Ma 13 éve jelent meg a Depeche Mode mindmáig utolsó best of lemeze, a THE BEST OF VOL. 1! Ennek örömére két interjút idézünk ebből a korszakból Andy Fletcherrel :)
K: Már létezik néhány Depeche-Mode-összeállítás. Miben különbözik a "Best of"-lemez?
A: Ez nem egy nagy rajongónak szóló kiadvány. Neki már úgyis megvan minden szám. A korong sokkal inkább az utcai átlagemberhez szól, aki csak néhány, vagy egyetlen Depeche Mode-lemezzel sem rendelkezik. És aki inkább egy, és nem több CDt akar vásárolni.
K: Tehát Önök a nagy sikerek ellenére még új követőket keresnek?
A: Mindig újabb rajongókat keresünk és lehetőleg sok olyan embert, akik hallgatják a zenénket. És egy együttes, amely már több, mint 25 éve létezik, egyszerűen megérdemelte, hogy legyen egy "Best of"-albuma.
K: Miért támadt az az érzésük, hogy most van itt az ideje egy ilyen koronggal előrukkolni?
A: Tulajdonképpen már régóta szándékunkban állt. De először be akartuk fejezni a turnénkat. És mielőtt jövőre egy új stúdióalbumot jelentetnénk meg, most volt tökéletes az idő egy "Best of"-lemez számára.
K: Hogyan választották ki a dalokat; csak egy pillantást vetettek a korábbi listás helyezésekre?
A: Sokat tanácskoztunk, nehéz volt. Minden nagy Depeche-Mode-rajongónak valószínűleg egy teljesen másmilyen listája van a kedvenc számokkal. De egyébként egy új és nagyon könnyen érthető dal is van a korongon: a "Martyr".
K: Miért csak egyetlen dallal egészítették ki?
A: Visszatartottuk a dalt, mikor legutóbbi lemezünket, a "Playing The Angel"t készítettük. Már akkor gondoltuk, hogy egy jó dalnak lennie kell. És egy új dal jó a promócióhoz. Cselesek vagyunk, nemde?
K: Melyik dal a legkedvesebb az Ön számára, melyik dalt akarta mindenképp az albumon tudni?
A: Minden egyes dalhoz sok emléket kötök, pl. hogy hogyan vettük fel, és hogy jó vagy rossz időszakunk volt.
K: Keringtek már feloszlási pletykák is a Depeche Mode körül. De a lemezt ugye nem aféle búcsúként gondoljátok?
A: Megtörténhet. De nem tervezzük. Sose lehet tudni, hogy mi történik a jövőben. Épp egy sikeres turnén játszottunk és egy új lemezt akarunk megjelentetni. Főleg az elmúlt két évben, mialatt a "Playing The Angel"-t vettük fel, olyan jó volt a hangulat az együttesen belül, mint még soha.
K: Gondoltak már arra, hogy befejezik?
A: Mikor elkezdtük, azt hittük, hogy csak pár évig fogunk létezni. A legtöbb együttes csak két vagy három évig létezik.
K: A Rolling Stones-szal akarnak versenyezni?
A: Ahhoz a korhoz még 20 évvel le vagyunk maradva. Úgy hiszem, hogy 60 vagy 65 évesen már nem akarok turnézni. De a zeneipar néha kicsit furcsa.
K: Gondolta már azt az együttes 25 éves pályafutása alatt, hogy már nem tud többé az együttesbeli kollégáira ránézni sem?
A: Igen, sok ilyen pillanat volt. Főleg a drogos évek alatt volt nagyon rossz a légkör az együttesen belül. De egy különlegesen erős együttes is vagyunk. Ugyanabból a városból származunk, ugyanaz a hátterünk, ugyanaz a humorunk. Ez az egyike azon okoknak, amiért sikerült átvészelnünk a rossz időket. És ebben a pillanatban nagyon jó a Depeche Mode-nál lenni.
