Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Backslider Ambient

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2022. július 10. - Szigi.
A BACKSLIDER (AMBIENT VERSION) a 99 To Life-ot záró esőzéssel nyit (ez teljesen hiányzik az albumverzióból). 2 és fél percig nem sok más különbséget hallunk az eredeti változathoz képest, ám ekkor pörgős, már-már latinos dobok jelennek meg, sőt, 3 perc után kiváló fúvóshangok is megjelennek, néhány másodpercre izgalmassá válik ez a verzió. Ám aztán a kiállás 3 és fél percnél itt is mindent visz, és persze a Drifting bekúszása itt sem hiányozhat, ahogy a végén a panaszos, gyászos búcsú sem.
 

Szólj hozzá!
szubjektív ambient 2007 drifting kiadvány jubileum szóló alan 2022 recoil reduction subhuman 99 to life backslider

Backslider

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2022. július 10. - Szigi.
A ma 15 éves Subhuman utolsó dala a BACKSLIDER, ami ismét egy Joe Richardson-dal. Szájharmonika, visszafogott ütősök, és Joe beszélő éneke vezeti fel a dalt, amely aztán ismét jellegzetesen hardrockosan épül fel. 2 perc után megérkezik a gitár, majd az ezúttal lassú ütemet játszó, kemény dob is (megint a Led Zeppelin ugorhat be). A ráérőesen építkező dal aztán 3:40 környékén kiáll, és egy igen meglepő dolog történik, ugyanis a bluesos dúdolás és Richardson szenvedélyes éneke mögött megszólal Recoil: Drifting című dalának Poison Dub változata, Siobhan Lynch hangjával. Meglehetősen szokatlan megoldás egy 10 évvel korábbi dalt belemixelni egy új dalba, de Alan ezt a megoldást választotta, még ha így kicsit zárójelbe is teszi az egész dalt (habár később kiderült, hogy valószínűleg az egész Recoilos pályafutását keretezte be ezzel a dallal ☹ ). Lassan aztán kiúsznak a Drifting effektjei, kiállnak a dobok és gyászos szájharmonikával és Richardson szövegével (és egy pillanatnyi Prey-ből kölcsönvett hanggal) búcsúzik a lemez.

Szólj hozzá!
szubjektív 2007 drifting kiadvány led zeppelin jubileum alan 2022 recoil prey szólóprojekt siobhan lynch subhuman joe richardson backslider poison dub

99 To Life Ambient

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2022. július 10. - Szigi.

Van értelme egy rockdal ambient-változatának? A 99 TO LIFE (AMBIENT VERSION) érdekessége, hogy hosszabb, mint az eredeti változat: az elején eleve nem a lánccsörgéssel és a börtöncella-ajtó csapódásával kezdődik, hanem némi instrumentális felvezetéssel. A Bloodline-basszus ebben a változatban később jelenik meg, ám a dobok ugyanolyan agyleszakítóak 3 percnél, mint az eredeti verzióban. Később persze tisztul a hangzás: sem a kakofón dobolós rész, sem pedig a Whola Lotta Love-idézet nem annyira direkt, mint az albumváltozatban (érdekes, hogy a cintányért mennyivel hangsúlyosabban halljuk itt). A dal hardrockos lezárása is sokkal experientálisabb ebben az ambient változatban, jobban halljuk a hirtelen, már-már horrorba illő elektronikus effekteket, illetve hangsúlyosabb az „esős” lezárás is.

Szólj hozzá!
szubjektív ambient 2007 kiadvány led zeppelin jubileum alan 2022 bloodline recoil reduction szólóprojekt whole lotta love subhuman 99 to life

