Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Ma esti karanténmozi: The Singles Tour, Köln, MTV Broadcast

2020. április 15. - Szigi.
Ma esti karanténmozi: The Singles Tour, Köln, MTV Broadcast! :) Elég sokat pörgött ez a 47 perc anno a The Hungarian Depeche Mode Fan Clubban! :D
 

Egy mixnév, valószínűleg a Cabaret Voltaire-től csempészve

A Violator vinyl box következő darabja a SEA OF SIN (SENSORIA), azaz a World In My Eyes második B-oldalasának a hosszabb verziója (streaming szolgáltatókon - így a youtube-on is - egy hiba, vagy érdekesség: ezt a dalt jelzik az "eredeti", mixnév nélküli Sea Of Sin-nek, pedig a valószínűleg a rövidebb, Tonal Mix az). A World In My Eyes két fülledt hangulatú B-oldalasa közül a Sea Of Sint érzem erősebb dalnak: az "enyhén koszos" hangszerelés (mintha egy különböző magasságokban eljátszott gitáreffekt kísérné végig a dalt) és a kislemez mindhárom dalát uraló szexuális téma együtt nagyon izgalmas, érzéki elegyet alkot. A Sensoria (ami egy érdekes mixnév, talán nyom lehet, hogy a nagy inspiráló előd, a Cabaret Voltaire egyik számának ez a címe!) egy viszonylag szabályos "extended verzió", hosszasabb kezdéssel, több instrumentális betéttel, ami kicsit lazítja az eredeti változat kiváló, ám talán kissé tömbszerű hangzását.

"Ez a kedvenc helyünk" "Fájdalom és még több fájdalom" - 2005, Düsseldorf, sajtótájékoztató

Ma esti karanténmozi: új lemezt és új turnét bejelentő sajtótájékoztató Düsseldorfból, 2005-ből. Cinikus, vicces, flegma, jópofa válaszok az együttestől :) nyáron alaposabban is kivesésszük a témát! ;)

...és egy újabb Martin által énekelt klasszikus

- Mit jelent számodra a 'Stardust'?
Martin: "Először is gyermekkorom kedves emléke, és ha soha nem is voltam fanatikus David Essex rajongó, azért van egy-két száma, amit mai is szeretek. Ezek közül az egyik, vagyis talán a kedvenc dalom a 'Stardust'. Ez a dal egy azonos című film nyitódala volt, amely film egy lecsúszott rock sztárról szól, aki kábítószerfüggővé válik. Többen rámutattak erre a hasonlóságra a film, a dalszöveg, illetve a Depeche Mode kapcsán, de bizton állíthatom nem ez volt a dal kiválasztásának hátterében. Tulajdonképpen egy igazán érzelmes dalról van szó, és én sokkal inkább a mondani valót szerettem volna a dalban megfogni. Nevezetesen azt, hogy milyen magányos tud lenni az ember, még akkor is, ha egy úgynevezett rock sztárról van szó. Ez a rock sztárság egy nagyon érdekes foglalkozás, viszont némileg bizarr."
Mike Mills (a Stardust videójának a rendezője): " Igazán kedvelem. Nagyon-nagyon érdekes a dal. Számomra valóban olyan, mint egy filmzene. Telis tele vizuális elemekkel, sötétséggel, szomorúsággal és valamifajta elhagyatottsággal, hiszen erről a szól a szöveg és a dallamvonal is ezt támasztja alá. Amúgy pedig határozottan jó egy ilyen lassú és vissza fogott dalt hallani. Nem sok ilyen számhoz lehet szerencsénk manapság.
- Milyen ötlet rejlik a 'Stardust' klip mögött?
Martin: "Egy igazán szimpla dologról van szó. Engem ábrázol a klip, amint egyedül fekszem egy szállodai szobában. Később pedig utazom egy autóban. A mondanivaló adott. Egy rock sztár és magányos élete. Hogy ehhez hogyan jönnek, és miképp passzolnak a kosztümös hölgyek - hát nem is tudom..."
Mike Mills: "Két párhuzamosan futó történetet láthatunk. Az egyik egy magányos ember élete. Egy olyan emberé, aki egy együttesben van. Hívjuk akár rock sztárnak. Kívülről minden boldognak és csillogónak tűnik, amíg a felszín alatt ott van az iszonyú magányosság, az elszigeteltség és boldogtalanság. Egy ember, aki egy csillogó szállodai szobában vár. Vár valamire, miközben az unalom tapintható a szobában. Aztán mindenféle sötét dolog történik... na, nem krimi vagy ahhoz hasonló, hanem csak tisztázatlan képek, borongós hangulat. Aztán ugyanez az ember ül egy autóban és utazik valahova. Valahová, ahol valószínűleg fellép, hisz rock sztár. Majd vissza az autóba, majd a szállodába." (a fordítások a HDMFC honlapjáról származnak).
Boldog 17. születésnapot, STARDUST kislemez! :)
 

