Tavaly márciusban, a Violator-hónap során megszokhattátok, hogy gyakran fordítok bejegyzéseket Dave McElroy zseniális blogjáról, az Almost Predictable Almost-ról, ahol 1 hónapig minden nap 1 bejegyzés szólt a Depeche Mode 1990-es nagysikerű, máig meghatározó nagylemezéről. Ünnepélyesen bejelentem, hogy márciusban pedig Black Celebration hónap lesz itt a Freestate Facebook oldalán - ugyanis Dave 5 évvel ezelőtt ugyanúgy minden nap készített egy bejegyzést, amely a Black Celebration nagylemezzel foglalkozott (A Month Long Period Of Rejoicing címmel). 2016-ban még nem ismertem Dave remek blogját, de most úgy gondolm, hogy ideje most ezeket is lefordítani.
És máris előre veszünk egy bejegyzést, ugyanis - mivel ma van a kislemez kiadásának 35. évfordulója - a Stripped-ről szóló bejegyzést már most idehozom. Természetesen nem a teljes bejegyzést fordítottam le, de bízom benne, hogy kedvcsinálónak megteszi, amit én emelek ki - és, ahogy tavaly is, idén is kiemelem, hogy az elképesztő képekért minden alkalommal megéri átkattintani a bejegyzés alján az Almost Predictable Almost blogra!
Nézzük tehát a Stripped-ről szóló bejegyzést, 2016-ból, amelynek címe: "Stripped - Elkezdődik az utazás a Depeche Mode sötét oldalára"
"A Stripped vitathatatlanul az egyik legfontosabb kislemez, amit a Depeche Mode valaha kiadott. A Shake The Diease már jelezte, hogy a zenekar elhagyta a popos elemeket a hangzásukból, de a Stripped volt az első igazi jele annak, hogy a Depeche egy sötétebb, érdekesebb irányt vett. Oké, az olyan dalok, mint a Blasphemous Rumours is sötétek a maguk módján, de ugyanakkor ennek a dalnak van az egyik legpoposabb refrénje - és noha a Master And Servant felforgató módon beszél egyfajta perverz szórakozásról, mégsem mondanád, hogy a gótikus fenségesség megtestesítője lenne. A Stripped-ben viszont a Depeche Mode sötétebb oldala került előtérbe, és valljuk be, mindannyian örülünk, hogy így történt.
A Stripped-et 1986 február 10.-én adták ki, és a hihetetlenül alacsony 15. helyezést érte csak el a brit slágerlisán. A kislemezt abban az időben elég jól reklámozták, noha furcsa módon motorok tűntek fel az együttes mellett a fellépésekkor. Míg Alan és Fletch dobolása talán azt akarta mutatni, hogy a Depeche egy "igazi" együttes már, és nemcsak geekek gyülekezete, a motor nyilván a dalt bevezető sample miatt került a színpadra. Mindenesetre, ezeket leszámítva a Stripped-et az akkori brit zenei sajtó jól fogadta, de így sem sikerült megszereznie azt a helyezést, amit megérdemelt volna.
A Smash Hits-ben Simon Braithwaite így írt: "A Depeche mostanában nagyon kiszámíthatóvá vált, de ez a dal az egyik legjobb daluk évek óta. "Hadd lássalak levetkőzve" énekli Dave, és azt gondolom, hogy ez egyfajta "térjünk vissza a természetbe", "fedezzül fel önmagunk" dolog tőlük. Lassú és atmoszférikus, annak ellenére, hogy nem igazán derül ki, hogy mi is történik a dalban".
Mark Booker a No. 1 magazinban még pozitívabb volt: "A Depeche Mode a 80-as évek egyik legkonzisztensebb, és talán az egyik legjobb popbandája. Egyedi hangzásuk van, de egyik sem annyira egyedi, mint az új kislemez. A dalszövegeik valóban bírnak jelentéssel, anélkül, hogy túl nagyképű vagy túlcsorduló lenne. Úgy tűnik, hogy soha nem kapják meg azt a tiszteletet, amit a vetélytársaik. Elég fura. Reméljük, hogy a Stripped kísérteties nmozdulatlansága végül az őket megillető helyre emeli őket, mielőtt még Frankie és Spandau újra megjelennek."
