A szeptember 10.-én megjelenő Ultra The 12'' SINGLES BOX első vinyljének második alkotása a BARREL OF A GUN (UNDERWORLD HARD MIX). Ez az átdolgozás már az új idők új szeleit idézte. 1993-ig az volt az ember érzése, hogy a DM tagjai vagy készítik, vagy legalábbis felügyelik a mixek készítőit (az utóbbi időszakban mintha Alan Wilder ízlését idézték volna pl. az 1993-as remixek készítői). 1997-től viszont úgy tűnik, hogy a DM maxikra kerülő mixek döntéshelyzete Daniel Miller (Mute Records művészei), Martin és az "Üzleti Szempontok" bűkörébe tartozik. Az Ultra-korszaktól van az az érzése az embernek, hogy a Depeche Mode tagjait már nem igazán érdekli, hogy kik szerepelnek a kislemezeiken. Megjelenik persze később is Martin ízlése (főleg 2001-től, lásd a Martin DJ szett szereplőinek felbukkanása a mixek készítői között), illetve a Mute Records üdvöskéinek a mixei, de - érzésem szerint - innentől csaknem minden kislemezen van egy erőteljes kikacsintás az üzleti szempontoknak)
Ugyanakkor ez volt az az időszak, amikor az együttes tagjai még nyilatkoztak a mixek kiválasztásának módszeréről, vagy eleve a mixekről. A HDMFC magazinjából, a BANG-ból idézek:
Andy: "Együtt döntünk a dolgok állásáról. Néha kapunk egy ajánlatot, amit elfogadunk, néha pedig magunk járunk a dolgok után. A választás igen nehéz feladat, hiszen manapság elég sok különféle dance és zenei stílus van. Példának okáért, Martin nem igazán kedveli a house zenét. Így house mix nem született ezeddig. Talán szerencsétlen a dolog, mivel mostanában mind Angliában, mind Amerikában a legtöbb disco house zenét játszik. Így maradt a sok trip-hoppos hatás. Lehet azonban, hogy a negyedik kislemezhez lesz talán valami house stílusú mix is."
Martin: "Manapság egyébként elég érdekes folyamat lett a mix készítés. Adsz mondjuk egy általad tökéletesnek ítélt számot egy mix készítőnek, ő meg egy vadonat új számot ad neked vissza. Néha azon gondolkozom, szinte bármit adhatnánk nekik...."
Dave: "A "Barrel Of A Gun" maxikról beszélve, tulajdonképpen személy szerint nekem csak az Underworld Soft mix és a Plastikman mix tetszik. A többit csak reklámcélból hagytuk a CD-ken. Ha ezekkel a mixekkel több embert rá bírunk venni a vásárlásra, akkor számomra rendben van a dolog."
Martin: "Véleményem szerint, mindkét Underworld mix érdekes. Szerintem merőben más a megközelítésük és ezért jók. Valahogy kiegészítik egymást."
És hogy milyen ez az Underworld Hard Mix? Olyan, mint az ekkortájt rendkívül népszerű Underworld zenekar ekörüli munkái! Dave lágy (torzítás nélküli!) hangjával kezdődik és félelmetes "harsonaszerű" hangokkal, de aztán hamar bejön az egész mixet uraló kemény dobalap és a rá illeszkedő, 8 perc után már kissé idegesítő ütőshang. Tényleg kicsit az az érzése az embernek, hogy tulajdonképpen szinte nem is kellene rá Dave hangja; ez egy Underworld szám egy Depeche Mode kislemezen (az ezen a vinyl válogatáson nem szereplő Underworld Hard Mix Instrumental megoldotta ezt a kérdést is). Néhány igazán Underworldös szintitéma oldja a remix kissé monoton dübörgését, de amúgy "nincs kegyelem" 9 és fél percig (leszámítva egy igazán emlékezetes, pár másodperces kiállást 4:47-nél). A remix végén egy alig hallható női hang mond valamit ismétlődően: vagy azt, hogy "Underworld", vagy azt, hogy "I'm Gahan"... vagy "Martin Gore"? Az érdekes remix rákerült a Remixes 81-04 válogatásra is (igaz ezen a válogatáson főleg a nagynevű remixelők került fel)