Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

És miről szól a People Are People szövege? Íme kétféle megközelítés

2024. március 12. - Szigi.

Na, és miről szól a ma 40 éve boltokba kerülő People Are People szövege? Ebben az időszakban még közlékenyebbek voltak a dalszövegeikkel kapcsolatban a zenekar tagjai. Martin Gore a Record Mirror 1984 március 10-ei számában így nyilatkozott: "Bár a dal a rasszizmusról szól, ez csak egy példa arra, hogy az emberek nem jönnek ki egymással. Az emberek közötti mindennemű különbségekről szól."

Steve Malins nagyon szigorú a dalszöveggel a Black Celebration című könyvében. Idézem:
"A Gore által írt dalszöveg - ami teljesen más, mint a Some Great Reward album többi szövege - „az emberek közti különbségeket (nem csak a rasszizmust), és a frusztráció határait feszegeti”, ami ijesztő módon így köszön vissza a köve kező sorokban: „People are people, so why should it be / You and I should get along so awfully” (Emberek, emberek, hát miért kellene hagynunk / Hogy így megromoljon a kapcsolatunk?)”. A dalszerző zaklatottan elemzi önmagát, mikor azt énekli: „Help me understand what makes a man hate another man” (Számomra érthetetlen / Egy embert mi késztethet / Gyűlölni a másik embert / Segíts, hogy megértsem). Ez bizony jó pár embernél betette a kaput; túl puhány, sebezhető megnyilvánulásnak vélték. Wilder védelmébe vette Gore szövegét, rámutatva, hogy a People Are People-nak igenis van mondanivalója. „Néha úgy érzem, Mart szövegei végtelenül egyszerűek, ugyanakkor nagyon mély érzelmekről tanúskodnak. Arról ír, ami foglalkoztatja. Nagyon nehéz ezekről frappánsan írni, de ő nagy mestere ennek."

Jonathan Miller, a Stripped című könyvben viszont jóval megértőbb:

"(...) a People Are People az emberi faj kegyetlenségre való képességét ítéli el. Martin Gore szívéhez közel állt az esztelen kegyetlenség témája, hiszen bulizós tizenéves basildoni srác korában megtámadták, majd egyszer később is, amikor ismert popsztárként fényes nappal egy újságíró társaságában sétált a londoni Portobello Roadon. Az értelmetlen erőszak elleni küzdelem Martin szívügye, ő maga énekelte el a dal megható, dallamos refrénjét: „I can’t understand / What makes a man/Hate another man/Help me understand” (Nem értem/Az ember hogyan képes/A másik embert gyűlölni/Segítsetek megérteni). A múltbeli események ismeretében a második versszak ihletése önéletrajzinak mondható: „Now you’re punching and you’re kicking / And you’re shouting at me / I’m relying on your common decency/ So far it hasn’t surfaced/But I’m sure it exists/It just takes a while to travel / From your head to your fist. (Most ütsz, rúgsz/És kiabálsz velem/Én a józan belátásodban bízom/Bár eddig ennek nincs jele/De biztosan előjön/Csak időbe telik/Míg eljut az agyadtól az öklödig)”

Következzék egy újabb People Are People fellépés, a Musik Convoy című műsorból!

Hogyan változott a zenekar tagjainak megítélése a People Are People-ről?

A ma 40 éves People Are People időszaka a fellépések aranykora volt. A DM számos műsorban népszerűsítette a Some Great Reward első kislemezét - talán ez is hozzájárult a dal népszerűségéhez, amelyet - helyezés szinten - azóta sem léptek meg, persze Németországban nem is csoda (Anglia 4. hely, Németország 1. hely).
 
Most néhány fellépés következik, miközben a olvasnivalóként a dal néhány érdekességét, kulisszatitkát másolom ide, különböző könyvekből (Steve Malins: Black Celebration, Jonathan Miller: Stripped), vagy éppen a dal DM Live Wiki oldaláról.
 
Elsőként nem titok, hogy a People Are People hamar túl kommersznek találtatott a zenekar életében: a legendás 101 fellépés óta (amelyről ma és főleg még bőven szót ejtek) nem játszották soha koncerten.
 
