Ma esti karantén-mozi egy félig dokumentumfilm, félig koncertfelvétel, 1984-ből, Birminghamből, a Construction Time Again Tour második feléből. Két pillanatot hadd emeljek ki: az egyik Dave utánozhatatlan tánca a Told You So-ban 27:18-tól, a másik pedig egy joviális rajongó "támadása", 34:51 után, a Just Can't Get Enough alatt. Az utolsó két percben pedig a Some Great Reward Tourról láthatunk 2 dalt. A hőskor! :)
Depeche Mode összes
Sok szaké, vagy szándékos? A tokyoi rejtély 35 évvel ezelőttről
A sok szaké volt az oka, vagy szándékos dolog történt? Ma 35 éve a Some Great Reward egyik tokioi állomásán szokatlan dolog történt. Az egyszámos Martin blokknál Alan leült a zongorához, és - mint addig a turné minden előadásán - a Somebody-t kezdte el játszani. Minden bizonnyal ez a dal kellett, hogy jöjjön, hiszen még a dal albumverziójának a kezdőzörejei is hallatszódnak. Meglepetésre Martin viszont, kissé bátortalanul - a turné során először - a Some Great Reward másik általa énekelt dalát, az It Doesn't Matter-t kezdte el énekelni. Szinte hallható Alan megrökönyödése, de aztán továbbjátszotta az egyre inkább improvizációba hajló Somebody-variánst, Martin pedig továbbra is maradt az It Doesn't Matter-nél. A koncert után állítólag az elfogyasztott jelentős mennyiségű szakét hibáztatta Martin a "bakiért", bár hozzátette, hogy ő sem volt éppen szomjas! :)
Később viszont Alan mást mondott: "Egyáltalán nem emlékszem, hogy ezt a verziót játszom, viszont kétlem, hogy Martin hibája lett volna. Szerintem úgy dönthettünk, hogy szándékosan csináljuk így, hogy a Somebody-t zongorázzuk és egy másik dalt éneklünk rá. Azért gondolom ezt, mert van egy vonóshang (asszem) jön be a második versszak alatt - egy hang, amit nem használtunk a Somebody alatt. Ezt valószínűleg Fletch játszhatta, hiszen én a zongoránál voltam, és ő soha nem játszott ilyesmit előzetes gyakorlás után, szóval ezt valószínűleg így gyakoroltuk. Ez az én elméletem".
Szóval, rejtély megoldva? Persze, felmerül a kérdés, hogy akkor a turné többi állomásán miért nem improvizáltak így? Hiszen legjobb tudomásunk szerint az összes többi fellépésen a Somebody-t játszották. Ráadásul egyértelműen a Somebody kezdőzörejeivel indult a dal. Nem lehet, hogy mégis a szakés verzió az igazi? :D
Itt hallható a meglehetősen kakofón, ráadásul nem túl jó minőségű verzió; egy kis bájos gyöngyszem a korai Depeche Mode világából!
Egy kissé üres olajtartály - a World In My Eyes mixeivel folytatjuk a Violator 12 The Singles Box bemutatását
A Violator The 12 Singles Boxot bemutató sorozatunkban ma rátérünk az utolsó három kiadványra, a WORLD IN MY EYES maxira! Az első 12''-es A oldalán a dal OIL TANK MIX-e található. Francois Kevorkian átdolgozása. A verzió egy minimalistább "extended"-nak feleltethető meg, még szikárabb, még Kraftwerkesebb hangulattal. Véleményem szerint a kissé zsúfolt Policy Of Truth dal remixeiben nagyon jól jöttek a dal "fellazításai", a szellősebbé tételei; a World In My Eyes viszont önmagában tökéletes, a mixei szerintem viszont már túl szellőssé, minimalistává teszik az összképet. Nem azt mondom, hogy rosszak ezek a remixek - egy zseniális, egy kitűnő és egy jó DM dal 1990-es remixei talán nem is lehetnek rosszak - de sokkal közelebb állnak hozzám az Enjoy The Silence és a Policy Of Truth átdolgozásai. Nézzük tehát az Oil Tank mixet:
Ma esti karanténmozi: egy 2009-es dokumentumfilm, a THE DARK PROGRESSION!
Politikushalmozódás az utolsó Policy Of Truth mixben
A Violator The 12 Singles Box hetedik lemezével, a második Policy Of Truth vinyllel végzünk ma. Az utolsó mix a kiadványon egy újabb Francois Kevorkian-féle átdolgozás, a POLICY OF TRUTH (PAVLOV'S DUB), ami hozza a másik két Kevorkian-mix (Beat Box, Capitol) lecsupaszítottabb, fülledtebb hangulatát, talán egy fokkal lazább hangszereléssel és még több érdekes hanggal. A verzió érdekessége a "politikushalmozás": újra előkerül Richard Nixon ("I want to tell you my side of the case.", ahol a case-t én mindig "kiss"-nek értettem :D ), de a dal közepén megjelenik Sir Winston Churchill is, aki azt mondja: "I must not conceal from you tonight...", amire Dave panaszos hangon azt válaszolja, hogy "the policy of truth", majd Churchill folytatja: "...the truth as I see it." A vége felé egy "a-a"-zó női hang is feltűnik, aki ráadásul a végén levonja a keserű tanulságot: "Everybody can't get what they want.". Sokaknak ez a kedvenc Policy Of Truth mixe - én nem tudok dönteni a négy szenzációs verzió közül :)
Ma esti karantén-mozi: az első Ultra Party Londonból, éppen ma 23 évvel ezelőttről!