99 To Life

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2022. július 10. - Szigi.
A 99 TO LIFE dalban ismét visszatér Joe Richardson egy igazán kemény sztorival, ugyanis a dal címe a maximálisan kiszabható letöltendő börtönbüntetésre utal. Lánccsörgéssel és börtöncella-ajtó csapódással indul, majd jön Joe keserű szavalása, amelyeket kemény, a Bloodline-korszakra emlékeztető ismétlődő basszusfutam kísér. Megérkezik a szájharmonika is, finoman vascsöveket is ütnek a háttérben, de 2 és fél perctől megjön a „hardrock” rész, kemény dobokkal és kérődző gitárjátékkal. Joe-nak is kiáltania kell már a hetvenes éveket hardrock nagyjait idéző dobok és a gitárhangzás között. 4:49-nél aztán nem kell tovább keresnünk, hogy ki előtt is tiszteleg a dal: szinte egy az egyben át van másolva a Led Zeppelin: Whole Lotta Love című dalának „ciccegő” kiállás-része. Egyrészt respekt a tiszteletadásért, másrészt – az Allelujah-hoz hasonlóan – számomra egy kicsit túl direkt a „kopipészt”. 6 és fél perctől aztán visszatér az agyleszakító dob (amit most már nehéz nem jellegzetesen Led Zeppelinesnek hallanunk), és a dupla gitárjáték, őrületes basszusjátékkal kísérve. Itt már semmi nincs az elektronikus Recoilból, ez egy kőkemény rockbanda játéka (itt említsük meg John Wolfe (basszusgitár) és Richard Lamm (dobok) nevét. A dal vége ismét Richardson-féle gajdolás. Nem hittük volna, hogy egy ilyen hamisítatlan rockdalt fogunk valaha hallani egy Recoil-lemezen…
 

Szólj hozzá!
2007 kiadvány led zeppelin jubileum alan 2022 bloodline recoil szólóprojekt whole lotta love subhuman 99 to life joe richardson john wolfe richard lamm

Intruders Ambient

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2022. július 10. - Szigi.

Az INTRUDERS (AMBIENT VERSION) bevezető, visszafogott részében madárcsicsergésre lehetünk figyelmesek, ami nem tűnt fel az eredeti változatban. A fejet leszakító dobok itt természetesen nem érkeznek meg, így jobban tudunk figyelni a gazdag hangszerelésre, Carla sóhajaira és néha szaggatott effektekkel megbolondított éneklésére, valamint itt tűnik fel, hogy bizony Joe Richardson is vendégszerepel a dalban, mégpedig néhány sornál háttérvokalistaként. Az eredeti verzió őrülete 5 perc után azért itt is hallatszik, még a dobok is megérkeznek… aztán a kiállás és a levezetés megint nem sokban tér el az „igazi” Intruders-től.

Szólj hozzá!
szubjektív ambient 2007 intruders kiadvány jubileum alan 2022 recoil reduction szólóprojekt subhuman joe richardson carla trevaskis

Intruders

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2022. július 10. - Szigi.
Az INTRUDERS című dal következik a ma 15 éve megjelent Recoil lemezen (Subhuman). Carla Trevaskis visszatér: az Allelujah mellett ez a második dal, amelyben ő viszi a fő vokált. Elszórt, véletlenszerű, sóhajokkal tűzdelt énekkel és finoman lépegető ritmussal indít a dal, majd jön a fejet leszakító, élő hatású trip-hopos dob. Ez és Carla erősen Massive Attack-et eszünkbe juttató éneke talán az album legjellegzetesebb Recoil-hangulatú dalává emeli az Intruders-t. Az második versszak után – természetesen – bluesos hangzású gitárszóló következik (vélhetően Richardson játszik). A komoran lépegető dal számomra legjobban tetsző része 5 perc után következik, amikor a mániákusan ismétlődő énekelt Carla sikolyszerű hangjai díszítik. Ezután másfél percig ízig-vérig Recoilos „őrületes” hangzást hallhatunk, hidegrázós énekkel, effektekkel és hangorgiával, majd kiáll minden (de a sikító effekt kétszer elhangzik – óriási pillanatok!), és a dal aztán az utolsó bő 4 percére minden átmenet nélkül átvált egy kései Talk Talk-dalba (de a Depeche Mode: Death’s Door (Jazz Mix) vége is beugorhat), lépegető alapritmussal, véletlenszerűnek tűnő effektekkel és gitárjátékkal. Kellemes, de számomra a dal első fele (főleg az őrületes rész 5 percnél) izgalmasabb (és a dalhoz jobban illő) levezetést ígért.
 

Szólj hozzá!
szubjektív videó 2007 talk talk intruders kiadvány jubileum alan fanvideó 2022 recoil szólóprojekt subhuman carla trevaskis deaths door jazz mix

The Killing Ground Ambient

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2022. július 10. - Szigi.
A THE KILLING GROUND (AMBIENT VERSION) ugyanúgy kezdődik, mint az eredeti, azaz bluesos gitárral, keleties fúvósokkal és véletlenszerűnek tűnő Richardson-szövegekkel. Az első fontos eltérés az eredeti verzióhoz képest, hogy a 2:49-nél itt nem érkeznek meg a dobok, sem a gitár, viszont így sokkal jobban hallhatjuk a háttérben vokálozó Carla Trevaskis-t (az ő hangját egyébként a 2010-es remixben emelték ki jobban). Ami az eredeti verzióban tehát a dal csúcspontja, az itt kiállás, és a Bloodline-dobokat is sokkal szimplább dobok helyettesítik. Erőteljes dobok és hangsúlyos „hardrockos” gitár nélkül ez a dal kicsit szétfolyós lesz, és mivel már az eredeti verzió sem túl strukturált, így ezt a verziót nehéz végighallgatni végig fenntartott figyelemmel.

