A ma esti koncert Krakkóban lesz, a lenyűgöző Tauron Arénában! A kérdés a szokásos: ott lesz valaki az olvasóim közül?
Újabb lengyelországi koncert ma este!
Depeche Mode összes
Rammstein - Stripped
És akkor jöjjön az az átdolgozás, ami a legnagyobb pályát futotta be az 1998-as, ma 25 éve megjelent For The Masses címet viselő Depeche Mode tribute albumról: ez pedig a Martin által "kifejezetten humorosnak" érzett Rammstein-féle Stripped! Az eléggé tipikusan Rammstein-hangzásúnak számító átdolgozásban egyszer sem hangzik el a "down to the bone" rész. A legjobb rész talán a végén egy, az eredeti verzióban nem is szereplő fokozás. A klipben egy rövidebb változat hallható, és amelyben az 1936-os berlini olimpia propagandavideói láthatóak.
Failure - Enjoy The Silence
Martin: "Tulajdonképpen a Failure Enjoy The Silence megközelítése tetszik a legjobban. Tetszik még a Deftones-féle To Have And To Hold és a Rammstein Stripped felfogását is kifejezetten humorosnak tartom. Ezenken kívül szeretem a Smashing Pumpkins Never Let Me Down Again verzióját is, habár utóbbi már korábban megjelent." (az idézet a HDMFC honlapjáról származik).
Következzék a ma 25 évvel ezelőtt megjelent For The Masses tribute albumról akkor Martin kedvence, a Failure-től az Enjoy The Silence! Őszintén szólva engem ez a változat kissé emlékeztet a 6 évvel későbbi Linkin Park féle verzióra, bár lehet, hogy csak refrén a súlyos gitárjai és dobjai miatt.
Deftones - To Have And To Hold
"Chino Moreno [Deftones]: Azért választottam a To Have And To Hold-ot feldolgozásra, mert az egyik reggel a turnébuszban nagyon rosszul ébredtem. Kifejezetten rosszul éreztem magam... majd meghallgattam ezt a számot... elolvastam a szöveget és máris jobban voltam! Hát ezért! A Depeche Mode a kedvenc együttesem és szerintem legjobb anyagukat még el sem készítették!" (az idézet a HDMFC honlapjáról származik)
A sacramentoi legendás metálbanda, a Deftones nem finomkodta el a To Have And To Hold feldolgozást: kemény, sötét, agresszív, elkeseredett hangzású átdolgozást készítettek az amúgy is kifejezetten gyászos hangulatú Depeche Mode dalból. Itt nincsenek elektronikus effektek, "csak" egy kemény hangzású rockbanda zenél.
Gusgus - Monument
"Biggi Veira [Gus Gus]: Egy barátom mutatta meg nekem a Depeche Mode-ot. Szerelem volt, első hallásra. A Leave In Silence - longer, a Get The Balance Right - combination és a Love, In Itself - 3 voltak az első kedvenceim. Amikor felmerült a tribute album ötlete, nem volt kétséges a szereplésünk. Nem tudtam elképzelni magunkról, hogy egy Everything Counts vagy egy People Are People változatot készítenénk... legyen inkább a Monument! Ez a szám egy kissé háttérbe szorult még a második album keretein belül is, pedig tutira az egyik kedvenc DM számom! Ezzel hozzá is tudunk tenni valamit a Depeche Mode történethez!" (az idézet a HDMFC honlapjáról származik)
Az izlandi elektronikus banda, a Gusgus valóban az A Broken Frame egyik eldugott dalához készített átdolgozást, nem is rosszat: a korszak erős dobhangzását effektként használva, de az elektronikus alapokat megtartva dolgozták fel a Monument-et.
Apollo 440 - I Feel You
"Noko [Apollo 440]: Egy gyilkos gitár effektet messziről megismerünk... rögtön, amikor megszólal! Hát az I Feel You gitár effektjét meghallva késztetést éreztünk a háromtagú koncertzenekarunk kirúgásához..." (az idézet a HDMFC honlapjáról származik).
A korszak népszerű bandája volt az Apollo 440, akik a breakbeat hangzást keverték a torzított gitárokkal (talán sokan emlékeztek a Krupa, vagy az Ain't Talkin' 'Bout Dub" című dalaikra). A For The Masses válogatásra az I Feel You feldolgozásukkal készültek el, és az átdolgozásuk rockosabb, mint sok rockbanda feldolgozása a lemezen. Persze a korszak zsúfolt hatást keltő elektronikus zörejei itt is megvannak.
Monster Magnet - Black Celebration
"Dave Wyndorf [Monster Magnet]: Én a Depeche Mode-on nőttem fel. Meghaltam volna ha nem szerepelhetek ezen a tiszteletadó albumon!" (az idézet a HDMFC honlapjáról származik).