Ma esti karantén-mozi: az első Ultra Party Londonból, éppen ma 23 évvel ezelőttről! Lenyűgöző hangzás, extraközeli felvételek!
Egy nem annyira híres mix, viszont szintén egy (két!) rejtély
Agresszív kezdés, szigorú folytatás, majd kevésbé ötletes kivitelezés: a KALEID (REMIX) nem egy rossz verzió, de nem igazán sokat tesz hozzá az eredeti dalhoz. Meglepő a két eléggé egyforma Kaleid remixet két külön remixelő készítette, ráadásul egyiket se Francois Kevorkian, akire elsőnek tippelnénk: a a pár napja szerepelt When Words-öt ugye Daniel Miller és George Holt, ezt a szerényen csak "remix"-nek elnevezett alkotást pedig Bruce Smith és Sean Oliver keze munkáját dicséri. Sean a Rip Rig + Panic nevű poszt-punk (!) banda tagja volt korábban, Bruce Smith pedig a The Pop Group nevű szintén poszt-punk (!) együttes tagja volt, de dolgozott a Public Image Ltd.-ben is, ami ugye a Sex Pistols-ból (!) ismert Johnny Rotten zenekara volt... nagy kérdés, hogy hogyan keveredett két ilyen posztpunk arc remixe egy Violator-kislemezre (ráadásul az egyik legvegytisztábban elektronikus átdolgozásra). Sőt, még egy távoli kapcsolódás: Bruce Smith a New Age Steppers nevű dub kollektíva tagja volt, Adrian Sherwood mellett, akit ugye már a People Are People, Master And Servant és Enjoy The Silence mixekből ismerhetünk... A Kaleid (Remix) kezdőhangjai még a World Violation Tour nyitányából is ismerősek lehetnek: a Crucified sejtelmes hangjai ebbe a mixbe úsznak át, - minden alkalommal így kezdődtek a World Violation Tour koncertjei...
Egy híres mix és egy nagy rejtély
A Violator The 12 Singles Vinyl Box hetedik lemezénél tartunk már, ami a második POLICY OF TRUTH kislemezt takarja. A lemez A oldalán egy híres remix található: a TRANCENTRAL MIX a legendás The KLF változata. A popkultúra örök lázadói látványosan rajta hagyták a nyomukat a remixen: egyrész egyrészt a mix címén (a The KLF stúdiója ebben az időben a Trancentral stúdió egyik legnagyobb slágere ebből az időszakból: Last Train To Trancentral), másrészt pedig a remix második felében található báránybégetést az ebben az évben kiadott Chill Out című lemezükön (sőt, az egyik Last Train Of Trancentral mixben) is elsütötték. A dalban hallható egy hangminta ("I'm not politician, I'm a business man!"), amit egy Bob Hoskins nevű színész mond, aki egy kisstílű gengszert alakít a The Long Good Friday című filmben. Maga a mix még szellősebb, mint a többi Policy Of Truth mix, és talán a sötét hangulat is kevésbé van meg. A The KLF egyébként igencsak megválogatta, hogy kinek készít remixeket: pályafutásuk során csak a Depeche Mode-nak, a Pet Shop Boys-nak és az amúgy a The KLF-hez több szálon kötődő The Moody Boys-nak készítettek remixeket.
És ez az egyetlen mix, amit nem tudok megmutatni - nem tudni, hogy ez is a zeneipart megtrollkodó The KLF műve-e, de a YT-on a Trancentral mix neve alatt a Pavlov's Dub található, és ami még ijesztőbb, hogy a streaming szolgáltatókon is a Pavlov's Dub található meg a Trancentral mix helyett, ami így kétszer szerepel a Spotify-on, Deezeren, Tidalen és a többi streaming szolgáltatón... kemény! :D
Ma esti karanténmozi: egy rajongói film a göteborgi rajongókról
Ma esti karanténmozi: egy 2015-ös rajongói film a göteborgi rajongókról. A film címe: A Film Of Faith And Devotion.
Az első táncos instrumentális remixe
A Policy Of Truth B-oldalasa a KALEID című, táncos, instrumentális alkotás volt (az instrumentálisok közül talán az első egyértelműen táncra termett Depeche Mode alkotás), a kiadvány első 12 inches kislemezén a WHEN WORLDS elnevezésű remixe kapott helyett. Némi meglepetésre az eredetitől nem sokban különböző alkotás nem Kevorkian munkája, hanem Daniel Miller és egy bizonyos George Holt nevű úriember közös munkája. Vegytiszta instrumentális, táncos Violator-hangulat! :)