A World Violation Tour-on a Stripped a koncertek közepének "leülése" után következett a setlistben, a Clean után, és a Policy Of Truth előtt. Az 1990-es koncertváltozat eleje plusz zörejszerű hangokkal gazdagodott, a vascsörömpölős rész pedig kicsit rövidebb lett a 101 óta, de ettől ez a változat még a "klasszikusok" közé tartozik.

Tavaly márciusban, a Violator-hónap során megszokhattátok, hogy gyakran fordítok bejegyzéseket Dave McElroy zseniális blogjáról, az Almost Predictable Almost-ról, ahol 1 hónapig minden nap 1 bejegyzés szólt a Depeche Mode 1990-es nagysikerű, máig meghatározó nagylemezéről. Ünnepélyesen bejelentem, hogy márciusban pedig Black Celebration hónap lesz itt a Freestate Facebook oldalán - ugyanis Dave 5 évvel ezelőtt ugyanúgy minden nap készített egy bejegyzést, amely a Black Celebration nagylemezzel foglalkozott (A Month Long Period Of Rejoicing címmel). 2016-ban még nem ismertem Dave remek blogját, de most úgy gondolm, hogy ideje most ezeket is lefordítani. 

És máris előre veszünk egy bejegyzést, ugyanis - mivel ma van a kislemez kiadásának 35. évfordulója - a Stripped-ről szóló bejegyzést már most idehozom. Természetesen nem a teljes bejegyzést fordítottam le, de bízom benne, hogy kedvcsinálónak megteszi, amit én emelek ki - és, ahogy tavaly is, idén is kiemelem, hogy az elképesztő képekért minden alkalommal megéri átkattintani a bejegyzés alján az Almost Predictable Almost blogra!

Nézzük tehát a Stripped-ről szóló bejegyzést, 2016-ból, amelynek címe: "Stripped - Elkezdődik az utazás a Depeche Mode sötét oldalára"

"A Stripped vitathatatlanul az egyik legfontosabb kislemez, amit a Depeche Mode valaha kiadott. A Shake The Diease már jelezte, hogy a zenekar elhagyta a popos elemeket a hangzásukból, de a Stripped volt az első igazi jele annak, hogy a Depeche egy sötétebb, érdekesebb irányt vett. Oké, az olyan dalok, mint a Blasphemous Rumours is sötétek a maguk módján, de ugyanakkor ennek a dalnak van az egyik legpoposabb refrénje - és noha a Master And Servant felforgató módon beszél egyfajta perverz szórakozásról, mégsem mondanád, hogy a gótikus fenségesség megtestesítője lenne. A Stripped-ben viszont a Depeche Mode sötétebb oldala került előtérbe, és valljuk be, mindannyian örülünk, hogy így történt.

A Stripped-et 1986 február 10.-én adták ki, és a hihetetlenül alacsony 15. helyezést érte csak el a brit slágerlisán. A kislemezt abban az időben elég jól reklámozták, noha furcsa módon motorok tűntek fel az együttes mellett a fellépésekkor. Míg Alan és Fletch dobolása talán azt akarta mutatni, hogy a Depeche egy "igazi" együttes már, és nemcsak geekek gyülekezete, a motor nyilván a dalt bevezető sample miatt került a színpadra. Mindenesetre, ezeket leszámítva a Stripped-et az akkori brit zenei sajtó jól fogadta, de így sem sikerült megszereznie azt a helyezést, amit megérdemelt volna.

A Smash Hits-ben Simon Braithwaite így írt: "A Depeche mostanában nagyon kiszámíthatóvá vált, de ez a dal az egyik legjobb daluk évek óta. "Hadd lássalak levetkőzve" énekli Dave, és azt gondolom, hogy ez egyfajta "térjünk vissza a természetbe", "fedezzül fel önmagunk" dolog tőlük. Lassú és atmoszférikus, annak ellenére, hogy nem igazán derül ki, hogy mi is történik a dalban".