Nézzük, hogy változott meg a dalról a zenekar tagjainak véleménye!
 
Martin (1993): "...nem volt elég kidolgozott. Talán ez az a szám amelyet a legkevésbé szeretek, azok közül, amelyeket írtam." (a fordítás a HDMFC honlapjáról származik)
 
Amikor a francia Best magazin 1989. áprilisi számában a Depeche Mode-ot a 101 CD-n található dalokról kérdezték, Andy Fletcher azt mondta: "Ez az egyik legnagyobb slágerünk, de hosszasan vitatkoztunk róla, hogy játsszuk-e egyáltalán a turnén. Martin és én ellene voltunk. Martin most már ki nem állhatja ezt a dalt. Szerinte túl kommersz, nem elég kidolgozott. Azt hiszem, hogy legközelebb nem lesz rajta a setlisten."
 
Dave Gahan az Entertainment Weeklynek nyilatkozta 2017-ben:
 
"Ez volt az első olyan dalunk, ami tényleg betört a népszerű rádiókba. (...) Ez nem tartozik Martin kedvencei közé, és nem hiszem, hogy a 80-as évek közepe óta élőben is játszottuk volna. Elég direkt a dalszöveg, nagyon popos, csupa dúr akkord - amit Martin mostanában nem annyira szeret [nevet]. De a dal akkoriban tényleg egy új világba repített minket. A dal egy No. 1. sláger lett Európa számos országában, és ez lehetővé tette számunkra, hogy aztán elinduljunk, és megalkossuk azt a zenét, amit szerettünk volna."
 
Martin Gore a Rolling Stone Germany 2009. áprilisi számában ezt mondja:
 
"Istenem, ez olyan régen volt - 1984 vagy valami ilyesmi. Tényleg nem emlékszem, mi járt akkoriban a fejemben. Az egész folyamat rejtélyes számomra. De ettől függetlenül jó volt, hogy felvettük ezt a dalt, mert egy újabb, magasabb szintre emelt minket. Ez volt az első nagy slágerünk Amerikában és Németországban is. Vagyis az első number one-unk, azt hiszem. Manapság már nem igazán értékelem ezt a dalt, de nélküle talán nem lennénk most itt, mint zenekar".
 
Alan Wilder: „(A slágerlistás helyezés) nem is rossz egy olyan daltól, amely úgy indul, hogy »People are people so why should it be / You and I should get along so awfully« (Az emberek emberek, miért van az/ Hogy te és én olyan rosszul jövünk ki egymással?). Pályázhatna a minden idők legrosszabb dalszövege címért. Majdnem olyan magaslatokat értünk el, mint a Culture Club: »War is naughty / Really, really naughty/And people who start them should go to bed early...,« (A háború rossz/ Igazán rossz/ Akik elindítják, azoknak korán le kellene feküdniük...).”
 

De mitől volt ennyire népszerű a People Are People? Itt a válasz.

A ma 40 éve megjelenő PEOPLE ARE PEOPLE népszerűségéhez valószínűleg jónéhány dolog hozzájárult. Az NSZK-beli első helyezéshez valószínűleg hozzájárult az is, hogy a nyugat-német televízió az 1984-es nyári olimpiai játékokról szóló közvetítésének főcímdalaként használta a dalt (a Wikipedia szerint arra is utalhattak, hogy Kelet-Németország - csatlakozva Szovjetúnió bojkottjához - nem vett részt a Los Angelesben rendezett játékokon). A 90-es években a BBC gyermekeknek szóló televíziós sorozatának, az It'll Never Work? című sorozatnak is ez volt a főcímdala. Magyarországon pedig ha jól emlékszem - de ha tévedek, javítsatok ki - az ÁPISZ reklámjában csendült fel a dal. És ami talán nem ekkora szó, de érdekesség (szintén a dal Wikipedia oldaláról): 2011-ben a dal felkerült a Rock and Roll Hall of Fame "500 dal, amely formálta a rock and rollt" listájára.
 
