Ahogy a Playing The Angel készítése közben Fletch, úgy az Hourglass készítése alatt Dave is készített rövid videószösszeneteket az album készítéséről. A feltűnően oldott hangulatú felvételeken egész jól átjön a lemez összerakása közbeni hangulat. Ez itt az első ilyen webclip, a továbbiakat elszórom…

A negyedik studio sessions a tegnap 15 éve boltokba kerülő Dave Gahan szólólemez, az Hourglass DVD mellékletén az A LITTLE LIE című dal. Ez a változat minden felvezetés helyett máris a hódító gitárral kezdődik, majd mintha lassulna a tempó a túl huszáros kezdés után - elég érdekes! Egy,…

Jöjjön a KINGDOM (STUDIO SESSIONS), újra. Kedélyes röhécselések a dal elején és végén, a kettő között pedig egy, az albumverziónál jóval rockosabb Kingdom hallható.  

A következő Hourglass Studio Session-ünk a MIRACLES című dalból készült. A szinte csak "lemezre lehelt" ambient dalból a studio sessions egy kellemesen poroszkáló, néha kicsit "Imagine-es" változatot varázsolt.  

Máris visszatérünk a tegnap 15 éves Dave Gahan szólólemezre, az Hourglass-re. Ekkortájt a CD-khez szinte automatikusan tartoztak DVD-mellékeltek is; a DVD-vel megtámogatott CD-k pedig alig kerültek többe, mint maguk a szimpla CD-k (sőt, gyakran könnyebben megtalálhatóak is voltak a lemezboltokban).…

Szinte hihetetlen, de egy másik Dave szólólemez is ma jubilál - de mivel nem kerek jubileumról van szó, csak említést teszünk róla. Ez a lemez nem más, mint a Soulsavers-szel közös ANGELS&GHOSTS, ami - szinte hihetetlen - már 7 éve jelent meg. A korong dokumentumfilmjével emlékezünk:  

A mai Hourglass-bejegyzéseket az ENDLESS stúdió változatával zárjuk (természetesen holnap folytatjuk a többi stúdió változattal, interjúkkal, és ma pedig még lesz más témánk is). Ez az Hourglass DVD-mellékletén is megtalálható verzió mutatja, hogy az Endless című dalnak milyen sok megközelítése volt…

A ma 15 éves Dave Gahan szólólemez, a Hourglass 18 perces kisfilmje, ami a kiadvány DVD mellékeltén volt megtalálható:  

A ma 15 éve boltokba kerülő Hourglass című Dave Gahan-szólólemezt a DOWN című dal zárja. Ez talán a leglevertebb, leggyászosabb alkotás a lemezen. Elszórt ütősökkel kezdődik, finom elektronikával, aztán később kap formát a ritmus, majd jön a gyászos refrén, ami engem meglepő módon Ákos 7 évvel…

Az ENDLESS úgy kezdődik, mintha New York zajait hallanánk, ami aztán hirtelen vízesés-szerű hangokba torkollik, majd jön egy finoman kotyogó távoli dob, de már érkezik is rá a komoly, egész dalt uraló elektronikus basszus. Dave éneke itt talán a legsokszínűbb: sziszeg, liheg, torzít, nagy levegőket…