Folytatjuk a 15 éves Tour Of The Universe-visszaemlékező sorozatunkat. 2009 december elsején Nürnbergben lépett fel a Depeche Mode.
A turnéblog egészen elképesztő, igazi amerikai jókislányos:
"Nürnberg a németországi Bajorországban található, amit mi, amerikaiak úgy ismerünk, mint azt a jó kis helyet, ahol remek sörök vannak. Az igazság az, hogy bár ez az étel és ital fontos a bajorok kulturális életében, Nürnberg városaának saját történelme és öröksége van. Politikatudományok kedvelőjeként fontos megjegyezni, hogy 1945-ben és '46-ban a náci rezsim német tisztviselőit Nürnbergben állították bíróság elé, és hogy ezek a perek jelentős hatással voltak a nemzetközi büntetőjogra. Folytathatnám még, de tudom, hogy miért vagytok itt... Depeche Mode.! Nézzetek meg néhány koncertfelvételt, és ropjátok tovább (természetesen társadalmi tudatossággal)."
A nullás évek közepén úgy tűnt, hogy Gwen Stefani lesz a következő szupersztár. Elég nagy szó volt hogy Martin néhány gitársávval besegített a második lemezén, a ma 18 éves The Sweet Escape-en. A lemezt záró WONDERFUL LIFE nemcsak Martin gitárja miatt kellemes hallgatnivaló.
Ma 40 éve Bázelben lépett fel a Depeche Mode. Ezt a koncertet a svájci DRS3 rádióállomás teljes egészében közvetítette, rögzítette és a felvételt a Westwood One-nak adta licencbe. A hangfelvételt a svájci újságok feljegyzései szerint Daniel Miller készítette elő a sugárzásra. Erről a koncertről egy vágatlan, teljes, FM adás előtti felvétele valamint egy FM adás master felvétele áll rendelkezésre. Ezen kívül létezik egy sebességkorrigált változat is, ami egyben a leggyakoribb bootleg-változat, 'Performance' címmel.
A Some Great Reward Tour ezen hanganyaga szerintem még a The World We Live In And Live In Hamburg felvételeinél is jobban szól: kevésbé kásás a mikrofon, tisztább az egész hangzás, és - nem utolsósorban - teljes a setlist, hiszen a hamburgi kiadványhoz képest szerepel a Puppets és az Ice Machine is. Erről a koncertről kerültek dalok a Shake The Disease és az A Question Of Lust kiadványokra (Master And Servant, If You Want, Shame, Blasphemous Rumours). Nekem az összes DM nem hivatalos koncertfelvételt egybevetve is ez a Top3 kedvencem, nagyon ajánlom nektek is. Jó zenehallgatást!
15 éve Rotterdamba érkezett a Tour Of The Universe, egy elég különleges koncerttel. A turnéblog így írt erről:
"Dél körül érkeztem Rotterdamba, és a színpadot már felállították és majdnem készen is voltak vele. A stáb számára közelgő síszünetet szerveztek - közvetlenül a zürichi koncertek előtt, és a legtöbb ember már nagyon izgatott volt emiatt, így a stáb napi feladatai ma egy kicsit „mormota nap” érzést keltettek. A legutóbbi műsorokat Barcelonában láttam, és egyelőre veretlenek maradnak, Rotterdamban nagyon stabil teljesítményt nyújtottak, és az itt-ott hozzáadott apró finomítások igazán különlegessé teszik az előadásokat. Christian jól szórakozik a Policy Of Truth-szal, és ma este Dave megkérdezte Martintól, hogy „tényleg akarod ?”. - és aztán a DM reggae-t játszott, csak néhány másodpercig, de nagyon vicces volt. A közönség nem volt a leglelkesebb, akit valaha láttam, de az álló részlegben a legtöbben táncoltak - néhány ülő részlegnek eltartott egy darabig, mire megtalálták a lábukat - de a végén azért sikerült nekik. A zenekar mostanában lendületben van, az előadás hibátlan volt, a köztük lévő kémia fantasztikus koncerteket eredményez. Ma este láthattam az „Insight”-ot: fantasztikus zongora, és gyönyörű háttérvokál Gordeno úrtól, Martin éneke pedig egyszerűen lélegzetelállító. Sajnos a „Fly on the Windscreen”-t „pihentetik” - remélem, hogy a jövőben visszatér, számomra ez volt a csúcspont. Legközelebb Dublinban fogom látni a bandát - ami minden jel szerint egy nagyszerű show lesz!!!""
