Exkluzív interjú a Depeche Mode alapító tagjával: "Szerencsém volt a házassággal"
Szép Zoltán János
Mintha egy sörözőben diskurálna az ember a régen látott haverjával
Az immár 36 éves Depeche Mode alapító tagja ráadásul kedveli is Budapestet, de Londonban is van magyar ismerőse. Interjúnkban a Brexit és a hosszú házasság titka is szóba került. A közismert zenésszel a milánói sajtónapon találkoztunk, ahol bejelentették, 2017 május 22-én a budapesti Groupama Arénában is koncertet adnak.
Mi az első gondolata Magyarországról?
A villanyfényes ebéd. Azóta sem volt hasonló élményem. Most is látom magam előtt azt a rengeteg fekete ruhás fiatal magyar Mode-rajongót, akik miután megláttak minket az üvegtáblákon keresztül, úgy körbeállták az Intercontinental ebédlőjét 85 júliusában, hogy alig láttunk, és fel kellett kapcsolni a lámpákat, pedig a nap is besütött, amikor asztalhoz ültünk.
És konkrétan Budapestről?
Gyönyörű város. A várban többször is sétálgattam, és egyszer a Dunán is hajókáztam, hiszen már sokszor voltunk ott, de élmények vonatkozásában a pártállami korszakban tett látogatások maradtak meg bennem a legerősebben. Mi Budapesten voltunk először az úgynevezett vasfüggöny mögött, és tapasztaltuk is ezt a bizonyos kelet-európai hangulatot, főleg a különféle üzletekben.
Van esetleg magyar származású ismerőse?
Londonban nem egy vendéglőben, és sörözőben csodálkoztam már rá, hogy a pincér avagy a pultos magyar, mert amikor akcentust hallok, udvariasan rá szoktam kérdezni az illető származására. Nemrég egy felszolgáló hölggyel társalogtam arról, hogy ő Budapestről jött, és elmondtam neki, azt a várost magam is nagyon szeretem.
Apropó! A Brexitről mi a véleménye?
Nagyon csalódott vagyok. Londoniként szomorúan vettem tudomásul a népszavazás eredményét, hiszen magam is az EU-ban maradásra szavaztam a fővárosiak többségéhez hasonlóan. Elképesztő döntés, de kis győzelemnek érzem. Nem volt nagy a különbség, és még mindig nem tudni, mi lesz a vége.
Amikor 85-ben először nálunk járt, akkor még Basildonban, a Depeche Mode szülővárosában lakott?
Nem. Akkor már Londonban. Ma is ott élek, méghozzá egy zeneileg meglehetősen különleges helyen, a St. Johns Wood utcában, két sarokra a legendás Abbey Road hangstúdiótól. Izgalmas környék, ezt állíthatom. A sok ezer Beatles-zarándoknak is köszönhetem, hogy magam is sokat gondolok a Beatles-re. Új arcot adtak a szórakoztató zenének.
Tele van a háza platinalemez tablókkal, és szintetizátorokkal?
Dicsőségtablóból csak néhányat tettem ki a falra, a szintetizátorokat pedig sosem gyűjtöttem. Martin (Gore, a Depeche Mode vezetője, és fő dalszerzője - a szerk.) annál inkább! Neki több száz is van. Nekem ilyesmire nem is lenne helyem. Otthon csupán egy mini-Moog-om van. Mondhatni, csak hosszas nézelődés után lehet észrevenni, hogy a Depeche Mode egyik alapító tagja lakik a házunkban.
Az első szintijét sem őrzi?
Csak az emlékeimben. Az a Moog Prodigy annak idején a világot jelentette nekem, és rengeteget kellett rá spórolnom, de tárgyakhoz nem kötődöm, arról nem is beszélve, hogy a szintetizátorok elképesztő fejlődésen mentek keresztül.
Ön a Depeche Mode egyetlen Angliában maradt tagja. Visz néha Basildon felé az útja?
Gyakorlatilag, csak évente egyszer, mert még vannak ott barátaim, és rokonaim, gondolatban viszont annál többször, ugyanis Basildon mellett él az anyukám, és hozzá gyakran el szoktam látogatni. Ilyenkor maguktól jönnek az emlékek, de mosolyogni főleg azért szoktam, mert annak idején elképesztően nagy távolságnak tűnt az az ötven kilométer, ami Basildon és London központja között volt.
Igaz, hogy a feleségét is ott ismerte meg?
Igen, méghozzá egy sörözőben. Épp akkor jött ki az első kislemezünk, de nem volt biztos benne, hogy én azonos vagyok-e azzal a fickóval a borítón. Sosem felejtem, ahogy odajött hozzám, és rákérdezett. Mellesleg, ide Milánóba is elkísért, most az előbb köszöntem el tőle, mert még ma visszerepül Londonba.
Az annyi mint 35 év, és 25 éve házasodtak. Megosztaná olvasóinkkal a hosszú showbiznisz-frigy titkát?
Megtanultam megbecsülni a szerencsémet. Ebben a szakmában valóban ritkán tartanak évtizedeken át a házasságok, és számomra is mindig furcsa tapasztalat volt a találkozás az önmagukat felajánló groupie-lányokkal, de Gráinne-vel nekem valóban mázlim volt. Mellesleg, Charlie Wattshoz (a Rolling Stones dobosa - a szerk.) képest sehol sem tartunk, aki – ha jól tudom – már ötven éve van együtt a feleségével.
Mesélne kicsit a felnőtt lányáról és fiáról?
Hát, az a bizonyos alma valóban nem esett annyira messze a fájától. Meghan lányom egy koncertszervező cégnél dolgozik, és pont a múlt héten csinálta az első promócióját. Egy klubban szervezett énekes-dalszerző estet. Az még fura, hogy már csak munka után avagy a szabad napján láthatjuk, de ennek így kell lennie. Joe fiamat pedig rabul ejtette a zongora, de még nem tudni, mi lesz belőle.
