8 éve jelent meg Dave Gahan és a Soulsavers első közös albuma, a THE LIGHT THE DEAD SEE. Ezt a lemezt egy hangulatos, csaknem félórás fellépéssel reklámozták. Nézzük :
Depeche Mode összes
Ma 7 éve volt az utolsó koncert a régi Puskás Stadionban!
Composition Of Sound, második rész
A Composition Of Sound 1980 márciusában tehát háromtagú zenekar még, Vince Clarke, Andy Fletcher és Martin Gore alkotják. Többször felléptek a Woodlands School ifjúsági klubjában. Egy márciusi alkalom az első feljegyzett próba, egy jótékonysági előadáson a suliban: bár koncert helyett talán inkább "ruhapróbának" nevezhetjük. Elképzelhető, hogy ez még nem volt tervezett esemény, hanem egyfaja "hé, akartok játszani egy osztálynyi gyerek előtt?" - féle alkalom volt ez.. Mindenesetre előfordult, hogy ezt az eseményt említik meg a Depeche Mode legelső indulásának.
Martin 1981 februárjában (alig egy évvel azután tehát, hogy vett egy szintetizárort és csatlakozott a French Look-hoz és a Composition Of Sound-hoz) ezt állította: "A Depeche Mode 1980 márciusában alakult és első fellépése a Woodland School-ban volt, egy tinidiszkóban - de a klasszikusabb ízlésű fiatalok inzultálták őket".
Andy Fletcher 1985-ben ezt nyilatkozta a No. 1 magazinnal: "Martin, Vince és én összeálltunk és elkezdtünk próbálni a Woodlands Ifjúsági Klubban. A legkorábbi Depeche dalok, mind például a Photographic itt születtek. Játszottunk egyszer egy fellépést 9 éves gyerekeknek. Imádták a szintiket, amik akkor újdonságnak számítottak. A gyerekek koncert közben feljöttek a színpadra és csavargatták a gombokat, amíg mi játszottunk. "
Martin Gore 1985 áprilisában ezt nyilatkozta a The Saturday Picture Show-ban: "Igen, Andy iskolájában játszottunk, valamifajta ifjúsági klubban. De basildonban egy másik ifjúsági klubban is játszottunk. Ez volt az első két fellépés, amit adtunk".
A legrészletesebb interjú Andy Fletcher-rel és Dave Gahannel a BBC rádióban volt 1982-ben:
Riporter: - Szóval megvannak a régi felvételeitek szalagon?
Fletch: - Igen. Amikor elkezdük a Depeche Mode-ot, Basildonban játszottunk néhány helyen, még Dave csatlakozása előtt és tök jó volt. Az egyik helyen 7 ember és 10 játékmackó előtt jtászottunk. És beöltöztünk...
Dave: - ...pizsamába (kuncog).
Fletch: - Pizsamába, igen. Jót nevettünk. Még megvan most is a koncert felvétele. Sok koncertet adtunk így az emberek háza körül, az utcán.
Riporter: - Akkor ez volt az első koncertetek?
Fletch: - Nem, az első IGAZI koncertünk máshol volt, de az is vicces volt
Riporter: - Amikor azt mondod, hogy "igazi", akkor arra gondolsz, hogy ezért már fizettek is nektek?
Fletch: - Nem, nem fizettek, szívesség volt. Akkortájt szívességként játszottunk ebben az ifjúsági klubban. A vicces az volt, hogy a gyerekek soha nem láttak még szintetizátort előtte és csak csavargatták a gombjainkat...
Riporter: - És azt gondolták, hogy a gombok villogni voltak? vagy ilyesmi?
Fletch: - Hát igen. Elég kicsi szintetizátorok voltak. Elég vicces volt a szituáció."
Nézzük meg akkor ezt a nagyon korai Photographic-ot - már Dave hangjával:
Composition Of Sound, első rész
A Composition Of Soundot Vince Clarke és Andy Fletcher alapította 1979 szeptemberében.
Vince Clarke: "Ez volt a Depeche Mode indulásának a pillanata: én és Fletch összeálltunk". Fletch bandába kerülésének leginkább személyes okai voltak, hiszen nem volt zenész. Pete Hobbs, a No Romance In China dobosa így emlékezik: "Vince és Martin nagyon félénk volt, szükségük volt egy Fletcher-szerű figurára, hogy megnevettesse őket. Sokkal inkább a személyiségével ért el hatást, mint a zenei tudásával".