Itt a dalhoz tartozó videó "Archives Special":
 

Hugh Grant és a People Are People

Megmondom őszintén, én sokáig csak egy ilyen "találjunk ki egy hülyeséget és nézzük meg milyen hamar terjed el"-jelenségnek gondoltam azt, hogy a People Are People borítójának a jobb oldalán Hugh Grant keze látható, amint fogja a koszorút... de állítólag igaz a hír, és ezt megerősítette Peter Ashworth, a People Are People (és a Blasphemous Rumours) borítójának fotósa is. Jó lenne egyszer Hugh Grantet is megkérdezni erről :)

 pap_hg_1.jpg

A DM első külsős remixelője - nagy név, kaotikus mix

A Depeche Mode Information Service ugyan kétszer is bejelentette, hogy a PeopleAre People-ből nem készül több exkluzív 12 inches kislemez, 1984 áprilisában az együttes mégiscsak megbízta a menő remixes Adrian Sherwoodot a dal dance-változatának elkészítésével. A brit producer, a hírhedt ON-U Sound kiadó alapítója az első keresett remixkészítők közé tartozott. Bátran kísérletezett a stúdiótechnikával, így próbálta az ON-U Sound kézjegyét a felvételeken hagyni.
 
Alan Wilder: „Adrian egy AMS digitális delayt használt arra, hogy effektjeit elkészítse, ami akkoriban meglehetősen szokatlan eljárás volt. Szerintem a People Are People-ben is így tette hozzá azokat a hangokat. Őszintén szólva, szerintem Adrian kissé találomra dolgozik. Időnként tényleg van ihlete, máskor meg borzalmas dolgokat képes elkövetni - ráadásul egyetlen mixen belül. Emlékszem, amikor bejött a Hansába, hogy a People Are People-t remixelje, rendkívül szétszórt volt, és egy halom biztosítékot használt el, mert ötpercenként kilőtte a hangfalat.”
 
Az Adrian Sherwood által megalkotott PEOPLE ARE PEOPLE (ON-USOUND MIX) tehát az első külsős mixelője a Depeche Mode-nak. Ha a Different Mixet kaotikusnak mondtam, akkor persze mit mondjak most: már eleve „in medias res“ kezdődik, meglehetősen túlméretezettnek tűnő dobokkal, amelyek később is végigdübörgik a kissé hosszú (7 és fél perces) remixet. Később is kissé ad-hocnak tűnik a hangszerelés, noha aki szereti a korai, popsémákat szétfeszítő indusztriális hangulatot, az örömét lelheti ebben a mixben is.
 

Zselés? Precíz? Egy zseniális In Your Memory verzió

A People Are People 12'' B-oldalán az IN YOUR MEMORY (SLIK MIX) található. A korai Alan Wilder csúcsformában: egy zsúfolt single-verzió lenyűgözően jó, az eredetinél kissé szellősebb hosszú verziója ez, amely a Alan akkori becenevéről lett elnevezve (a későbbi verziókon ez a mixnév "Slick"-re módosult). Amikor egy fanatikus rajongó az interneten megkérdezte, hogy „ez most slik, slick, vagy sik?”, Wilder meglehetős tömörséggel válaszolt: „Mondd, ahogy akarod, de én nem szeretem, és évek óta senki sem hívott így!”
 

Csaknem 8 perc kaotikus hidegháború - People Are People (Different Mix)!

A ma 40 éves People Are People kislemeznek a 12’ változatán a People Are People és az In Your Memory hosszú változatai voltak megtalálhatóak. Előbbi neve PEOPLE ARE PEOPLE (DIFFERENT MIX) volt, ami az akusztikus gitáros, menetelős kezdés után kissé kaotikusan folytatódik, néha mintha véletlenszerűen variálódnak benne a részek (pl. az első „hate another man“ és a „help me understand“ közti néhány másodperces kakofóniát nem nagyon tudom hová tenni. Az igazi meglepetés az, hogy ehhez a hosszú verzióhoz egy külön videót forgatott Clive Richardson, a klip rendezője. A klipben a hidegháború különböző katonai jeleneteinek felvételei szerepelnek, vegyítve a zenekarral, akik a HMS Belfast fedélzetén, valamint egy hanglemez-sajtolóban táncolnak, illetve dolgoznak. Különleges módon ez a hosszabb változat került fel bő másfél évvel később a korai videoklipeket összegző kiadványra (Some Great Videos), sőt, 2016-ban bónuszként felbukkant a Video Singles Collection DVD extrái között is.
 