Mark Booker a No. 1 magazinban még pozitívabb volt: "A Depeche Mode a 80-as évek egyik legkonzisztensebb, és talán az egyik legjobb popbandája. Egyedi hangzásuk van, de egyik sem annyira egyedi, mint az új kislemez. A dalszövegeik valóban bírnak jelentéssel, anélkül, hogy túl nagyképű vagy túlcsorduló lenne. Úgy tűnik, hogy soha nem kapják meg azt a tiszteletet, amit a vetélytársaik. Elég fura. Reméljük, hogy a Stripped kísérteties nmozdulatlansága végül az őket megillető helyre emeli őket, mielőtt még Frankie és Spandau újra megjelennek."

Ez a hely végül a 15. helyet jelentette...

Amit nagyon szeretek még a Stripped-ben, és ami már a bennem lévő geeket hozza elő, az az a tény, hogy a 12'' kislemezt nagy hangon "5 szám, 25 perc"-es lemezként hirdették, és azt mondták, hogy nem lesznek újabb kiadásuk a 7'' és a 12''-n felül. Rendben. De ha összeadjuk a dalok hosszát - Stripped (Highland Mix), But Not Tonight (Extended Remix), Breathing In Fumes, Fly On The Windscreen (Quiet Mix) és Black Day - akkor kijön, hogy összesen 25 perc 3 másodpercig tartanak, tehát 3 másodperccel többet kapsz, mint a reklámozott időtartam. Ne mondd, hogy a Depeche Mode nem elég jó hozzád.

A Stripped Highland mixe egyiknek azoknak a 80-as évek közepén született remixeknek, amelyek tökéletesen kiegészitik az eredeti alkotást. Egészen addig a zenekar Daniel Miller-rel és később Gareth Jones-szal készítette a 12'' remixeket (ilyen volt például a People Are People Different Mix). A limitált kiadású 12'' kislemezek némelyikén (mint például a People Are People és a Master And Servant kiadványon) Adrian Sherwood készített remixeket, de a zömét még így is a DM házi stúdiója készítette. Itt viszont egy bizonyos Flood nevű lelkes fiatal fickónak adták át a remixelő stafétabotot, aki valami egészen különleges remixet készített. A dal sokkal levegősebb, ami gyönyörű, bánatos hangulatot kölcsönöz neki, és az egyes hangok jobban hallhatóak, mint a 7'' változatban. A fő riffnek itt duda érzete van, emiatt Highland (Skót Felföld) a mix neve. Ez egy megkerülhetetlen mix a Depeche Mode katalógusában.

A Stripped mellett a kiadvány másik legfontosabb darabja a Breathing In Fumes. A Stripped-et kiindulópontként használva ez a dal egy erőteljes, bombasztikus, hatperces gyönyörű zajfal. Ezt Daniel és Gareth Jones készítette a Stripped (Highland Mix)-ből, és ez egy egészen kiváló darab, ahol a fő vokál megoszlik Dave samplingelt és Martin szinte felismerhetetlenre torzított hangja között. Ebben a mixben egyértelműen érezhető a korábbi On-U-Sound (Adrian Sherwood) mixek hatása. A 12'' maxi az első és egyetlen Gore/Wilder/Miller közös produkcióval zárul, amelynek a címe Black Day. Annak ellenére, hogy ez egy eldobható dal, és talán csak azért szerepel itt, hogy kitöltse a 24 percet, van benne valami megnyerő. A Black Celebration stúdiómunkálatainak kellős közepén a banda itt megmutatta, hogy azért néha nyugodt és talán még vicces is tudott lenni. A főhajtás szintén tetszetős, amelyet az ekkor még készülő album ebben a pillanatban még kiadatlan címadó dalának adnak. 

