A ma 40 éves People Are Peope kislemez B oldalán a Depeche Mode egyik legjobb Alan Wilder által írt szerzeménye került, az IN YOUR MEMORY! Fura, cincogó hangok, vassuhintások, elidegenítő indusztriális hangok, majd jön egy menetelő dob, és egy kiismerhetetlenül emelkedő basszus: majd minderre érkezik Dave lemondó, ereszkedő dallamvezetésű éneke - kiváló "hidegháborús" dal! A dalszöveg is Alan műve, és nem teljesen érthető, hogy mire is gondol a "költő", mindenesetre a gyászos hangulat és az agresszív dobok végigkísérik az alkotást. A refrén előtt némi "óóóó"-zó vokál oldja a gyászos hangvételt, ám aztán jön a sommás, háromsoros refrén, ami ismét visszarak minket az eredeti hangulatba. Végig rengeteg effekt szól (a dob végig kérlelhetetlenül megy), a második versszakra plusz effektek érkeznek, de a dal legemlékezetesebb hat hangja mégis a refrén alatt szóló három-három szintihang. A második versszak után már csak ismételgetés marad, és a gazdag ipari hangzású zenei repertoár ismételgetése. A dal munkacíme "Place It In Your Memory" volt, legalábbis a Depeche Mode Information Service 1984 áprilisi számában még így hivatkoznak rá.
Alan így nyilatkozott a dalról az Electronic Soundmaker & Computer Music magazin1984 áprilisi számában:
"Ezt a dalt egy Jupiter 8 és egy Drumulator segítségével írtam, amit a Teac Portastudio-ra vettem fel. A basszus riffet kézzel játszottam, mert a szekvencerek annyi időt pazarolnak a demókra. Aztán jött a dallamvonal és más apró részletek. Mire az összes hangszereléssel elkészültem, általában már megvan a szöveg, és akkor a dalt a zenekarra bízom". Amiben ez az írás különbözik a talán hagyományosabb írásmódtól, az az, hogy az akkordváltások sokkal kevésbé fontosak, mint gondolnánk: a hangzásváltások használata a hangulat megteremtése érdekében veszi át a helyüket, a figyelem pedig a szövegre, a dallamra és a hangzásra irányul. "
Ezt a bizonyos dalt a People are People "B"-oldalaként fogadták el, így a következő lépés a felvétel volt. Alan átprogramozta a Drumulator-t pontosan azzal a mintával, amit akart, bár a Drumulator hangjait már nem használják; a Roland MC4 mikrokompót, amely Danny zeneszerzői eszköze volt a Synclavier megjelenése előtt, összekötötték a dobkomputerrel, majd az MC4 szinkronhangját pontosan a megfelelő sebességgel rögzítették a 24 sávos lemezre. Ezután minden műveletet az MC4-en keresztül szinkronizáltak a szalagról: először a dobgép egyedi hangjai váltottak ki konkrét, mintavételezett dobokat a Synclavierben: a snare-t a berlini Hansa-ban, kedvenc felvételi helyszínükön vették fel; a basszusdob egy fémcső leütésének mintavételezett kompozíciója, amelyet egy akusztikus basszusdob természetes lecsengése követ, és így tovább. Ezután Alan kézzel(!) játszotta a basszusgitár riffet a Jupiteren a Synclavierbe, a dobokkal egy időben; a számítógép Alan játékát impulzusidőre kvantálta, majd a hangokat a Depeche hangzásának egyik fő támaszát, az ARP 2600-at használták az évek során. Ezután következtek az ARP-n az ARP analóg szekvencerrel kiváltott szekvenciák, kézzel játszott Emulator kórusok, véletlenszerűen szintetizált "harangok" a Synclavier-en. Ja igen, és persze David Gahan éneke!
