És ezek után milyen volt ez a bizonyos nyitókoncert Pensacolában? Állítólag óriási tömeghisztéria övezte a nyitókoncertet. Ebből a rossz minőségű, és nem is teljes koncertfelvételből azért talán hallható a lényeg, a rajongás és az imádat elképesztően felvillanyozó elegye. Íme a pensacolai koncert audio felvétele, 1990 május 28.-áról, pontosan ma 30 évvel ezelőttről!

A Composition Of Sound következő fellépése - még mindig Rob Andrewsszal - még messzebbre vitte őket. Perry Bamonte legújabb zenei kalandozása, a The School Bullies előtt léptek föl a Scamps éjszakai klubban, Southend fő bevásárlóközpontjában. Állítólag Dave Gahan is a közönség közt volt, ahogy Brian Denny is: „Perry együttese tribute banda volt, akik egy sor Damned-számot játszottak, főleg a Machine Gun Etiquette korszakából, illetve néhány sajátot, mint az I Dont Agree With You vagy a Third World War. Játszották a Ballroom Blitzet is, Great Big Tits (Jó nagy cicik) címmel. A közönség nagyrészt ellenséges hippikből állt, akik be-beszóltak, vagy meg se mukkantak. Amikor egy hippi beordított, és leszólta az együttest, hogy elrontanak egy Sweet-számot, a zenekar csak üvöltött: »nem értek egyet«, és belevágtak az I Don’t Agree With You-ba (Nem értek egyet veled) - tizenévesekhez képest egész okos ötlet, nem? A Composition Of Sound játszotta a Then I Kissed Her egy verzióját (valószínűleg a Then He Kissed Me-ről lehet szó - a szerk) egy Roxy Music- számot - azt hiszem, a Virginia Plaint”. Nem volt meglepő, hogy az újmódi szintetizátorok és dobgépek nem arattak sikert egy ilyen nyíltan ellenséges környezetben. Andy Fletcher erről a Smash Hitsben így számolt be: „A közönség nem reagált, úgyhogy Vince elvesztette a türelmét - kirugdosta a dugaszokat.”

A Composition Of Sound harmadik, és ahogy később kiderült, ebben a felállásban utolsó koncertjét a basildoni Woodlands School ifjúsági klubjában adta, ahol a közönség egy halom kilencéves gyerek volt. „Imádták az akkor újdonságnak számító szintiket - emlékszik Fletcher. - Feljöttek a színpadra, és tekergették a gombokat, mialatt játszottunk.”

A Composition Of Sound számára - tudtukon kívül - ez a helyszín hozta meg a várt fordulatot.

Rob Andrews: „Dave Gahan southendi arc volt, a French Lookban játszó Paul Redmonds barátja. A két együttes, a Composition Of Sound és a French Look éppen a Woodlands klubban próbált egy szerda este. Dave lejött, kevert és tekergette a gombokat a French Looknak, és amikor szünetet tartottak, átment egy másik terembe megnézni a Composition Of Soundot. Elkezdtek jammelni, Dave a Heroest énekelte Bowie-tól. Vince-nek tetszett, amit hallott. És a többi, ahogy mondják, történelem.”

Vince Clarke: „Dave Gahan volt a divatos kitűző Basildon ruháján. Ő volt az újromantikus, azt pletykálták, hogy a Blitzbe jár [a Visage énekese, Steve Strange, és dobosa, Rusty Egan klubja] Londonban, és ez nagyon menő volt. Elhatároztuk tehát, hogy megszerezzük frontembernek, olyan pompázatos és extrovertált volt, és nagyon magabiztos. Szóval úgy döntöttünk, hogy meghallgatjuk.”

Mindenesetre Vince Martin nem szívesen volt a Composition Of Sound frontembere. Deb Mann: „Tudom, hogy ostobán hangzik, de Vince nem igazán szerette a rivaldafényt - szerette is meg nem is, ha érthető, mire gondolok.”

Gary Smith alátámasztja ezt a megfigyelést: „Vince sosem akart a rivaldafényben lenni - soha. Érdekes volt, amint egy napon Basildon központjából mentünk hazafelé, és azt mondta: »Tudod, mit? Szeretnék olyan lenni, mint a The Buggles.« Azt hiszem, arra akart kilyukadni, hogy a The Buggles viszonylag sikeres volt zeneszerzőként, de nem volt nagy rajongótábora. Azt hiszem, Vince sikert akart, de hírnevet nem.”

Robert Marlow: „Vince elhatározta, hogy szüksége van egy frontemberre, és Gahan ehhez minden adottsággal rendelkezett - különleges volt. Bizonyos szempontból sokkal nagyvilágibb. Olyan londoni klubokba járt és olyan zenéket hallgatott, amiről mi csak olvastunk. Hiteles volt.”

„Dave csak egy volt azok közül, akikkel kocsmázni jártunk - mondja Gary Smith és valaki meggyőzte, hogy énekeljen, mert a hangja illett ehhez a [Composition Of Sound- féle] zenéhez. Dave imázsa is megfelelő volt - fiatalos és trendi. Azt hiszem, részben ez volt az oka, hogy bevették.”