In Your Memory - a People Are People kiváló B-oldalas dala!

A ma 40 éves People Are Peope kislemez B oldalán a Depeche Mode egyik legjobb Alan Wilder által írt szerzeménye került, az IN YOUR MEMORY! Fura, cincogó hangok, vassuhintások, elidegenítő indusztriális hangok, majd jön egy menetelő dob, és egy kiismerhetetlenül emelkedő basszus: majd minderre érkezik Dave lemondó, ereszkedő dallamvezetésű éneke - kiváló "hidegháborús" dal! A dalszöveg is Alan műve, és nem teljesen érthető, hogy mire is gondol a "költő", mindenesetre a gyászos hangulat és az agresszív dobok végigkísérik az alkotást. A refrén előtt némi "óóóó"-zó vokál oldja a gyászos hangvételt, ám aztán jön a sommás, háromsoros refrén, ami ismét visszarak minket az eredeti hangulatba. Végig rengeteg effekt szól (a dob végig kérlelhetetlenül megy), a második versszakra plusz effektek érkeznek, de a dal legemlékezetesebb hat hangja mégis a refrén alatt szóló három-három szintihang. A második versszak után már csak ismételgetés marad, és a gazdag ipari hangzású zenei repertoár ismételgetése. A dal munkacíme "Place It In Your Memory" volt, legalábbis a Depeche Mode Information Service 1984 áprilisi számában még így hivatkoznak rá.
 
Alan így nyilatkozott a dalról az Electronic Soundmaker & Computer Music magazin1984 áprilisi számában:
 
"Ezt a dalt egy Jupiter 8 és egy Drumulator segítségével írtam, amit a Teac Portastudio-ra vettem fel. A basszus riffet kézzel játszottam, mert a szekvencerek annyi időt pazarolnak a demókra. Aztán jött a dallamvonal és más apró részletek. Mire az összes hangszereléssel elkészültem, általában már megvan a szöveg, és akkor a dalt a zenekarra bízom". Amiben ez az írás különbözik a talán hagyományosabb írásmódtól, az az, hogy az akkordváltások sokkal kevésbé fontosak, mint gondolnánk: a hangzásváltások használata a hangulat megteremtése érdekében veszi át a helyüket, a figyelem pedig a szövegre, a dallamra és a hangzásra irányul. "
 
Ezt a bizonyos dalt a People are People "B"-oldalaként fogadták el, így a következő lépés a felvétel volt. Alan átprogramozta a Drumulator-t pontosan azzal a mintával, amit akart, bár a Drumulator hangjait már nem használják; a Roland MC4 mikrokompót, amely Danny zeneszerzői eszköze volt a Synclavier megjelenése előtt, összekötötték a dobkomputerrel, majd az MC4 szinkronhangját pontosan a megfelelő sebességgel rögzítették a 24 sávos lemezre. Ezután minden műveletet az MC4-en keresztül szinkronizáltak a szalagról: először a dobgép egyedi hangjai váltottak ki konkrét, mintavételezett dobokat a Synclavierben: a snare-t a berlini Hansa-ban, kedvenc felvételi helyszínükön vették fel; a basszusdob egy fémcső leütésének mintavételezett kompozíciója, amelyet egy akusztikus basszusdob természetes lecsengése követ, és így tovább. Ezután Alan kézzel(!) játszotta a basszusgitár riffet a Jupiteren a Synclavierbe, a dobokkal egy időben; a számítógép Alan játékát impulzusidőre kvantálta, majd a hangokat a Depeche hangzásának egyik fő támaszát, az ARP 2600-at használták az évek során. Ezután következtek az ARP-n az ARP analóg szekvencerrel kiváltott szekvenciák, kézzel játszott Emulator kórusok, véletlenszerűen szintetizált "harangok" a Synclavier-en. Ja igen, és persze David Gahan éneke!
 

40 éves a People Are People!

Kerek évfordulós kiadványunk van ma: ma 40 éve jelent meg a Some Great Reward első kislemeze, a PEOPLE ARE PEOPLE!
 
