Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Így indultak a Black Celebration turné koncertjei

2021. augusztus 11. - Szigi.

Az A Question Of Time kislemez B-oldalán nem volt új dal; a kiadványon 1986-os koncertfelvételek (az 1986 április 10.-ei birminghami koncertről) és remixek voltak megtalálhatóak. A 7'' kislemez B-oldalára a BLACK CELEBRATION koncertverziója jutott. Jól hallható a dal elején az elhalkuló Christmas Island intro, ami aztán a Stripped monoton motorhangaiba megy át, de aztán a Black Celebration kísérteties kezdőhangjai jelzik, hogy a címadó lesz a nyitódal. A torzított gyerekhang (ami azt énekli, hogy "black celebration") és Daniel Miller dehumanizált hangja (aki pedig azt mondja, hogy "a brief period of rejoicing") már jön is az egyre erősödő szekvenszer-hang a belénkégett Black Celebration-nyitány... A közönség egy pillanatban felhördül - valószínűleg ekkor jön ki a zenekar a színpadra - aztán jön Dave "elhasználatlan" hangja, ahogy Alannel párban énekli a dal halhatatlan nyitósorait. A későbbiekben már a standard albumverziót hallhatjuk - izgalmas hallgatni, ahogy a vokál megoszlik Dave, Martin és Alan között!

Kerek évforduló: 35 éve jelent meg az A Question Of Time!

Kerek jubileum lusta nyári napokra: ma 35 éve jelent meg az A QUESTION OF TIME kislemez! Ahogy az már talán egyikőtöket sem lep meg: kétnapos bejegyzéssorozat következik, amelyben mind-mind ezt az ikonikus dalt, a kislemez tartalmát és a koncertváltozatokat vesszük sorra.
 
Az A Question Of Time a harmadik kislemez volt a Black Celebration-ről a Stripped és az A Question Of Lust után. A dal már az albumon is "kislemezért kiáltott" (a Stripped-nél és az A Question Of Lust-nál mindenképpen jobban), és szerencsére a kislemezváltozat - véleményem szerint - magasan túl is szárnyalja az albumverziót! Az albumon található remix egy alternatív, kissé furán szóló, a siker kapujában óvatosan kopogtató banda útkeresése - a Phil Harding által elkövetett kislemezverzió viszont maga a diadalmas dörömbölés a megasztárok csarnokába.
 
Ehhez nem kellett más, mint egy "in medias res" kezdés (bombasztikusan szól a dal a The Singles 86-98 lemezen a gyönyörű, ám icipicit lagymatag nyitókettős, a Stripped és az A Question Of Lust után), végre lábdobok, és a dal erősségeinek (fúvósszerű sampling hangok, Dave hangja) még erősebb kiemelése. És persze ez az első klip, amit Anton Corbijn rendezett a Depeche Mode-nak: a fekete-fehér, bevágott koncertváltozatokkal is operáló videó szintén egy új, magasabb szintű korszakot jelentett a DM-nek.
 

Koncert és érzelmek 20 éve Phoenixben

20 éve a tűzforró Arizonában, Phoenixben játszott a Depeche Mode. Nézzük BRAT turnénaplóját:
 
"Amikor azt terveztem, hogy milyen koncerteken dolgozom majd az oldalnak, Phoenix volt a "kizárt dolog" kategória, mivel nem akartam 4,5 órát vezetni a hőségben a 10-es autópályán L.A.-ből Phoenixbe. Bár az út borzalmasan unalmas volt (az egyetlen fénypont - a "Megengedett sebesség 75 mérföld/óra" tábla az arizonai határnál... amúgy is 100-zal mentem), a koncert nagyszerű volt. Remélem, az autókölcsönzőt nem zavarja, hogy a kocsi eleje tele van bogárbéllel (fúj). Azt hiszem, a nagy sebesség és az autópálya nem barátja a kis repülő rovaroknak.
 
Egy beltéri koncert - aahh, végre! Nincs több nem kívánt barnulás (webmester vagyok, tudjátok - nem barnulunk le túl sokat, hacsak nem a számítógép monitorjaitól). Az egyik első dolog, amit láttam, amikor én és a "plusz egy főm" (Alex) beléptünk a helyszínre, az volt, hogy két srácot kirúgtak, mert "Bong-tagokat" viseltek (laminált lapokat, amelyeket a Bong internetes levelezőlistáján lévők készítettek, hogy felismerhessék egymást). A hangbeállás alatt az "In Your Room" egy eléggé szokatlan verzióját hallgathattuk meg (nagyon "boldog" voltam - talán egy nap majd könyöröghetek, hogy egy részletet feltegyek az oldalra).
 
Mint a turné legtöbb más koncertjén, amin ott voltam, a tömeg hangos volt (értsd: majdnem összetörte a mikrofont a videokamerámon). Egy szép csúcspont volt a "When The Body Speaks" alatt, amikor Dave a dal felénél odafordult Martinhoz, és azt mondta: "Gyönyörű dalt írtál, Martin!". A másik, amikor Dave egy rajongóval énekelte az "I Feel Loved" refrénjét. Külön köszönet a lánynak, aki megajándékozott a Hello Kitty órával (úgy néztem ki, mint akinek szüksége van rá?) :). Martin akusztikus száma az este folyamán a "Sister of Night" volt.
 
A koncert után elmentem a backstage after show partyra a kötelező ingyenes üdítőre és nacho chipsre és végignéztem egy csocsómeccset Martin és Philpott, valamint Peter és Christian között. Aztán elhagytam Phoenixet, és 5 óra alatt hazaértem Los Angelesbe. Az alvást túlértékelt... "
 
A koncert meghallgatható és letölthető a DM Live Wiki oldalnak köszönhetően.

