Én is megírtam a saját pozsonyi képes beszámolómat.
Pasienky Stadion. Szinte már hazajárok ebbe a stadionba. Ha jól emlékszem az összes Depeche Mode koncert itt volt Szlovákiában, amit még mindig nem értek. Ennél jobb nincs?! Finoman fogalmazva is ez a létesítmény nem a mai kornak megfelelő színvonalú. A csatolt képekről kiemelném a három konténer(!) egymásra helyezését. Azt hiszem éles kontraszt lesz a Grupama elit színvonalához képest. Ennek ellenére az egyik szerencse helyszínem, mert az összes itt rendezett koncerten legelöl álltam, így régi ismerősként értünk a stadionhoz, teljesen korrekt időben. Le a kalappal a szlovákok előtt! Maximális tiszteletem azért, amiért ők az egyetlenek, akik nem alkalmazzák az Early Entry mocskosszar rendszerét! Hogy is van ez akkor…?!
Természetesen már 14:00-kor is minimum 100-an várakoztak. A beengedés a régi jól bevált - ma már sehol nem alkalmazott - egyetlen helyen mindenkit, felállított kordonok között módszer. Kb. 30 sor alakult ki. Mi kiválasztottunk egy olyat, ahol egyetlen egy srác feküdt(!) előttünk. Értsd szó szerint, ugyanis az arc egy felfújható gumimatraccal készült amin szunyókált egy picit a beengedésig. 16:30-as beengedéshez képest több, mint egy órát csúszott a beengedés, ami miatt már több ezres tömeg volt mögöttünk és már igen feszült volt a légkör. Ehhez hozzájárult az is, hogy míg előző napon Pozsonyban 27 fok volt, ez a koncert napjára minimum tíz fokkal csökkent, viharos erejű széllel. Az előttem lévő srác egy igazi ukrán harci gépezet volt, aki nagyon rákészült az indulásra. (Mellesleg a srác, előző nap 14:00-kor telepedett le, azaz akkor már több, mint 24 órája várt! Jelezte, hogy jön Budapestre is és a sorbanfekvést már vasárnap megkezdi, azaz már ott van!) A beengedés nem sikerült egységesen. El kell ismernem szerencsém is volt, de amint előttem elsőként lekerült a szalag, egészen elképesztő sprintbe kezdtem (Megéri a sok futó edzés! �) Rohantam ahogy bírtam. Nagyon jól ismerem a stadiont és tudtam, hogy baromi hosszú lesz, mert a beengedés pont a színpadhoz képest a legtávolabbi ponton történik. 100 méter után senki nem volt mögöttem 150-nél már visszavettem, majd kb. 200 méter sprint után ELSŐKÉNT értem be a stadionba. Ezt nem lehet megszokni. Fantasztikus érzés. Ekkor eufórikusan üvöltöztem. (Inkább nem írom le, hogy mit.) Mögöttem érkezett a Hokker Andris, aki az utolsó métereket már hátrafelé futásban tette meg. � (Az ukrán srác jött harmadiknak.) Azt sajnálom, hogy nem csináltam képet az üres stadionról. Természetesen 5-10 mp után érkezett a fél stadion is. Full középre álltunk.
A színpad. Az első ami feltűnt, hogy a színpad sokkal nagyobb minden tekintetben a ljubljanaihoz képest. Szabadon alakítható a helyi viszonyokhoz. Nyilván nem jó ugyanakkora méret egy tízezres sportcsarnokba, mint egy nyolcvanezres stadionba. A színpad sokkal szélesebb volt és mindkét oldalt egy-egy kivetítőernyő, amin több kameraállás képéből azonnal vágva közvetítették az eseményeket. Az operatőr azt mondta rögzítenek mindent. Na ez a felvétel nagyon kéne! A színpad egyben kétszer olyan magas is volt, mint Ljubljanaban, ami egészen előnytelen nagyon közelről. Christian Eigner cuccai már nem láthatóak! Ez a turné első állomása a négyből, ahol két előzenekar lép fel. Nagy meglepetésemre az első zenekar - aki a plusz - kellemes meglepetés volt. A F.O.X. nagyon jó szintipop zenét játszik. És az énekes csajszi… Na ő tényleg igen szemrevaló jelenség. Figyelmes szemek lehet hogy még „tevepatát” is látni vélhetnek a színpadon! � A The Raveonettes-ről már leírtam a véleményem. Alig vártam, hogy lelépjenek. Akkora széllökés volt néha, hogy igen keményen tépte a színpad minden pontját.