Két vascsörömpölés majd egy dob zuhanása, majd máris érkezik a tudatmódosító dob, hogy aztán a zajos, indusztriális kezdést egy popos, himnikus refrén zárja: így indul a People Are People. A toleranciáról szóló dalszöveget agresszív zenei háttér színesíti, mintha minden pillanatban szét akarna esni a dal, de mégis diadalmasan gördül előre. Az egyetlen líraibb rész Martin „I can’t understand...“ része. A kemény, ipari hangszerelés remek kontrasztot alkot a törékeny, egymás elfogadására, szeretetére buzdító dalszöveggel. A dal végén marad Martin törékeny szövege, ahogy Dave-vel felelget, és amit egy visszhangos, akusztikus gitárra hajazó hang kísér, amelyre ijesztő kontrasztot alkot a menetelős zenei alap (és kliprészlet).
 
Az alábbi idézetek a Some Great Reward SACD-DVD-n található dokumentumfilmből származnak:
 
Alan: "A Hansa négyszintes stúdió; mi a legfelső, negyedik emeleten dolgoztunk. A kettesben hatalmas felvételi teret alakítottak ki, Gareth meg egy erősítőrendszer kiépítésén törte a fejét. A négyest és a kettest iszonyú mennyiségű kábellel kötötte össze. A szólamokat, a hangokat, a zajokat „izomból”, a membránokat nem kímélve küldtük át az erősítőrendszeren..."
 
Gareth Jones: "A People Are People hangjainak, ütemének dinamikája mind-mind ezen szobáknak köszönhető. A hangok jöttek-mentek az épületben: három szinttel lejjebbről jött a basszus, a pergő hangja az elsőről, a többi dobhang egy másik szobából. Az egész épület beleremegett...
 
Alan: "A szó szoros értelmében "nagyot szólt" ez a felvétel. Soha hangosabbat nem rögzítettünk."
 
Dave Henderson: "Szociológiai és politikai vonatkozásai mellett dallamos és könnyed hangzású volt."
 
Gareth Jones: "Mindenki el volt ájulva, milyen nagyszerű: egy csipetnyi, a 80-as évek közepére jellemző zene. Nem állítom, hogy ez lenne Martin legjobb szerzeménye, de akkoriban telitalálatnak bizonyult... Szerintem nagyon beletrafált a közepibe..." Nekem azért tetszik annyira a számhoz készült videó, mert a csatahajó látványa megteremti a zenéhez illő „ipari” környezetet, s számomra kellően tükrözi mindazt, amit az album felvételei során a zenével ki akartunk fejezni."
 
Daniel Miller: "Mintha minden gombnyomásra történt volna... Ment, mint a karikacsapás... Még el sem készültünk a végleges változattal, de már tetszett a hangzása."
 
Andy: "Jó dalnak tartottuk. Most már nem lelkesedünk annyira érte... Talán a legeslegnagyobb slágerünk, amit nem játszunk élőben."
 
Jürgen Kramar [[a német Intercord lemezkiadó tehetségkutatásért felelős vezetője]: "Nagy meglepetést okozott nekünk, annak dacára, hogy húzós dalnak számított. Könnyed szám, az üteme lenyűgöző, a dallamát pedig bárki el tudja énekelni."
 
Walter Farber: "A németek azonnal értették, hogy a People Are People címe egyfajta „játék a szavakkal”. Többek között ezért is lehetett akkora sláger belőle."
 
Neil Ferris (promoter): "A People Are People-re lecsaptak a rádióadók, s nagyon hamar bekerült a rendszeresen játszott dalok közé."
 
Craig Kostich [a Reprise Records rangidős alelnöke]: "A People Are People letaglózta a hallgatóságot. A rasszizmusról, a szexközpontúságról és a másik elfogásáról szólt. Azt hiszem, akkoriban a menő rádióadók nagyon is fogékonyak voltak az ilyen témákra."
 
Jürgen Kramar: "Nagyon meglepődtünk, hogy ekkora sláger lett belőle. A People Are People-t nyugodtan nevezhetjük megaslágernek..." (a fordítások a Freestate.hu oldalról származnak)
 

süti beállítások módosítása
Mobil