Vince: "Martint azért vettük be, mert volt egy Yamaha CS5 szintije - naná, hogy ezért, nem is a barátságos természetéért! Na meg persze Andyval ismerték egymást, mindketten tagjai voltak a Boys' Brigade keresztény csoportosulásnak, meg amúgy is sokat lógtak együtt. Martin volt egyébként az első zenész, akinek volt szintije, legalábbis azok közül, akikkel találkoztam.
A No Romance In China egyetlen nyilvános, Double Six-beli koncertjét követő kimúlásával Vince duót alapított a „szubszonikus diákkal”, Andy Fletcherrel, és beruházott egy „szar Stratocaster-másolatba”. A hangszerelést „kis kip-kop ütemekkel” egy „Selmer Auto-Rhythm dobgép tette teljessé, amit a házi orgona tetejére lehet tenni”. Vince és Andy a sztárvilág meghódítására tett legfrissebb kísérletüknek az önbizalomtól duzzadó Composition Of Sound nevet adta.
Vince Clarke: „Ekkoriban kezdtem komolyabban azon gondolkozni, hogy a zenélésből fogok megélni. Rengeteg pocsék munkahelyen dolgoztam, hogy tudjak venni egy rendes gitárt - például egy Fender Stratocastert - és egy Marshall erősítőt, mert úgy gondoltam, minél drágább a felszerelésem, annál jobban fog szólni.”
Esténként Andy Fletcher csatlakozott Vince Martinhoz, a Composition Of Sounddal próbáltak. „A legkorábbi [Composition Of Sound / Depeche Mode] számok, mint például a Photographic, akkoriban születtek” - mondja a No 1-nak. Az olyan számokhoz viszont, mint a Photographic, szintetizátor kellett. Mit lehetett tenni? Vince - mialatt tovább spórolt, és megpróbált annyit félretenni, hogy szintetizátort tudjon venni - elkezdett keresni valakit, akinek már van.
A banki munkának mindenesetre vannak előnyei, amelyeket a tizennyolc éves Gore gyorsan kihasznált, és kölcsönt vett föl, hogy vegyen egy Yamaha CS5-ös szintetizátort kétszáz fontért - nem rossz, ha figyelembe vesszük, hogy a hangszer 1979-es listaára 349 font volt.
„Először láttam szintetizátort, és semmit nem tudtam róluk - mondta Gore a One Two Testingnek 1982-ben. - Egy hónapig nem tudtam rájönni, hogyan kell hangzást váltani... Tulajdonképpen még most sem tudom. Minden hang vagy hosszú volt, vagy rövid, és nem jöttem rá, hogy hullámformát is lehet váltani.”
Martin Gore is Kraftwerk-rajongó volt: „Természetesen hatott ránk a Kraftwerk, de többen is képviselték ezt a stílust. Ott volt például a Human League. Emlékszem, elmentem megnézni őket, és lenyűgözött az előadásuk. Az első pár albumukat igazán kedveltem.”
Andy Fletcher: „Akkoriban (1979) a punk kezdett kihunyni, jött és ment az új hullám, és megjelent az új stílus, a korai Human League-gel és a Kraftwerk-kel. Az emberek elkezdték szeretni a szintetizátort. Azt hiszem, hirtelen népszerűségének az volt a fő oka, hogy addig csak nagyon drágán lehetett szintetizátort venni - a Rick Wakeman-féle szintetizátorokat. De 1980-81 körül már körülbelül százötven fontért megkaphattál egy monofonikus szintetizátort. Nem kellett hozzá erősítő, csak be kellett dugni a PA rendszerbe, szóval tényleg egyszerű volt. (...) Mi [a Composition Of Sound/Depeche Mode] a hetvenes évekből érkeztünk, amikor minden gitáralapú volt - először a progresszív zene, majd a punk, ami szintén gitáralapú volt, de jól hangzott. Aztán megjelentek az olcsó monofonikus szintetizátorok, ez mintha a punk etika folytatása lett volna: új, furcsa hangzásokat lehetett előállítani - gitárok nélkül.”