Végül, a Stripped videója is megér egy említést. A Berlinben, a Hansa stúdió mellett forgatott, Peter Care által rendezett videó meglehetősen ügyes összefoglaló arról, hogy a Depeche Mode hol járt a karrierjük ezen pontján. Sötét van, Berlinben vagyunk, több a bőr, mint amennyi szükséges, és mindannyian kalapáccsal ütik a dolgokat. Mindazonáltal összességében mégis működik, a dal intenzitásának és erejének köszönhetően. A Stripped elindította a Depeche Mode-ot azon az úton, amely a világ legnagyobb zenekarjává tette őket, és ami még ma is képes stadionokat megtölteni. Sötét, titokzatos, egyedülállóan kísérletező (főleg a popzenéhez képest), és összességében egy fantasztikus kislemez - a Stripped az a pillanat, amikor a Depeche Mode létfontosságú lett. "

Mára búcsúzom, holnap a Stripped (és a But Not Tonight!) koncertfelvételeivel folytatjuk!

Itt pedig az eredeti blogbejegyzés Dave McElroy zseniális blogjáról, az Almost Predictable Almost-ról:

http://almostpredictablealmost1.blogspot.com/2016/03/stripped-start-of-journey-into-dark.html

A Stripped időszaka még a kissé zavarba ejtő fellépésekről szólt. Itt például nekem a robot tetszik a legjobban a videó legelején :)

Említettem, hogy a But Not Tonight az Egyesült Államokban külön kislemezen is megjelent (a Stripped-del a B-oldalon). Az ezen a kiadványon található But Not Tonight két változata eltér az Angliában megjelenttől: ezért általában megkülönböztetünk „UK edit”,, „US edit”, „UK extended” és „US extended” változatokat. Ráadásul a „US Edit” rövidebb, mint a „UK Edit”, viszont a „US Extended” hosszabb, mint a „UK extended”… az USA kiadványon megjelenő két But Not Tonight változat egyébként Robert Margouleff munkáját dicséri.

De mi volt a véleménye a But Not Tonight-ról a Depeche Mode tagjainak és Daniel Millernek? Elég sarkos!

Martin: "A dal kapcsán az amerikaiak okozták a legnagyobb csalódást: valakik úgy döntöttek, hogy nem ezt adják ki, hanem a B-oldalas But Not Tonighot, csak mert az valami hülye film betétdala lett… A Stripped keverésén 9 napig dolgoztunk, és ki tudja, meddig tartott, míg felvettük… A But Not Tonightra elég volt három óra. Erra az amerikaiak – nagy bölcsen – ez utóbbit jelentetik meg…"

Alan: "Talán ebből a példából érthető meg igazán, miért gondoltuk, hogy az amerikai sikerekről dédelgetett álmainknak nincs semmi alapjuk. Az amerikaiaknak más az ízlésük, a miénket ott senki sem értékeli… Ha a saját lemeztársaságunk döntéshozói úgy gondolják, hogy a Stripped B-oldalas számát kellene kiadnunk a Stripped helyett, mert az a jobbik dal, akkor szerinted értenek a zenénkhez?! Ettől függetlenül mi sem ellenkeztünk, ami őrültségnek tűnhet, de így történt. Valószínűleg meg voltunk róla győződve, hogy mindez csupán időpocsékolás. Talán úgy gondoltuk, hogy csináljanak, amit akarnak. Ha azért mondják, mert jobban tudják, legyen hát így. Daniel mindig ezzel érvelt. „Nézzétek, az amerikaiak ismerik a saját piacukat. Ha úgy gondolják, erre van szükségük, miért vitatkoznánk velük?”

Dave: "Elfogadtuk az érveiket. Őszintén szólva nem hiszem, hogy sokra mentünk vele…"

Martin: "A But Not Tonightból nem lett sláger… Ennyit akár a Strippeddel is elérhettünk volna…"

Daniel Miller: "Ez volt a kis számú kompromisszumaink egyike. Meg is erősített bennünket abban, hogy máskor körültekintőbben kell eljárnunk…" (az idézetek a Freestate.hu oldalról származnak)