Szólj hozzá!
szubjektív ambient 2007 jubileum alan 2022 carla recoil reduction szólóprojekt subhuman joe richardson

The Killing Ground

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2022. július 10. - Szigi.
Folytatom a 15 éve megjelent Recoil lemez, a Subhuman felidézését. A lemez negyedik dala, a THE KILLING GROUND olyannyira ízig-végig Joe Richardson-dal, hogy szerepelt is már a 2003-as, Stripped Down című lemezén, Killin’ Ground címmel. Jellegzetes bluesgitárhanggal indít, Joe panaszos, eltorzított énekével, sőt, itt vannak még az előző dal vészjósló fúvósai is; majd aztán 54 másodpercnél elindul egy finom ütőshang, amelyet egy lehangolt, baljós zongorajáték kísér. A háttérben magas, operaszerű énekhang, és szirénázás teszi még nyomasztóbbá a hangulatot. Aztán 1 perc 40 másodperc körül elindul a már-már Bloodline-t idéző kemény dobjáték, Joe azonban továbbra is csak panaszosan énekel, dúdol, vagy suttog. Aztán 2:49-nél rend lesz a káoszban, bejön egy orgonahang, a „Bloodline-dobok” tovább erősödnek, és néhány másodpercig dalszerűség lesz a káoszból: jön egy versszak majd egy igencsak erőteljes refrén („Two got to heaven from the killing ground”), amelyet kiváló gitárjáték díszít. A refrént egy igazi hardrockos gitárszóló követi, ám az őrületes második versszakra kicsit megszelídülnek az EBM-es dobok, igaz így a dal is veszít a hatásosságából. A második versszak után és a második refrén után aztán váratlan kiállás következik, vonósokkal, ami után már nem erősödik vissza a dal. Kicsit kár, hogy az első refrénre el lett lőve a dal minden ereje, de persze ettől a dal második fele is tartogat még kellemes pillanatokat. Hosszú ideig visszafogottabb Bloodline-dobokat, vonósokat, finom gitárjátékot, elszórt Richardson szövegeket és az említett, kissé ijesztő női operaénekesi kórust halljuk, hogy aztán egy szinttel újra lejjebb jöjjünk: a maratoni hosszúságú, csaknem tízperces dal utolsó két perce poroszkáló ritmusra vált. Szerencsére Richardson véletlenszerűnek tűnő szövegei, a finom gitárjáték és a vonósok velünk maradnak, de itt már nincs új meglepetés. Kiváló dal, de egy picit soknak tűnnek a kihagyott ziccerei. Ez a dal is átmegy a következőbe.
 

Szólj hozzá!
szubjektív 2007 kiadvány feldolgozás jubileum alan 2022 bloodline recoil szólóprojekt subhuman joe richardson the killing ground stripped down killin ground

5000 Years Ambient

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2022. július 09. - Szigi.
Az 5000 YEARS (AMBIENT VERSION) egyik legfeltűnőbb eltérése az eredeti verzióhoz képest, hogy a kérlelhetetlen dallamot játszó gitár itt le van tompítva, „náthásítva”, sőt, még szaggatott is – ilyenkor csettinthetünk, hogy Alan mit szórakozhatott az ilyenek összerakásával a stúdióban… Az első zenei csúcspont (amikor a gitár, a szájharmonika és a katonai ritmust játszó dob összjátéka szinte az őrületig fokozódik) szinte ugyanaz, mint az eredeti változatban, aztán viszont némiképp üresebb, már-már szintetikus hangzás vezet a következő csúcspontig, amelyben jóval hangosabb az Incubusos helikopterhangzás és a dal végi „gajdoló” férfiének, a filmekből kivágott szövegrészletek és az üstdobszerű ütősök.
 
Holnap folytatjuk a lemez második felével!
 

Szólj hozzá!
szubjektív ambient 2007 kiadvány jubileum incubus alan 2022 recoil reduction szólóprojekt subhuman 5000 years
süti beállítások módosítása
Mobil