Amikor Londonban koncertezik a Depeche Mode, minden rokonnak ad jegyeket?
Ó, igen. Az mindig szörnyű. Azt szoktam mondani, hogy a londoni Depeche Mode-koncert olyan, mint az esküvő: Az unokatestvéreknek is kell „meghívót” küldeni. Viccesnek hangzik, de tényleg olyan a hangulata, főleg, amikor néhányan a színpad mögé is bekéredzkednek, és úgy sétálgatnak, mintha nekem nem is kellene rögtön színpadra lépnem.
Londonban bizonyára sokan felismerik, de külföldön is?
Igen, de ez alkalomszerű, és eddig csak kedves emberek szólítottak meg. Ismert vagyok, mégis normális életet élhetek, amit kiváltságnak tartom. Eddig csak egyetlen alkalommal álltak lesifotósok a házam előtt, amikor Liam Gallagher (az Oasis rockbanda egykori énekese - a szerk.) volt nálunk vendégségben.
Milyen egy átlagos napja?
Aránylag korán kelek, és délelőtt nagyot sétálok, a napi programom változó, de estefelé elő szoktam fordulni valamelyik környékbeli sörözőben. Nagy a baráti kör, és gyakran csatlakozom hozzájuk néhány korsóra. Számomra, ez jelenti a lazítást.
Álmodta már valaha, hogy tomboló tömeg előtt zenél?
Érdekes módon, még sosem, de a valóságot néha álomnak érzem. Például, amikor a tomboló tömeg elé lépek, vissza szoktam gondolni arra, amikor kamaszfiúként a zuhanyrózsába énekeltem, és azt képzeltem, egyszer nagy rocksztár lesz belőlem. Persze, mindenkinek jobb, hogy a Depeche Mode-ban Dave énekel, de ezek az ábrándos hangulatok mindig megbizsergetnek. Ma reggel például megint azt éreztem, hogy az álmomat élem, amikor felébredtem Milánó szívében egy csodálatos hotelben (Négy évszak - a szerk.), és lélekben erre a nemzetközi sajtónapra készülődtem.
Ön a legbiztosabb pont az együttesben. Miként élte meg Dave és Martin szenvedélybetegségeit?
Nehezen, de ezeken nekik keresztül kellett menni. Dave nagyon komoly drogfüggésből tért vissza, Martin pedig hatalmas csatát vívott az alkohollal, ami nekem azt az élményt adta vissza, hogy milyenek voltak egykor. Most mind a ketten tiszták, és egészségesek.
Szoktak együtt lógni?
Stúdiózás után rendszerint együtt szoktunk vacsorázni, és ilyenkor sok régi sztori is terítékre kerül. Ahogy mondani szoktuk, a poénok mindig ugyanazok. Ebben még benne is vagyunk, hiszen még nem fejeztük be Spirit címmel jövőre megjelenő lemezünk munkálatait.
Látta már fucsa helyen a Depeche Mode nevét?
Kétszer is! Sok évvel ezelőtt családi üdülésen voltam Mauritius szigetén, és rácsodálkoztam, hogy az ottani piacon van egy indiai ruhaüzlet azzal a névvel, hogy Depeche Mode. Hat évvel később visszatértem, és még mindig ott volt. Úgy tűnt, ez a név ott is működik, bár egyetlen Depeche Mode-pólót sem árult, csak indiai ruhákat.
Voltak materiális vágyai, amelyeket meg tudott valósítani?
Volt egy éttermem bárral, amit végül eladtam, de most újra belevágnék. Jó dolognak tartanám.
Még mindig nincs jogsija?
Nincs, és valószínűleg nem is lesz soha. Vezetni viszont szoktam. Van biciklim.
Önből árad a nyugalom. Ugye, ez nincs mindig így?
Maradjunk annyiban, hogy akik azt állítják, a vörös hajú emberek hajlamosak a felrobbanásra, azok igazat beszélnek. Turnékon szokott előfordulni, hogy a vita hevében exponálom magam, de utána mindig megnyugszom, és olyan vagyok, mint most.
Érvényben lehet még néhány azon szerződések közül, amelyeket a Sun Life biztosítótársaság alkalmazottjaként kötött?
Nem ügynök voltam, hanem irodista, és első sorban nyugdíjszámításokat végeztem. A legerősebben egy sportklub maradt meg bennem, mert több alkalmazott nyugdíját is én számoltam, de nem értem a végére, mert közbejött a Depeche Mode.
Szokott gondolni az alternatív valóságra?
Meglepően sokszor, főleg, ahogy járok-kelek Londonban, és a korosztályomat látom. Gyakran merül fel bennem a kérdés, hogy ma hol tartanék, ha ott maradok a Sun Life-nál. Ma már lenne saját irodám vagy számítógépre cserélték volna az állásomat? Persze, nincs válaszom, de az valószínű, hogy egy kanmuri erejéig Budapestre is átruccantam volna.
Haverokból lett banda
Középosztálybeli család első gyermekeként született 1961 július 8-án az észak-angliai Nottingham városában, de két éves korában átköltöztek a London melletti Basildonba. A későbbi Vince Clarke (56), azaz Vincent Martin lett a legjobb haverja, akivel No Romance In China néven duót alakítottak. Martin Gore (55) csatlakozása után ebből lett a Composition Of Sound, Dave Gahan (54) érkezése után pedig Depeche Mode, és ezek után az irodista állását felmondta. A többi szintirocklegenda. Házas, Gráinne Mullan nevű feleségével két gyermekük született: Meghan (25) és Joe (22).
