Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Vajon ki a leglelkesebb a zenekarból az It's Called A Heart koncertverziójában? Tudjátok :D

2020. szeptember 16. - Szigi.
Hogy játszotta vajon a Depeche Mode ezt az utált számot koncerten? Noha egyedül a Black Celebration Touron volt a dal, ezen a londoni felvételen nem látszik, hogy nagyon "utálkoznának" :) Ráadásul még az Extended Mixből vett részlettel is kezdik a dalt, ami így csaknem 5 és fél percesre duzzad. 1:21.-nél Andy őrülten ugráló lelkesedése szinte megható, igaz rögtön utána Alan unott arca visszaránt minket a földre. Andy végiglelkesedi a dalt, később is fel-feltűnik, ahogy biztatja a tömeget. Martin "let me tell you" szövege itt is feltűnik, sőt a dal vége felé egy rövid instrumentális résznél Martin plusz vokállal is kedveskedik. A dal vége megintcsak hosszabb, mint az albumverzió. Egyáltalán nem rossz koncertfelvétel! :)
 

Végre kiderül, mi a különbség a Flexible Pre-Deporation és a Deportation mix között!

Egy nehezen értelmezhető mixszel zárjuk az It's Called a Heart kiadvány mixeit taglaló napunkat (ne menjetek sehová, most jönnek a koncertfelvételek :D), ez pedig a FLEXIBLE (DEPORTATION MIX). Ez egy belize-i DJ, Bert Bevans munkája, és a Flexible egy táncosabbra kevert változata. És hogy mi a különbség eközött és a Shake The Disease maxin található Pre-Deportation Mix között? Mindössze annyi,hogy itt nincs fade-out a dal végén, hanem egyszer csak félbeszakad a szám. Elég béna! :/
 

Egy újabb kalózmix-jellegű Razormaid-átdolgozás

Joseph Watt, azaz Razormaid még egy mixet készített a Sire Records által kiadott amerikai It's Called A Heart kiadványra. Ez az IT'S CALLED A HEART (EMOTION DUB), ami nem sokban tér el az Emotion mixtől: hosszabb, kicsit jobban szól, feltűnik újra Martin "let me tell you" éneke, és talán egy kicsit több effekt van benne. A pingponglabda-effekt megőrülés itt is megvan a végén - és a kalózmix-jelleg is.
 

Razormaid utolsó hivatalos munkái a Depeche Mode-nak

Az It's Called A Heart kislemez az USA-ban is megjelent 12'' vinylen, rajta 3 új mixszel! Ebből kettőt Joseph Watt készített, akit már ismerhetünk a Master And Servant kislemez amerikai kiadványáról: az ő nevéhez fűződik a Master And Servant U.S. Black And Blue remixe és a (Set Me Free) Remotivate Me 12'' verziójának USA-ban kiadott edit-je. Joseph Watt-nak ez volt az utolsó hivatalos remixe a Depeche Mode-nak, ám nem hivatalos mixeket még számtalant készített, rendkívül népszerűeket is, ugyanis ő nem más, mint Razormaid!
 
Az IT'S CALLED A HEART (EMOTION MIX) már kicsit kalózmixes jellegű, erősen hasonlít az Extended Mixre, talán némiképp táncosabb, rosszabbul szól és a végén vicces a "pingponglabda-effekt" megőrülése.
 

Gareth Jones újabb zaklatott mixe

Gareth Jones az It's Called A Heart B-oldalasához is csinált egy mixet, ez a már nevében is baljós FLY ON THE WINDSCREEN (DEATH MIX)!. Az eredetinél szaggatottabb, zaklatottabb alkotásban Peter Jennings, az ABC World News Tonight legendás riporterének a hangja keveredik sok más emberi hanggal (jelen van az "everytime in" sample, valamint olyanok is elhangzanak, hogy "fireball", meg "living hell"). A kissé kaotikus, ám azért bőven hallgatható, sötét hangulatú mix 2011-ben rákerült a Remixes 2: 81-11 válogatásra is.
 

A Depeche Mode mélypontja (?)

Az It's Called a Heart kislemezhez - sok más DM kislemeztől eltérően - nem tartozott limitált 12'' vinyl, ehelyett egy dupla 12'' került kiadásra, amelyen az eredeti 12'' mixei (a két extended) mellé Gareth Jones (néha embert próbáló) újraértelmezései kerültek. Az első ilyen mix az IT'S CALLED A HEART (SLOW MIX), amely a nem más, mint a dal egy verziójának a felére lelassítása, és ami Alan Wilder szerint az együttes mélypontja.
 
Alan: "Kiver a víz, ha az It’s called a heartot kell meghallgatnom, s akkor még nem is ejtettünk szót a slow mixről, amelyben az eredeti dal sebessége a felére redukálódik (kétszeresére nő a felfedezésre fordítható idő, akár csak a kínzás ideje), s biztosra veheted, hogy egy vagy a „kiválasztottak” közül, ha végig tudod szenvedni.” (a fordítás a Freestate.hu oldaláról származik)
 
És hogy Alan szerint kik a Depeche Mode igazi rajongói? "Mindenki annak számít, aki még mindig a Depeche Mode zenéjére szánja az idejét miután végighallgatta az It's Called A Heart - slow mixet" (a fordítás a HDMFC honlapjáról származik).
 
Hallgassuk meg ezt a kis szörnyszülöttet! :)
 

A Fly On The Windscreen is remek hosszabb verzióban

Az It's Called A Heart kiadvány egy újabb remek mixszel, a FLY ON THE WINDSCREEN (EXTENDED)-del folytatódik. A komor, méltóságteljes verzió Martin érzéki "touch me" hangjaival kezdődik (kicsit úgy, ahogy a későbbi albumverzió végződik), a jellegzetes dallam csak ezután következik. Ahogy más hosszú verzióknál, a dal első felében itt is hiányzik Martin háttérvokálja Dave hangja mögül. Ennek a dalnak is jól áll a hosszabb változat. Eddig jó a színvonal - a nehezebb darabok még csak ezután jönnek! :D
 

Hosszan még jobb - It's Called A Heart extended!