A legendás amerikai rockbanda is elektronikusra vette a figurát a ma 25 éve megjelent For The Masses című Depeche Mode tribute lemezen: erős groove-ok, elektronikus zörejek, visszafojtott hangulat, és dübörgő dobok jellemzik ezt az alkotást is (ez tulajdonképpen szinte az egész válogatáslemezre igaz)
Self - Shame
"Self: A Depeche Mode egymaga képviseli a kivételt a 80-as évek nagy sztárjai közül. Az egyetlen túlélő! Ha meghallgatod őket, egyszerűen csak röhögni tudsz a Van Halen féle Jump szintetizátor szólóján. 1996-ban volt szerencsém ott lenni New York-ban az Electric Ladyland-ben, amikor az Ultra felvételeit készítették. Hát érezni lehetett a szobában azt a masszív energiát, amit munka közben árasztottak. Csak remélni tudom, hogy tetszett nekik az alkotásom." (a fordítás a HDMFC honlapjáról származik).
Talán az összes feldolgozás közül a Self nevű formáció nyúlt a legbátrabban a Depeche Mode dalaihoz: van itt francia nevű szöveg, kakaskukorékolás, (az egész For The Masses lemezre jellemző) erős dobhangzás, fúvósok, funkys, kifacsart groove-ok és igen bátor eltérések az eredeti dallamtól. Valahogy számomra mégis jól áll össze az egész.
Hooverphonic - Shake The Disease
"Frank Duchene [Hooverphonic]: A Shake The Disease kétségkívül az egyik legelvontabb Depeche Mode számok egyike. Talán ezen kívül még egyetlen másik számban érzem ennyire az intim közelséget, ez pedig a Somebody. Élvezetes volt elkészíteni a saját, kevésbé sötét változatunkat, amely azért továbbra is emberközeli maradt. Az énekhang és az elektronika kettősét tovább akartuk erősíteni a számban. Belevontunk vonósokat és egy kicsit a mixelést is megváltoztattuk..., reméljük sikerült kizökkentenünk a számot a 80-as évek adta szűk lehetőségek közül. Reményeink szerint mindenkinek tetszeni fog." (a fordítás a HDMFC honlapjáról származik).
A belga trip-hop formáció Shake The Disease feldolgozása számomra a legjobb coverek közé tartozik a ma 25 éves For The Masses tribute lemezen: noha a dobok itt is igen erőteljesek (ez az egész lemezre jellemző), mégis sikerül jól megfogniuk az eredeti alkotás kellemes, elvágyódó hangulatát.
The Cure - World In My Eyes
"Robert Smith [The Cure]: Az elmúlt másfél évtizedben a Depeche Mode megalkotott egy stílust. A kevésbé megszokott hangok zenei alkalmazásától kezdve, a kifacsarodott érzelemvilágok bemutatásán át, a zenei precizitáson keresztül, az azonnal felismerhető külső megjelenésig - azt kell mondjam ők a kiválasztottak közül valók! Egy EGYEDI banda! Ja, és emellett csináltak még néhány igazán fantasztikus számot is!" (az idézet a HDMFC honlapjáról származik).
A The Cure és a Depeche Mode közös története régre nyúlik vissza, és a Bamonte fivérek a fő összekötő kapocs: Daryl Bamonte a DM "ötödik tagja" volt mindigis, sőt, 1994-ben jónéhány fellépés erejéig a "negyedik tag" is lett, amikor Andy Fletcher-t kellett helyettesíteni az Exotic-US Summer Tour koncertjein. Perry Bamonte pedig a The Cure gitárosa-billentyűse volt 1990 és 2004 között, majd napjainkban újra csatlakozott a bandához. Az együttes 1994-ben együtt bulizott már (erről szól jónéhány részlet Daryl Bamonte Devotional Tour Diary-jéből, illetve Robert Smith Egy ebből az estéből táplálkozó élményből dalt is írt, Club America címmel), állítólag még Alan Wildert is a csapatba akarta venni Robert 1995-ben. Ezek után 1998-ban - noha a Cure ekkor nem volt éppen népszerűsége csúcspontján - nagy fogásnak számított, hogy feltűnt a Cure feldolgozása is a ma 25 éves For The Masses lemezen. Más kérdés, hogy a feldolgozás szerintem nem igazán sikerült jól: a Cure ekkortájt az elektronikával kokettált, ami általában kevésbé szerencsés Cure-számokat és mixeket eredményezett az együttes története során. Ez a World In My Eyes feldolgozás is ezek közé a zajos, idegesítően zakatoló alkotások közé tartozik. Érdekesség, hogy volt arról szó, hogy a Walking In My Shoes-t dolgozzák fel, de végül maradtak a Violator nyitódalánál.