Daniel Miller: "Amikor megérkeztünk Berlinbe, a Hansa Stúdióba, emlékszem, igazán jó atmoszféra uralkodott az együttesen belül. Bementünk a stúdióba egy nappal a hivatalos felvételi kezdés előtt, hogy mindent összerakjunk és előkészítsünk. (...) A 'Some Great Reward' albumon felvonultatott dalok szintén befogadhatók voltak, de maga az album hangzása más sokkal összetettebbé vált, hisz éreztük, fejlődnünk kell. (...) Akkoriban még nem igazán volt elterjedve a sampling (hang mintavétel) alkalmazása. Amikor elkezdtünk ezzel foglalkozni, teljesen új területre tévedtünk, nem igazán állt rendelkezésre semmilyen referencia. Bármit, amit csináltunk, új volt. Nagyszerű dolog volt, hisz tulajdonképpen a saját elképzeléseinket öntöttük egyedi formába. A 'Some Great Reward' munkálatai 1984 elején a Music Works stúdióban kezdődtek Highbury-ban, Észak-Londonban. Lévén, hogy Martin az Arsenal szurkolója, igazán otthon érezte magát. A felvételi technológiák nagyon gyorsan fejlődtek akkoriban, és szükségessé vált számunkra egy hatalmas kontroll szoba, amelybe fel tudtuk állítani az összes hangszert és mi magunk is befértünk. (...) A Killing Joke épp egy szomszédos stúdióban készítette a felvételeit a Hansa-ban. Néha beugrottak hozzánk megnézni, hogyan is állunk. Az egyik napon, amikor épp a 'Blasphemous Rumours' keverése zajlott, hatalmas vita kerekedett a stúdióban. A dal versszakai igen sötétek, ugyanakkor a refrén nagyon megkapó. Azon vesztek össze, hogy vajon jó megoldás-e így hagyni a számot, vagy sem. Úgy tűnt, valóban nagy hatást sikerült rájuk gyakorolnunk. A keverés időszakára béreltünk egy szomszédos stúdió helyet is, amelynek történetesen volt egy hatalmas terme. Ebbe a csarnokba küldtük le a keverő szobából a hangokat, az ott felállított hatalmas erősítőre - teljes hangerőn persze. Azután csatoltuk csak őket vissza a keverő pultra. Ezzel együtt, egyéb helyekre is továbbítottunk hangokat az épületen belül. Felhasználtuk mind a lépcsőház, mind pedig a liftek akusztikáját. Martin állítólag meztelenül énekelte fel a 'Somebody'-t a pincében! Az egész házat kihasználtuk. Ha beléptél volna akkoriban a stúdió komplexumba, minden irányból csak a mi hangjainkkal találkoztál volna. Igazán termékeny periódus volt. (...) A 'Some Great Reward' Number 5 pozíciót hozott Angliában a Depeche Mode számára - az addigi legmagasabb slágerlistás helyezés. "
Martin: "Nem igazán hiszem, hogy sok vizet zavartunk volna vele abban az időben. Számomra a drasztikusabb változást sokkal inkább a 'Black Celebration' jelentette. Tulajdonképpen az azóta kiadott albumok jelentik nekem az igazi Depeche Mode életérzést. 1986 óta, minden egyes kiadott dalt kedvelek. Ha a '86 előtt kiadott számokra gondolok, akkor igazából azt kell mondjam, nem igazán kedvelem őket. Vannak persze kivételek, de a többségükkel így érzek. 1986-óta vagyok tulajdonképpen büszke arra, amit megjelentettünk. És tulajdonképpen szerencse, hogy az első gyűjteményes album éppen 1981-től 1985-ig foglalja össze a kislemezeket, vagyis pont a 'szakadtabb' számokat tartalmazza. Ezzel szemben az 1986-tól kezdődő gyűjtemény a jól sikerültek gyűjteménye - legalábbis szerintem." (a fordítások a HDMFC honlapjáról származnak)
Boldog 33. születésnapot, SOME GREAT REWARD! :)