A dal, amit a Beatles a Depeche Mode-tól nyúlt

Martin: "Ez a dal számomra olyan, mint egy klasszikus melódia az ötvenes vagy a hatvanas évekből. Nagyon jó élőben előadni és tényleg egy jól eltalált dallam. Még viccelődtem is a többiekkel azon, hogy olyan jól sikerült alkotás lett, hogy anno talán már a Beatles is tőlem lopta ezt az alap dallamot..."
 
Ma 34 éve jelent meg a Phil Spectoros kezdésű A QUESTION OF LUST! Az első 25 másodpercben mi is történik? :D
 

"Az új album címe Ultra" - 23 éve jelent meg az első nagylemez Alan kiválása után!

Martin: Az új album címe Ultra.

- Van valamilyen speciális ok arra nézve, hogy ezt a címet választottátok?

Martin: Véleményünk szerint ez egy nagyszerű szó, végtelen egyszerű és nem hinném, hogy bárki előttünk valaha használta volna. Visszanéztünk az időben, kutattunk a zenei krónikában, megnéztük régi lemezek címeit és rájöttünk, hogy ezt a szót, legalábbis tudomásunk szerint, ezeddig még senki sem használta. Megmondom őszintén ez a felfedezés egy kicsit meg is lepett minket.

- Hogyan látjátok az új albumot a többi fényében? Értem ezt úgy, hogy ha mondjuk elnevezem a "Violator"-t egyesnek, a "Songs Of Faith And Devotion"-t kettesnek, akkor hívhatom az "Ultra"-t hármasnak ebben a sorban?

Martin: A dolog ennél azért egy kicsit érdekesebb. Mondjuk meg kellene cserélni az utolsó kettőt. Számomra ugyanis ez az album inkább tűnik a "Violator" folytatásának, mint az előző. Az "Ultra" mintha valahogy természetes módon követné a "Violator"-t. Habár csakúgy, mint a "Songs Of Faith And Devotion"-ön, a mostani albumon is használtunk session, vagyis vendég zenészeket, ami nem nagyon volt jellemző ránk a múltban. A "Songs Of Faith And Devotion" hangzásvilága egyébként egy tudatos döntés volt a számunkról az irányban, hogy valami tőlünk teljesen szokatlan dolgot csináljunk. Nevezhetnénk akár a mi ál-rock albumunknak is. Élvezet volt készíteni egy ilyen albumot is, hiszen "élő" volt az egész.

- Az "ULTRA" telis tele van különböző stílusokkal és vegyes hatások érezhetők ki rajta. Mennyiben volt ez a részetekről tudatos?

Dave: Éppen ezért jó ez az album, mert van rajta minden. Egy kevéske rock, egy kevéske ballada, sőt country,.... szóval mindenkinek van rajta valami. [mind nevet.] (a fordítások a HDMFC honlapjáról származnak).

Ma van az évfordulók napja: 23 éve jelent meg az ULTRA!

28 éves a Bloodline: egy rövid összefoglaló a lemezről

Ma 28 éve jelent meg Alan Wilder, azaz Recoil harmadik szólólemeze, a BLOODLINE. A kiadvány a legpoposabb Recoil-lemeznek számít, főleg a maga idejében kelthetett meglepetést két instrumentális lemez után az énekelt (!) dalaival, és a kislemezre (!) kimásolt klipes (!) feldolgozásával (!). Persze azért a poposságot itt Alan többi lemezéhez képest kell érteni, mindenesetre sem az első két lemez experimentális hangulata, sem a későbbi trip-hopos, filmzene-szerű elemek nem igazán vannak jelen, a fő uralkodó stílus leginkább valami Nitzer Ebb-féle EBM-be hajló szintipop (1 évvel vagyunk az Alan által producelt Nitzer Ebb lemez, az Ebbhead után). "Barterbe" itt van Douglas McCarthy, a Nitzer Ebb énekese egy The Sensational Alex Harvey Band feldolgozással (Faith Healer), feltűnik Toni Halliday a Curse-ből, akinek Alan 1989-ben már készített egy igencsak Kraftwerkes remixet (Edge To Life, Bloodline), itt van a Mute istállóból az még csak oroszlánkörmeit most élező későbbi szupersztár, Moby egy bizarr rapszámmal (Curse), első ízben - de nem utoljára - van blues-feldolgozás (Electro Blues For Bukka White) és az obligát Kraftwerk-tiszteletadás (The Defector). Az LP 6 számos volt, a CD-n egy bónusz dal is megtalálható volt, a lemez egyetlen nyugodt hangvételű és egyetlen instrumentális dala, a Freeze. Alantől megszokottan ezúttal is több hangmintát hallhatunk: az Electro Blues For Bukka White és a The Defector közti átvezetőben David Bowie: Aladdin Sane című dalából a gyors zongorafutam hallható, a The Defector-ban Anthony Hopkins vérfagyasztó szavai tűnnek fel a Bárányok hallgatnak című filmből ("Closer...", "That is his nature", "No, no, no, no, no"), de ugyanez a dal tartalmaz LFO-mintákat is; az Edge To Life végén feltűnik az olaszul beszélő hölgy a Strange videókazettáról; a Curse az I Want You Now pornófilmes lihegése mellett több hip-hop dalból tartalmaz sample-eket, a Bloodline "Twin Peaks-es" mintája (Laura Palmer's Theme) pedig ebben az időben elég népszerű volt (Moby első nagy slágerében, a Go-ban szintén felhasználta).
 