Robert Marlow: „A szintipop, elektropop - akárhogy nevezhetjük - nagyon izgalmas volt az induláskor. Rengeteg addig nem hallott, furcsa hangzással, de a popularitás iránti érzékkel. Elkezdtünk Fad Gadgetet, OMD-t és John Foxx-ot hallgatni, briliáns, úttörő és nagyon izgalmas volt. Zenét írtak az új városban zajló életünk filmjéhez - a Plaza és az Underpass [John Foxx-tól] nagyon tiszta képet festett arról, hol élünk és milyen az életünk.” (Az idézetek nagy része Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származnak).
Egy dal a korai évekből, amire szinte mindannyian inspirációként tekintenek: The Human League - Being Boiled (talán véletlen, de Martin egyik DJ szettjének is ezt a címet adta 2004-ben!)
Az utolsó karanténmozi: Global Spirit Tour, 2017, Athén, pont ma 3 éve
Azért továbbra is vigyázzatok magatokra! :)
French Look
A French Look egy szintetizátorbanda volt, ami 1979 végétől 1980 júniusáig létezett. A The Plan-ból már ismerős Robert Marlow alapította az együttest. Miután Vince Clarke inkább megalapította a COMPOSITION OF SOUND-ot, addig Robert bevette a bandába a Norman And The Worms felbomlása után zenekar nélküli Martin Gore-t. A zenekar tagja volt még a nagydarab Paul Redmond is, mivel volt pár szintije és elég erős is volt hozzá, hogy cipelje őket, ráadásul az is vonzó volt benne, hogy mindenkit ismert. Ismerte például a vékonydongájú punk fiút, Dave Gahant, aki néha együtt lógott a French Look-kal.
Dave: "Persze, haverok voltunk Paul Redmonddal. Egy igazi tökös punksrác volt Basildonból, világos-narancssárga séróval, amivel mindenkit megijesztett."
Gary Harsent viszont a The Vermin-ből elmondta, hogy Paul is ugyanazt az utat járta be, mint Vince és Martin: "Amikor ez az elektro-izé elindult, Paul fejest ugrott bele - vett egy szintetizátort, és elkezdett a barátaival zenélni. Ebben a bandában én már nem kaptam helyet."
Martin viszont az új zenekarban végre szintetizátoron játszott, ugyanis Robert kölcsönzött neki egyet két hétre.
Martin: "Nagyon élveztem. Akkorra már nagy Kraftwerk-rajongó voltam, és akkor szinte forrongott az elektro-szcéna. Ott volt ráadásul a The Human League, akiknek a korai dolgait nagyon bírtam. Szóval amikor letelt a két hét, visszaadtam a bérelt szintetizátort, és eldöntöttem, hogy vásárolok egyet magamnak."
Gore és a French Look kapcsolata nem rettentette el Vince-t, aki szintén megpróbálta megszerezni Martint a Composition Of Sound számára.
Vince „Ezért vettük be, mert volt egy szintije, semmi másért. Bizonyosan nem társaságkedvelő személyiségéért! Fletch persze ismerte Martint az iskolából, elkezdtünk próbálni, és elhatároztuk, hogy fel is lépünk.”
Martin így tehát egyszerre zenélt a French Look-ban és a Composition Of Sound-ban. Robert: "Martin volt a leginkább muzikális közülünk. Nem hozott dalokat a French Look-ba, de jónéhány kis apróságot, kicsi sorokat beletett a zenébe. Nagyon ügyesen bánt a szintetizátorral és jó füle volt a popzenéhez. Vince-szel össze is vesztünk rajta, hiszen ő a Composition of Sound számára akarta őt kisajátítani, én pedig a French Look számára. Emiatt Vince-szel évekig nem is beszéltünk egymással."
Egy napon a French Look néhány tagja a basildoni Woodlands Schoolban próbált és Dave velük lógott. Elkezdték játszani a Heroes-t David Bowie-tól, és és rávették Dave-et, hogy ugorjon be melléjük. A szomszéd próbateremben éppen a Composition Of Sound próbált - legalábbis szeretett volna, mert a srácokra óriási hatást gyakorolt a másik helyiségből áthallatszó kemény, durva énekhang. Dave később bevallotta, hogy akkor többen is énekeltek, de amikor Vince megkérdezte tőle, hogy őt hallották-e, egyből rávágta: "Persze, én voltam az!"