Itt a koncert teljes felvétele:
A koncert a DM "reggae-pillanatáról" maradt emlékezetes - a Depeche Mode néhány másodperc reggae-t játszott a Home végén a közönségénekeltetésről. Angelinda a HOME Fórumról így emlékezett meg erről az eseményről:
„Miután Martin elénekelte a Home-ot, néhány ember elkezdte a szokásos éneklést a gitár dallamára, de nem igazán működött, bármennyire is próbálkozott Martin. Ekkor Dave feljött a színpadra, megölelte Martin-t, majd Martin súgott valamit Dave fülébe, amire Dave nevetett és bólintott. Aztán Dave megragadta a mikrofont és belemondta: „Tényleg? Tényleg ezt akarod?” És aztán odaszólt Peter-nek, hogy segítsen neki a közönségénekeltetésben. Ezután Dave elkezdett énekelni valami reggae-es cuccot, és énekelte, hogy „yay-az”, reggae stílusban. Majd ránézett Martinra és nevetett, aztán rámutatott és azt mondta: „Megcsináltad! Végre megcsináltad! Haha!”. Szóval szerintem Martin mindig akart valami reggae-szerűséget belecsempészni a koncertbe – ez talán egy poén, amit akkor találtak ki, amikor a koncertek afterpartyján Martin iPodjáról reggae-t hallgattak?”
Nézzük a Depeche Mode reggae-pillanatát, 2009-ből, Rotterdamból (a videó utolsó percében található):
40 éve Milánóban lépett fel a Depeche Mode, és nem volt éppen problémamentes a fellépés. Nemcsak számukra, hanem az előzenekar számára sem...
Martin a nyolcvanas évek végén így emlékezett vissza erre a koncertre: „Hirtelen egyik szintetizátorunk sem működött a hatalmas hőség és a magas páratartalom miatt. Azt hittük, hogy el kell halasztanunk a koncertet. Szerencsére hirtelen újra működni kezdtek, és aztán egész koncert alatt működtek. Mindez mindössze 5 perccel a koncert kezdete előtt történt. Ezért nagyon-nagyon idegesek voltunk, bár azt hiszem, ezt nagyon jól sikerült palástolnunk.”
A turné ezen szakaszában Matt Fretton volt a Depeche Mode előzenekara. Matt 2007-ben elárulta a HOME-nak „Akkortájt a háttérszalagok használata értelmezhetetlen volt a közönség számára, és minden este kifütyültek és megdobáltak valamivel. Az európai turné és az, hogy Olaszországban érméket dobáltak hozzám, a DM előzenekaraként való fellépés legrosszabb része volt, fizikailag és érzelmileg is fájt (valaki a road crewból összeszedte az összeset, és én arra használtam azt a sok aprót, hogy hazatelefonáljak velük). Utáltam, és komolyan elgondolkodtam azon, hogy kilépek, de rájöttem, hogy az megbocsáthatatlan lett volna, ezért a turné felénél elmentem egy németországi stúdióba (valójában a Hansába), és a háttérszalagokat egy kb. 15 perces szettre vágtam le. Ez segített, viszont a turnémenedzser nagyon nem örült, hogy ilyen rövid szett lett belőle”.