A kiadvány következő dala - régi szép szabály szerint - az A oldal hosszabb verziója, azaz az IT'S CALLED A HEART (EXTENDED)! Ennek a verziónak a különlegessége az, hogy kicsit több a szövege: Martin többször is megismétli a verzióban, hogy "let me tell you". Az eredetiben kissé zsúfolt dalnak nem áll rosszul a hosszabb verzió (e sorok írója természetesen nem osztja Martin és Alan véleményét, hogy ez volna a legrosszabb DM-dal, sőt). A dal végén eljátszák a hangsáv fel-le húzogatását, amit később is szívesen alkalmaznak (pl. a Pleasure Little Treasure Glitter mixénél). Igazi jó kis korai DM-hangulat, soha rosszabbat! :)
 

Egy B-oldalas, ami túlnőtt az A-oldalasán: Fly On The Windscreen!

A Depeche Mode B-oldalasok általában nem véletlenül nem kerülnek fel a lemezre: vagy színvonal, vagy kidolgozottság, vagy koncepció lehet az oka, hogy nem szerepelnek a Depeche Mode főcsapásában. Vannak persze kiváló B-oldalasok, de azok gyakran remek A-oldalasok párjaiként szerepelnek. Olyan dal, ahol a B-oldal fontosabb, nagyobb utat jár be, mint az A, talán csak kettő van a Depeche Mode történelmében. Az első kislemez, a Dreaming Of Me B oldalán található Ice Machine még az 1984-85-ös turnén is szerepelt, és maradandóbb alkotásnak bizonyult, mint az A oldalas párja; a legszembetűnőbb példa azonban ez az 1985-ös bájos-pörgős-popos It's Called A Heart B-oldalán található ragyogó FLY ON THE WINDSCREEN! Kemény dobok, mániákus szintihang, dögös basszus, és egy gyászos Dave által énekelt kezdősor: "death is everywhere...". A kemény, elidegenítő, kiábrándult, Black&Decker fúróhangokkal, és Daniel Miller felgyorsított "horse" szavával "díszített" versszakokat lágyabb, gitárszerű hangokkal kísért, érzéki refrén követi már a Black Celebration érzelmes hangulatában: "Come here, kiss me now..." A dalban aztán később Martin rákontrázik Dave énekére a maga érzékien ismétlődő "touch me" énekével. A dal hamar bekerült a DM kánonba: egy új, "Final" változata felkerült a Black Celebration nagylemezre, majd három turnén is szerepelt (szemben az egyetlen turnén játszott It's Called A Heart-tal): a Black Celebration Tour mellett a Devotional Touron és a Tour Of The Universe-en is felcsendült (még egyetlenegy Exotic Touros előadásról is tudunk). Csodálatos dal! :)
 

35 éves a banda által legutáltabb Depeche Mode dal!

Martin: "Talán a legrosszabb szám, amit valaha kiadtunk" (...) "Egyszerűen nem volt egy tisztességes dalunk, amit rátehettünk volna a válogatásalbumra – erre felvettük az It’s Called a Heartot, amit az összes megjelentetett számunk közül a legkevésbé szeretek."
 
Alan: "Minden erőmmel küzdöttem a kiadása ellen, mindhiába... …az It’s Called a Heartnak pedig semmi keresnivalója sem volt (a válogatáslemezen)" (...) "Emlékszem, hogy kézzel-lábbal tiltakoztam ellene, mert úgy éreztem, ez a dal visszalépés a korábbiakhoz képest. Túl könnyed és közhelyes volt. Írt ennél sokkal jobb dalokat is, mint pl. a B-oldalra került, ütősen szóló Fly on the Windscreent. Megpróbáltam elérni, hogy a két dal cseréljen „oldalt” egymással, de a szöveg első szava a „halál”. Neil Ferris azt mondta: „Felejtsd el!” Egyszerűen leszavaztak. Nem nagyon örültem neki, s emiatt sokáig ment is a „haragszom rátok”…
 
Neil Ferris: "Alannel sokszor vitába keveredtünk ilyesmiken. Azon a véleményen volt, hogy a banda helytelenül cselekszik. Akkorra már teljes értékű tag volt, és nem rejtette véka alá a véleményét."
 
Martyn Atkins: "Azt hiszem, hogy a fiúk nem sokat foglalkoztak a koronggal, mert úgy gondolták, ezt csak egy slágergyűjtemény, és… Martinnak is máson jártak a gondolatai. Tudta, hogy hamarosan már az új lemezen fognak dolgozni, ehhez pedig egy kicsit „ahogy esik, úgy puffan” alapon álltak hozzá." 
Martin: „Kérdezzétek meg Peter Care-től, hogy a fenébe tudta összehozni a „valami, amit szívnek hívnak” sorokat a fejünk felett pörgetett, zsinórra erősített kamerákkal, a búzatáblában való mászkálással és a pólóviseléssel. Én az életben nem leszek képes erre magyarázatot adni…de ha végignézed a klipet, önmagától felmerül a kérdés: Hé, ez meg mi a fenéről szól, ember?” (az idézetek a Freestate.hu weboldaláról származnak).
 
Boldog 35. születésnapot, IT'S CALLED A HEART! :) A mai nap ennek a kiadványnak a jegyében fog telni! Öveket becsatolni! :)
 

 
 
süti beállítások módosítása
Mobil