Bár Vince Martin meglehetősen szófukar saját feltételezett hiányosságaival kapcsolatban, de felidézi Dave Gahan felvételi procedúráját a hírhedt Woodlands School-beli próbán:

„Mivel senki nem járt a koncertjeinkre, és Dave Gahan nagyon-nagyon népszerű volt, úgy döntöttünk, hogy megszerezzük, és bevesszük az együttesbe. Abszolút megfelelően is nézett ki, ezért elhatároztuk, hogy meghallgatjuk, hogyan énekel. Emlékszem a beszélgetésünkre, és arra is, hogy énekelt. Három számot adtunk neki - kettőt, amit én írtam és egyet Bryan Ferrytől... egy Roxy Music-számot. A két eredetit elég rosszul énekelte, de a Bryan Ferryt egész jól, mert nyilván ismerte. Ügy döntöttünk, hogy alkalmas a munkára.”

Nem véletlen, hogy egy 2001-es, Stephen Daltonnak adott interjújában Dave Gahan másképp emlékszik az eseményekre: „Ott próbáltak ezek a srácok Composition Of Sound néven, Vince is a bandában volt. Egy French Look nevű együttesnek cipeltem a cuccait, és egy este csak úgy szórakoztunk, játszottunk néhány Bowie-számot, például a Heroest is. Paul [Redmond] barátom be akart venni ebbe az együttesbe énekelni. Volt a zenekarban egy Rob Marlow nevű srác - azt hiszem, akkor Robert Allennek hívták -, ő volt az énekes-gitáros-billentyűs, és elég jól csinálta. De Paul csak nyomatta, hogy »Dave tud énekelni, én hallottam, jól is néz ki.« Ennek a srácnak [Rob Allennek] viszont egyáltalán nem tetszett az ötlet. Mindenesetre aznap este én is együtt énekeltem vele a Heroest, mialatt a srácok a szomszédban próbáltak. Körülbelül egy hét múlva Vince felhívott, és megkérdezte, hogy én énekeltem-e. Azt mondtam, hogy én voltam, pedig igazából egy csomó ember együtt énekelt.”

Gahannel a fedélzeten végül a helyére került a zenekar hiányzó utolsó darabja is. Ahogy Stephen Dalton megfogalmazta: „Annak ellenére, hogy a dalszerzők, Clarke és Gore szócsöve, erőteljes karizmája punkos, rock ’n rollos lökést adott az elektropop gépezetnek”. „Futurista, újromantikus ikon” vagy sem, úgy tűnt, hogy Vince Clarke a megfelelő embert választotta ki Dave Gahan személyében, akinek „tömegvonzó” hatása hasznosnak bizonyult, és aki megadta a Composition Of Sound számára annyira szükséges lendületet.

Dave Gahan: „Szerencsések voltunk. Már a kezdet kezdetén ott volt a társaságom, akik szerettek kiöltözni és koncertre járni, akik különböző klubokban szerveztek bulikat Londonban, Southendben és Canvey Islanden. Olyan zenét hallgattak, ami egy kicsit eltért a közízléstől: elektromos zenéket, sok Bowie-t, Roxy Musicot, Kraftwerket, ilyesmiket - talán Iggy Popot is. Szóval rögtön volt egy körülbelül harmincfős közönségünk, a southendi menők. A péntek estiek. A különcök.”

Steve Brown és a hozzá hasonló különcök hamar az új tag dicsőítőinek táborába álltak. Steve érzékelteti, miért volt bölcs döntés Dave Gahan-t választani a Composition Of Sound frontemberének: „Dave szeretni való srác, és volt stílusa, míg a többiek totális kockafejek voltak. Elfogadtuk, hogy Dave velük van egy zenekarban, de egyáltalán nem a mi társaságunkhoz tartoztak. Ok inkább a hétköznapi basildoniak voltak. És egyszer csak ők is bekerültek a »körbe«, mint az együttes tagjai. Dave volt az igazi, ők nem.”

Hallgassuk meg az Ice Machine egy korai verzióját, a Composition Of Sound-tól, már Dave előadásában: 

És az megvan, hogy Daryl Bamonte, az együttes körül 1980 óta sertepertélő mindenes (mellesleg az 1994-es Exotic Touron Andy Fletcher helyettese, és még inkább mellesleg a volt The Cure tag, Perry Bamonte öccse), valamint a DM session (?) dobosa, Christian Eigner összeállt 2010-ben egy bandába? Megfűzték Florian Kraemmer-t, az oszták pszichedelikus rockzenekar, a Ballyhoo énekesét, hogy álljanak össze COMPACT SPACE néven és dobjanak össze egy albumot, ami pont ma 9 éve jelent meg, Nameless címmel. Naná, hogy egy ilyen fura kollaborációba Martin Gore is beszállt egy gitértáma erejéig! Hallgassuk meg akkor ezt a Daryl-Christian-Florian-Gore művet: ez az UNSTOPPABLE COLLISION!

És ma is koncertjubileumra virradtunk: 3 éve volt a Depeche Mode eddigi egyetlen fellépése a Groupama Arénában ;)