És most ugorjunk 37 esztendőt, hogy ezt a bizonyos David Bowie feldolgozást, a Heroes-t hogy énekli ugyanő 2017-ben...
Ma esti karanténmozi, második rész: Ultra Party, Los Angeles, 23 évvel ezelőttről
Az egyetlen "turné" ez, ahol lecserélték az Intro-t: a Painkiller Jr. helyett itt a Uselink-kel kezdődött a közel félórás fellépés.
Ma esti karanténmozi, első rész: 34 évvel ezelőtti hamburgi koncert, Black Celebration Tour!
32 éves a Little 15!
Alan Wilder: "A 'Little 15' egy elég nehéz dalnak bizonyult. Utolsónak hagytuk, mert nem tudtunk mihez kezdeni vele. Megvolt a dal, viszont egyszerűen nehéz volt eldönteni, mit is kezdjünk vele. Emlékszem, akkoriban láttam Peter Greenaway: 'ZOO-ban' filmjét. A film zenéjét Michael Nyman szerezte. Volt egy pont a próbálkozásaink során, amikor felmerült bennem: "Miért nem próbáljuk ki a Nyman-féle ZOO megoldást?" Onnantól kezdve, könnyű volt minden, pillanatok alatt a helyére került a dolog. A dal egy amolyan viccesen hipnotikus hangsorral, szekvenciával indít, amihez aztán hozzájön a többi rész is."
Martin Gore: "Az egyetlen francia kislemez. Meggyőzött bennünket a francia lemezkiadó, hogy ez egy jó kislemez lesz Franciaországban mert minden benne van, ami a franciáknak kell ahhoz, hogy sláger legyen. Mi csak néztünk rájuk és azt mondtuk: "Ti őrültek vagytok, ez a szám nemhogy nem sláger, hanem még nem is kislemezes szám!" De amilyen bolondok ültek akkoriban a francia Mute élén, és amennyire jóban voltuk velük... hát hagytuk kiadni. És mekkora sláger lett belőle?! Hát semekkora! És eladták-e mint egy jó kislemezt?! Hát nem!" (a fordítás a HDMFC honlapjáról származik)
"Ezt a dalt sohasem szánták kislemezre figyelembe véve a kezdetben történteket, csoda, hogy a számot egyáltalán felvették... Daniel biztatásának hatására elkezdtek kísérletezgetni a stúdióban, s láss csodát, mi lett az egyszerű, Nyma-nesque-vonós hangszereléssel indító balladából... A francia lemezkiadó cég később váltig állította, hogy a lemezeladások szempontjából tökéletes volt ez a korong. Van egy kis kavarodás a tekintetben, hogy mely más európai országokban is jelent meg a kislemez tulajdonképpen. Angliában természetesen nem adták ki hivatalosan ennek ellenére felkerült a slágerlistákra az importmegrendelések révén. Ez jól demonstrálja, hogy a mostani sütkérezést megelőzően milyen helyzetben volt a banda.
Igazából teljesen kiszámíthatatlan volt az egész. A DM-kiadványok sorsa évekig hasonlóképpen alakult: a teljesen felajzott rajongók a megjelenés hetében meg- rohanták a boltokat, aminek az lett az eredménye, hogy a kislemezek magasra törtek a listákon általában magasabbra, mintha az album elkészülte előtt adtuk volna ki őket. Ezt az előkelő helyezést nagyon nehéz megtartani, hát még túlszárnyalni a második és a harmadik héten. A lemez nem is tudja kifutni magát (ha egyáltalán érdemes erre), és mélyrepülésbe kezd, már ami a helyezéseket illeti. Amint elveszti a kiharcolt jó helyezését, a rádiók leveszik a műsorról a dalt, s a kör be is zárult. Az egész 3-4 hét alatt befuccsol. Ez nem szükségszerű következménye, csupán szindrómája a zeneiparnak, amitől szinte lehetetlenné vált megszabadulni. Csak összehasonlításképpen: a Just Can't Get Enough majdnem 18 hétig szerepelt a slágerlistákon. (a fordítás a Slowblow.uw.hu oldalról származik)
Boldog 32. születésnapot, LITTLE 15! :)
Bono a Walking In My Shoes-ról