K: Az 1998-as "Singles"-CD-n minden slágert összefoglaltak, és azóta csak két új stúdióalbum jelent meg. Miért jelentetnek meg újra egy slágergyűjteményt?
A: A Singles-CD-n minden kislemezt összegyűjtöttünk. A "Best of"-on ellenben tényleg csak a legnagyobb slágerek vannak. Tudom, hogy nem egy kreatív mestermű. De úgy hiszem, hogy elég ember van, aki csak néhány dalt kedvel tőlünk és szívesen tudná ezeket egy CDn.
K: Karrierjük kezdetén a Depeche Mode tini-idol volt. Egy együttes sincs, amely túlélt volna egy ilyen hírverést. Ez csakis zenei fejlődésükkel magyarázható, vagy tudatos üzleti döntéseikkel is?
A: Okos üzleti döntések biztos, hogy nem voltak.Ahhoz túl fiatalok és naívak voltunk. Egyszer eljátszottuk a "See you"-t egy német TV-adásban, és a teljes fellépés alatt élő csirkéket tartottunk a kezünkben. Mindent megtettünk, amit követeltek tőlünk. De ezután a pop-előadóból a rock irányába nőttünk és ezzel folyamatosan új rajongókat nyertünk. Én magam különösnek tartom, hogy legutóbbi turnénk a legsikeresebb volt mind közül.
A: Már az is egy álom volt, amikor a "People Are People" hetekig az első helyen volt Németországban - és minden második héten a BRAVO címlapján szerepeltünk. Ezután a "Violator" egy hihetetlen nagy eladási siker volt az Államokban. De most valószínűleg sokkal populárisabbak vagyunk, és tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy ezt hogyan csináltuk.
A: Erre kezdettől fogva nagy hangsúlyt fektettünk - épp azért, mert az akkori elektro-pop-hangzásunk a színpadon nem jött át túl jól. De ez minket csak még jobban serkentett arra, hogy egy, élőben jó együttes legyünk.
K: Az új kislemez, a "Martyr" a "Playing The Angel" felvételei alatt született meg?
A: Igen, de akkoriban még problémánk volt azzal, hogy a helyes hangzást megtaláljuk. A dalt 10 különböző változatban vettük fel, sose voltunk elégedettek. Amikor a "Best of"-ra kerestünk egy bónusz dalt, meghallgattuk még egyszer a legutóbbi verziót és megállapítottuk, hogy tulajdonképpen nagyon jó.
K: A "Playing The Angel" felvételei alatt hatalmi harcok akadtak Martin Gore, a fő dalszövegíró, és az énekes Dave Gahan között, hogy ki hány dalt tesz hozzá. Kettejük konfliktusában fogva érzi magát?
A: Az a munkám, hogy fogva legyek. Én vagyok a kötőeszköz, ami összetartja őket. De ez egyáltalán nem zavar, mert én magam nem vagyok jó dalszövegíró.
K: Ha kettejük között feszültség van, Ön közvetít, vagy hagyja, hogy lerendezzék egymás között?
A: Gyakran én vagyok az, aki a feszültséget is okozza. De őszintén szólva, nem akarom azokat a feszültségeket taglalni, amelyek a múltban voltak, mert épp ezen a turnén alig akadt feszültség. Ez volt az első alkalom, hogy szomorú voltam, hogy véget ért egy turné.
K: Miért nincs már feszültség?
A: Dave drogproblémái voltak korábban természetesen mindig a veszekedések alapjai. De most már tiszta és egy kortyot sem iszik. Ezen kívül mindenkinek van családja, más emberek lettünk. Ezáltal tudtunk ezen a turnén egymással állandóan tiszteletteljesen viselkedni.
A: Szünetet tartunk, és még nem beszéltünk róla. De olyan sikeresen, - és olyan boldogan - mint ahogy az elmúlt két évben együtt voltunk, elég nagy butaság lenne, nem újra együtt dolgozni.
(A fordítások németről magyarra történtek, és Darázs Dóra munkáját dicsérik)