Belágyul az Underworld - Soft Mix

Az Ultra The 12'' Singles Box első vinylje a BARREL OF A GUN (UNDERWORLD SOFT MIX)-szel zárul. (a CD1-en ez volt mindannyiunk kedvenc nyugtatója 1997-ben, a Barrel Of A Gun és a Painkiller után). Az Underworld Soft mix zörejekkel indul, majd először halk, majd egyre erősödő, jellegzetesen Underworld-ös szintiszőnyegekkel operál. Megjön az Underworld Hard Mix-ből a női hang, akiről nem lehet megállapítani, hogy mit mond a háttérben (I'm Martin Gore? valami Dave Gahan? Underworld? vagy valami I'm not (....)?). Jön Dave viszhangosított éneke, és finom ütősök, de általában sem ez, sem pedig az erősödő szintihangok nem bontják meg az áhítatos ambient hangulatot. Közkedvelt mix; én egyébként kevésbé találom meg benne az izgalmakat, mint a One Inch Punch mixeiben, vagy akár az Underworld Hard Mixben.
 

Vegas, Baby! 20 éve Nevadában dübörgött az Exciter Tour

20 éve és 1 napja Las Vegasban járt a Depeche Mode; BRAT erről is beszámol nekünk a turnénaplóban.
 
"Vegas baby! Miután Los Angelesből a "plusz egy fővel", Lee-vel (a testvéreivel és Octavio barátommal) a bérelt Caddyvel megérkeztünk Las Vegasba, mindannyian a Hard Rock felé vettük az irányt. Amikor megérkeztem a szállodához/helyszínre (délután 4 körül), már sorban álltak. Ez lenyűgöző volt, figyelembe véve a nyomasztó hőséget.
 
A koncertről: az általam látott koncertek közül ez volt a legjobb! (a Shoreline-nal együtt). Még a vetítővásznak nélkül is odavágtak a fiúk (a helyszín túl kicsi volt a kivetítéshez). A tömeg is énekelt, ami meglepő volt, tekintve, hogy a nézők között túlreprezentálva voltak a lemezkiadó alkalmazottai. Martin akusztikus száma ezen az estén a "Surrender" volt.
 
A koncert után játszottam egy kicsit (nyertem elég pénzt, hogy megvegyem a DM Hard Rock 5 és 25 dolláros pókerzsetonjait), aztán visszamentünk Los Angelesbe (igen, autóval - nem vagyok hajlandó repülni), és megnéztük a videót, amit a koncertről készítettem"
 
A koncertfelvétel letölthető, és meg is hallgatható a fenti linken és az alábbi Youtube-linken is.
 

Kalandozás a trip-hop világába

Az Ultra Vinyl Box következő darabja a BARREL OF A GUN (ONE INCH PUNCH VERSION 2). A mix az egylemezes One Inch Punch nevű formáció munkája; a projekt Gianni Garofalo-t és Justin Warfield-et takarja. Warfield a She Wants Revenge-ből lehet még ismerős; ők a Depeche Mode előzenekarai is voltak a Touring The Angel észak-amerikai turnéján. A One Inch Punk 1996-os lemezének (Tao Of The One Inch Punch) kifacsart trip-hop hangzását a duó átmentette a Barrel Of A Gun mixek közé is; torz, dülöngélő hangzásával ez volt talán az egyik leginkább megosztó mix a Barrel Of A Gun újragondolások közül (az Underworld Hard Mix mellett). A mix két változatban is felkerült a vinyl boxba; sajnos lapzártáig nem jöttem rá, hogy mi a különbség a kettő között. Tudtok segíteni? :D
 

Egy "vékony" remix a Barrel Of A Gun maxiról

Az Ultra The 12 Singles vinyl boxon most a BARREL OF A GUN (3 PHASE MIX) következik. 3 Phase, azaz Sven Röhrig szinte biztosan Daniel Miller választása: a Mute Records főnöke többször is előszeretettel játszott 3 Phase dalokat a DJ szettjében, ráadásul Sven is az elektronika és a "csináld magad" punkmozgalom metszéspontjából érkezett, akárcsak a Mute Records számos művésze (és maga Daniel Miller is). A mix a "legelektronikusabb" Barrel Of A Gun, de egyszerűen túl vékony a hangzása hahoz, hogy komolyabb figyelmet érdemeljen. Az újragondolás hangzása határozottan kalózmixre hajaz...

I Feel Loved, második fellépés a Jay Leno Show-ban

Itt pedig a második elpróbálása az I Feel Loved-nak a 20 évvel ezelőtti Jay Leno-féle The Tonight Show-ban. Az év eleji fellépésekhez képest újdonság Jordan Bailey és Georgia Lewis, azaz az Exciter Tour két vokalistája!
 

I Feel Loved fellépés a Jay Leno Showban, ma 20 éve

Ma 20 éve a Depeche Mode fellépett a Jay Leno-féle The Tonight Show-ban. Lássuk, BRAT mit írt a turnénaplóban az eseményről:
 
"Semmi sem jobb annál, mint az otthonomtól öt perc autóútnyira eljutni egy DM-eseményre! Dél körül érkeztem az NBC stúdiójába. Ahogy korábban reggel is láttam, már nagy sor állt az épület előtt. A stáb, a biztonságiak, a menedzsment és a zenekar már ott volt. Egy kis idő után elpróbálták az "I Feel Loved" című számot, majd David elrohant a KROQ FM-re egy rádióinterjúra (amit később adnak majd)."
 
Íme a felvétel az I Feel Loved első elpróbálásáról:
 

süti beállítások módosítása
Mobil