Ez a hely végül a 15. helyet jelentette...
Amit nagyon szeretek még a Stripped-ben, és ami már a bennem lévő geeket hozza elő, az az a tény, hogy a 12'' kislemezt nagy hangon "5 szám, 25 perc"-es lemezként hirdették, és azt mondták, hogy nem lesznek újabb kiadásuk a 7'' és a 12''-n felül. Rendben. De ha összeadjuk a dalok hosszát - Stripped (Highland Mix), But Not Tonight (Extended Remix), Breathing In Fumes, Fly On The Windscreen (Quiet Mix) és Black Day - akkor kijön, hogy összesen 25 perc 3 másodpercig tartanak, tehát 3 másodperccel többet kapsz, mint a reklámozott időtartam. Ne mondd, hogy a Depeche Mode nem elég jó hozzád.
A Stripped Highland mixe egyiknek azoknak a 80-as évek közepén született remixeknek, amelyek tökéletesen kiegészitik az eredeti alkotást. Egészen addig a zenekar Daniel Miller-rel és később Gareth Jones-szal készítette a 12'' remixeket (ilyen volt például a People Are People Different Mix). A limitált kiadású 12'' kislemezek némelyikén (mint például a People Are People és a Master And Servant kiadványon) Adrian Sherwood készített remixeket, de a zömét még így is a DM házi stúdiója készítette. Itt viszont egy bizonyos Flood nevű lelkes fiatal fickónak adták át a remixelő stafétabotot, aki valami egészen különleges remixet készített. A dal sokkal levegősebb, ami gyönyörű, bánatos hangulatot kölcsönöz neki, és az egyes hangok jobban hallhatóak, mint a 7'' változatban. A fő riffnek itt duda érzete van, emiatt Highland (Skót Felföld) a mix neve. Ez egy megkerülhetetlen mix a Depeche Mode katalógusában.
A Stripped mellett a kiadvány másik legfontosabb darabja a Breathing In Fumes. A Stripped-et kiindulópontként használva ez a dal egy erőteljes, bombasztikus, hatperces gyönyörű zajfal. Ezt Daniel és Gareth Jones készítette a Stripped (Highland Mix)-ből, és ez egy egészen kiváló darab, ahol a fő vokál megoszlik Dave samplingelt és Martin szinte felismerhetetlenre torzított hangja között. Ebben a mixben egyértelműen érezhető a korábbi On-U-Sound (Adrian Sherwood) mixek hatása. A 12'' maxi az első és egyetlen Gore/Wilder/Miller közös produkcióval zárul, amelynek a címe Black Day. Annak ellenére, hogy ez egy eldobható dal, és talán csak azért szerepel itt, hogy kitöltse a 24 percet, van benne valami megnyerő. A Black Celebration stúdiómunkálatainak kellős közepén a banda itt megmutatta, hogy azért néha nyugodt és talán még vicces is tudott lenni. A főhajtás szintén tetszetős, amelyet az ekkor még készülő album ebben a pillanatban még kiadatlan címadó dalának adnak.
Végül, a Stripped videója is megér egy említést. A Berlinben, a Hansa stúdió mellett forgatott, Peter Care által rendezett videó meglehetősen ügyes összefoglaló arról, hogy a Depeche Mode hol járt a karrierjük ezen pontján. Sötét van, Berlinben vagyunk, több a bőr, mint amennyi szükséges, és mindannyian kalapáccsal ütik a dolgokat. Mindazonáltal összességében mégis működik, a dal intenzitásának és erejének köszönhetően. A Stripped elindította a Depeche Mode-ot azon az úton, amely a világ legnagyobb zenekarjává tette őket, és ami még ma is képes stadionokat megtölteni. Sötét, titokzatos, egyedülállóan kísérletező (főleg a popzenéhez képest), és összességében egy fantasztikus kislemez - a Stripped az a pillanat, amikor a Depeche Mode létfontosságú lett. "
Mára búcsúzom, holnap a Stripped (és a But Not Tonight!) koncertfelvételeivel folytatjuk!
Itt pedig az eredeti blogbejegyzés Dave McElroy zseniális blogjáról, az Almost Predictable Almost-ról:
http://almostpredictablealmost1.blogspot.com/2016/03/stripped-start-of-journey-into-dark.html