A Depeche Mode 20:30-ra volt kiírva. (Szlovákiában mindig előbb kezdenek. Ez tök jó.) Ennek ellenére 20:42-kor kezdődött a Revolution. A szél pedig elállt… Hogy elkezdődhessen az eső. (Azt kell mondanom, hogy igazán gonosz volt az időjárás tegnap. Milyen már, hogy pontosan a koncert kezdetekor kezd el esni?! Nem előtte, hanem pont akkor. És meddig esett? Amíg fel nem szálltunk a buszra.) Csak szemerkélt, ami nagyon hangulatos volt. Voltam már Depeche Mode koncerten esőben és nekem jó emlékeim vanna erről. Azonban most a World In My Eyes-tól ömleni kezdett. Fényképezni emiatt nem nagyon tudtam, mert inkább eltettem - gondolva a jövőre. A közönség nagyon lelkes volt. Sokkal jobban, mint a szlovének. A legkönnyebb fokmérője ennek a Home utáni közönség reakció. Ljubljanaban nem volt jammelés, míg itt igen. Jó volt.
Hangzás. Nagyon másképp szólnak, mint zárt térben. Ez már szerintem egyéni ízlés kérdése. Nekem jobban tetszett Szlovéniában, de az Andris esküszik, hogy Pozsonyban volt jobb. Én inkább azt mondanám, hogy más. A hangminőség egészen kiváló. Szerintem most nagyon jól eltalálták. A basszus igen erős volt. Talán egy picit túl erős is. Viszont a koncert egyik csúcspontjánál olyan hatást vált ki, hogy beszarsz. Az In Your Roomban lévő Alan által elkészített és a Walking In My Shoesban lévő alap basszus ütem nagyon király. Fuck YouTube! Ezt semmi nem adja vissza, csak élőben! Ez a verzió fantasztikus. Szerintem ők is érzik és remélem feltették maguknak a kérdést, hogy miért nem ezt játszották mindig is. A másik csúcs az Everything Counts. Nagyon szépen tisztán szólnak a keyboardok. Nagyon elektronikus. A közönség énekeltetése kiválóan sikerült. Jók voltak a szlovákok.
A koncert élvezeti értékéből azért sokat rontott az eső. (No meg a mellettem álló nem teljesen „százas” ukrán srác.) Bőrig ázva azért annyira nem poén. A szakadó eső ellenére használták a kifutót. Azt egy picit sajnálom, hogy egyetlen szóval sem említették meg, hogy mi szarrá ázunk. Az utolsó két számnál már nagyon fáztam. Mindezek ellenére nagy élmény volt. Feladták a szomszédok a leckét nekünk hangulatban.
Holnapra mindenkinek nagyon jó szórakozást kívánok és felejthetetlen élményt!
Még két érdekesség maradt ki, plusz egy információ. Kezdeném a plusz infoval.
Bárki, aki szeretne legelöl állni, annak felhívom a figyelmét egy viszonylag újonnan kialakult jelenségre. Azaz, ez a dolog már az előző turné legvégén elkezdődött, de mostanra csúcsosodott ki. Arról van szó, hogy van egyfajta érdekcsoport, akik megpróbálják bevédeni az első sorukat. "Kőarc". ;-) Az a módszer, hogy egymás között sorszámokat osztogatnak és filctollal a kézfejükre írnak. Értem én őket, de én ezt mégsem komálom. Legfőképpen azért, mert egymás között kiosztják a számokat reggel, majd jól lelépnek felváltva, de persze az előjogaik megvannak. Szlovákiában nem működött a módszerük, de mindenhol megpróbálják. Tegnap is megtették. Csak rajtatok múlik!
A tegnapi érdekességek: Először is tudni kell, hogy kb. ugyanazok az arcok utaznak mindenhova. Nem megy mindenki mindenhova, de azért minden koncerten ismerősöket lehet látni, most már több turné óta. Ez mondjuk jópofa, főleg úgy, hogy megismerjük egymást és köszönünk a kölcsönös tisztelet jeléül. No, van egy csaj, akinek tegnap arany estéje volt. Ott látom őt is mindenhol. Most mellettem állt kettővel. Tegnap az előzenekarok alatt, mást se csinált, csak sminkelte magát. Megérte. Dave egész végig vele kokettált. Egy csomószor őt nézte, énekelt neki, kacsintott rá. A csaj készen volt. Láttam ilyet többször Davetől, ez a koreográfia része. De most valahogy más volt. Megismerte és most csak neki nyomta. És a végén adott neki egy piros rózsát! Ilyet még tényleg nem láttam!
A másik: Somebody alatt jobbra és eggyel mögém nézek. Erre látok egy olyan anyóka félét. Nem viccelek, olyan nagyanyám korabeli asszonyság volt szinte a korlátnál! WTF?! Hogy került oda?! Mutatom Andrisnak... Kész... Mókás volt
:-)))
