nagyon jól passzol. Az összetett dal különböző rétegei is ragyogóan megmutatkoznak ebben a mixben is, amely Francois Kevorkian munkája.
Martin: "- A Policy Of Truth a valaha felvett számok közül az egyik legnagyobb kedvencem. Nagyon szeretem a mondanivalóját... Azt, hogy hazugság árán tudsz csak problémák nélkül élni - talán jobb ha így is teszel! A mondanivaló egésze úgy ahogy van, a kedvemre való! Szeretem a Terry Hoax változatát is. De a tribute albumon [For The Masses] szereplő Dishwalla féle verzió is tetszik. Mindkettő rock. Jó más megközelítésben is hallani. Valahogy az az érzésem, hogy minél közérthetőbb, tradícionálisabb megközelítésben adod elő a dolgokat, annál több emberhez jut el maga a mondanivaló. Kicsit sajnálom, hogy a számaink nagy többsége észrevétlen maradt vagy alul lett értékelve csupán csak azért, mert szintetizátoron adtuk őket elő!" (a fordítás a HDMFC honlapjáról származik).
Következik egy újabb remek POLICY OF TRUTH feldolgozás, mégpedig a CAPITOL MIX. Szintén Francois Kevorkian munkája, amire a Beat Box mixhez hasonlóan igaz a táncosság, és mégis bizonyos fajta sötétség, intimitás: Dave hangja nagyon előtérbe van tolva, szinte a fülünkbe énekel az egész mix alatt, amihez a visszhangosítás is sokat hozzáad. A mix tartalmazza Richard Nixon egyik híres(en manipulatív) beszédéből, a Chickers Speech-ből azt a mondatot, hogy ""I want to tell you my side of the case", újabb árnyalatot adva a a politikát a címébe belekeverő dalnak. A mix rákerült a Remixes 81-04 válogatásra is.
Ahogy az egy rendes B-oldalashoz dukált még 1990-ben, a Kaleid-hez is készültek remixek. A KALEID (WHEN WORLDS remixet Daniel Miller és George Holt készítette. Ebben a mixben is hallható a két máshonnan átvett sample, a Steve Harley & Cockney Rebel - What Ruthy Said tremoló gitárja és a Borghesia - Message című dalának torzított wah-gitár hangja.
A POLICY OF TRUTH (TRANCENTRAL MIX) készítője a legendás THE KLF. Ez a mix sokáig elérhetetlen volt a youtube-on és a streaming szolgáltatókon, mert zenekar a zeneipar esküdt ellenségei közé tartozott, akik miután látványosan kivonultak a popiparból, elégették a pénzüket, és azóta is a legnehezebben felkutatható ex-popsztárok közé tartoznak. A Policy mixük viszont békés hangulatú, még ha a remixelő lázadók látványosan rajta hagyták a nyomukat a remixen. Egyrész a mix címén (a The KLF stúdiója ebben az időben a Trancentral stúdió egyik legnagyobb slágere ebből az időszakból: Last Train To Trancentral), másrészt pedig a remix második felében található birkabégetést az ebben az évben kiadott Chill Out című lemezükön is elsütötték. A dalban elhangzik egy filmrészlet ("I'm not politician, I'm a business man!") a Hosszú nagypéntek (The Long Good Friday) című filmből, amelyben a Bob Hoskins által megformált kisstílű gengszer hangja hallható. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a The KLF (akárcsak például a Kruder+Dorfmeister) alaposan megválogatta, hogy kinek a munkáihoz készítenek remixet: pályafutásuk során csak a Depeche Mode-nak, a Pet Shop Boys-nak és az amúgy a The KLF-hez több szálon kötődő The Moody Boys-nak készítettek átdolgozásokat.
Kemény, félelmetes kezdés, majd egy viszonylag szokványos folytatás: a KALEID (REMIX) Bruce Smith és Sean Oliver keze munkáját dicséri. Sean a Rip Rig + Panic nevű poszt-punk (!) banda tagja volt korábban, Bruce Smith pedig a The Pop Group nevű szintén poszt-punk (!) együttes tagja volt, de dolgozott a Public Image Ltd.-ben is, ami ugye a Sex Pistols-ból (!) ismert Johnny Rotten zenekara volt... nagy kérdés, hogy hogyan keveredett két ilyen posztpunk arc remixe egy Violator-kislemezre (ráadásul az egyik legvegytisztábban elektronikus átdolgozásra). Sőt, még egy távoli kapcsolódás: Bruce Smith a New Age Steppers nevű dub kollektíva tagja volt, Adrian Sherwood mellett, akit ugye már a People Are People, Master And Servant és Enjoy The Silence mixekből ismerhetünk... A Kaleid (Remix) kezdőhangjai még a World Violation Tour nyitányából is ismerősek lehetnek: a Crucified sejtelmes hangjai ebbe a mixbe úsznak át, - minden alkalommal így kezdődtek a World Violation Tour koncertjei...
Alan: "A Policy Of Truth jellegzetes riffjét egy örökkévalóságig kerestük. Még egy fuvolát is kiróbáltunk! A dal végüls számos változáson ment keresztül már a PUK stúdióban is, majd szinte teljesen újravettük a The Church stúdióban. Általában ez azt jelenti, hogy a dallal problémák vannak, bár ebben az esetben tudtuk, hogy ez egy erős szám, sőt, potenciális kislemez. 100 különböző változatot próbáltunk ki, mielőtt rátaláltunk a slide gitárra, ami a riff hangját adja."
Flood: "A Policy Of Truth volt az a szám, mely a demóban hallhatóhoz hasonlóan indult, aztán úgy döntöttünk, kísérletezésbe fogunk, s megpróbálunk egy olyan hangulatot teremteni, ami ugyan még nem rock, de már nem szintikkel hozunk létre. Így hát a gitárriffel és a beprogramozott dobokkal kezdtünk el játszogatni. Ez alapjaiban változtatta meg mindegyikünk hozzáállását."
Az utolsó mix a kiadványon egy újabb Francois Kevorkian-féle átdolgozás, a POLICY OF TRUTH (PAVLOV'S DUB), ami hozza a másik két Kevorkian-mix (Beat Box, Capitol) lecsupaszítottabb, fülledtebb hangulatát, talán egy fokkal lazább hangszereléssel és még több érdekes hanggal. A verzió érdekessége a "politikushalmozás": újra előkerül Richard Nixon ("I want to tell you my side of the case.", ahol a case-t én mindig "kiss"-nek értettem :D ), de a dal közepén megjelenik Sir Winston Churchill is, aki azt mondja: "I must not conceal from you tonight...", amire Dave panaszos hangon azt válaszolja, hogy "the policy of truth", majd Churchill folytatja: "...the truth as I see it." A vége felé egy "a-a"-zó női hang is feltűnik, aki ráadásul a végén levonja a keserű tanulságot: "Everybody can't get what they want.". Nekem talán ez a kedvenc Policy Of Truth mixem, noha mind a négyet egészen kiválónak találom, valójában mindegyiket jobban kedvelem, mint az eredeti dalt.