A Depechemode-funny.de rajongói oldal is hasonló tapasztalatokat oszt meg, Matt Fretton előzenekari teljesítményére vonatkozóan: „Matt Fretton elég rossz hírnévre tett szert Olaszországban előzenekarként. Az ottani fellépése során ételekkel, konzervdobozokkal és minden egyébbel dobálták, ami elérhető közelségbe került. Amikor elérkezett az egyetlen lassú dalához, Matt úgy gondolta, hogy ez a dal illik a romantikus olaszokhoz, és bejelentette, hogy „A következő dal minden olasznak szól”. Ha tudta volna, hogy az olaszok is szeretik a diszkódalokat, akkor könnyen kitalálhatta volna, hogy ez a dal kudarc lesz. Csak ettől a daltól olyan kínosan hangosak és elkerülhetetlenül hallhatóak voltak a füttyök és a „booooooo”-k, hogy Mattnek ki kellett üvöltenie a lelkét, hogy a közönség tüntetése fölött is hallható legyen. Ráadásul még kínosabb volt, hogy Matt minden egyes dal után egy viccesen hangzó szóval köszönte meg a közönségnek a jó viselkedést (milyen jó viselkedést?), ami valami olyasmi volt, mint a „Griese” (valószínűleg „Grazie”-nek kellett volna lennie)."”
Itt a teljes koncertfelvétel (nem Matt Frettoné, hanem a DM-é):
15 éve Erfurtban járt a Tour Of The Universe. A turnéblog már azzal viccelődött, hogy visszatértek a "Fatherlandbe"...
"Ahogy a táborunkban (Depeche Mode Tour Camp) a vicc tartja, „visszatértünk a hazánkba”.
A Messehalle egy nagyszerű, kompakt helyszín volt, amely az általam valaha hallott legjobb hangzások egyikét produkálta. Sikerült feljutnom a keverőpultra, hogy néhány remek felvételt készítsek a fiúkról egy másik perspektívából. Egy bizonyos ponton a mi illusztris biztonsági főnökünk kihozott egy fiatal fiút a közönségből, hogy csatlakozzon hozzánk a színpad oldalán. Mondanom sem kell, hogy nagyon izgatott volt! Németországban tényleg a legodaadóbb rajongóiknak játszik a DM. Ez egy ünnep..."
40 éve Firenzében kezdte meg az olaszországi miniturnéját a Depeche Mode. A Some Great Reward Tour ezen szakaszáról egy vidámparki interjú is a rendelkezésünkre áll. Íme:
15 éve kezdte az olasz miniturnéját a Depeche Mode. A Tour Of The Universe első olaszországi állomásáról ezt írta a turnéblog szerzője:
"Boldog Hálaadást kívánok nektek, amerikai rajongóknak ebből a szép országból, amit Olaszországnak hívnak, itt az olívavonaltól délre! Mindig öröm ide visszajönni, különösen a 2 sikeresen teltházas bolognai és torinói koncertre várva. 13 000 és 11 500 ember fogadta a Mode-ot újra Olaszországban a Tour of the Universe 4. és 5. állomásán a régióban. Biztos vagyok benne, hogy a remek ételeknek (fehér szarvasgomba, valaki?) nem sok köze volt az ismételt látogatásokhoz...
A Futurestation Arena (Bologna) és a Palaolympico (Torino) tökéletes környezet volt a fiúk visszatéréséhez. Az első este végére az arckifejezésükön látszott, hogy sikeres volt a fellépésük, és már alig várják, hogy Torinóban ismét felléphessenek. És igazuk is lett. A mai este különleges volt, a közönség pedig még inkább."
Amikor még mindent el lehetett adni DVD-n: 4 évvel az eredeti The Videos 86-98 DVD után 90 percnyi új anyaggal megjelent a dupla The Singles 86-98+ DVD. Ezen négy, korábban nehezebben hozzáférhető klip (But Not Tonight, Strangelove '88, Condemnation, One Caress) mellett kellemes meglepetésre felkerült a 90-es évek három ikonikus (Violator, Songs Of Faith And Devotion, Ultra) lemezének az EPK (Electronic Press Kit) videója. Nézzük most a One Caress őszies klipjét!