Ha készen álltok a legkeményebb Recoil-albumra, akkor katt a képre :)
 

A csókos nagyon boldog lány

Mennyire menő lehetett 1990-ben: az első kislemezhez még énekelt B-oldalas volt, a másodikhoz kettő dal, de mindkettő instrumentális, a harmadikhoz már csak egy, és instrumentális - arra lehetett gondolni, hogy a negyedik kislemezhez nem is lesz már B-oldalas? Ehhez képest nemhogy egy, hanem kettő B-oldalas volt, ráadásul mindkettő énekelt, ráadásul mindkettő Dave által énekelt, ráadásul mindkettő elég gyors, ráadásul mindkettőt nyugodt szívvel odatehető a Violator-korszak többi alkotása közé... A Violator 12 Singles Boxban egy B-oldalas dal remixe következik: a HAPPIEST GIRL hosszabb változata, a KISS-A-MIX. A fülledt, táncos eredeti Happiest Girl-ből Francois Kevorkian egy szellős változatot készített, plusz ütősökkel, ám nem lehet elhallgatni, hogy a Happiest Girl sem a legzsúfoltabb hangszerelésű DM-dal, és a hosszú verzióban nekem már megjelenik az unalom is. Hallgassuk meg:
 

33 éves a Strangelove - Novák Józsi megható szavait idézzük

A mai ünnepeltünkhöz a HDMFC egykori vezetőjét, Novák Józsefet idézzük:
 
„1987 áprilisát írtuk. Semmi hír a Depeche Mode-ról. Az egyik szombaton valami furcsa érzéssel indultam el a Csillagfénybe. Igazából be sem mentem a nagyterembe. Csak kint álltam és vártam. Nem tudtam, hogy mire várok, de valahogy mégis tudtam. Valami nagyon ismerős hangra és valami nagyon elsöprő lendületre. Egyszer csak megjött. (…) Meghallottam a STRANGELOVE-ot. Ezt nem tudom leírni. Berohantam és a nagy kivetítő vászon előtt vagy kétszáz módos ugrált és csápolt. Nekem meg földbegyökerezett a lábam, felkúszott az adrenalin szintem és futkározott a hideg a gerincemen. Nem is a gyomromban, hanem az egész felső testemben lüktetett a zene. Nem a klip volt, hanem egy televíziós fellépés. Aztán egyszer csak Alan belegerjedt a mikrofonba, hogy PAIN! Ha lány lettem volna, tuti összepisálom magam! 3:44 mp gyönyör. De hát vége lett. Akár csak egy orgazmusnak. (…) Én meg a barátnőm felé fordultam – mert, hogy ő is ott volt – és csak annyit mondtam neki: nem tudom mi volt ez, de nagyon jó volt, majd kisírtam magam a vállán… (…) Azóta sem volt ilyen katartikus élményem, talán csak DM koncerteken, de az is más volt. (…) Azóta a Strangelove nálam valamiféle DM induló, de nem tudnám sorrendbe sorolni a többi szám közé.”
 
Nézzük meg a ma 33 éve kiadott Strangelove-hoz készült dokumentumfilmet! Galambokat rugdosó Andy, a dalt akusztikusan gitározó Martin, cigiző Dave, és egy remek egyveleg a korabeli klipekből és fellépésekből. Boldog 33. születésnapot, Strangelove! :)
 

süti beállítások módosítása
Mobil