"Az egész kislemez koncepciója a motorral történő utazgatás köré épült. Kezdődött a Behind The Wheel elején hallható serpenyőfedél-csörömpöléssel, amit úgy torzítottak el, hogy egy dísztárcsa hangjára emlékeztessen, majd folytatódott a B oldalra került furcsa hibrid-feldolgozással, a Route 66-szel. Alan kikotyogja, hogy a mindkét dalban megtalálható közlekedési másodjelentésen kívül azért került pont ez a dal kísérőszámként a kislemezre, mert Martinnak ekkortájt egyetlen olyan saját szerzeménye sem volt, amit publikálhattak volna.
Az elő fellépések alkalmával is megmutatkozott a dalban egy gyakran alkalmazott, de ritkán észrevehető fogás: ugyanazt a dallamot, amit Dave énekel, Martin egy oktávval magasabban adja elő, ezzel "ütősebbé" teszi a fő énekszólamot, de semmit sem vesz el az erejéből. Ezt a módszert a refrén "feljavítására" szokták alkalmazni, a Behind the Wheelben viszont már a szám kezdetekor jelen van, csodásan mozgalmas hatást kölcsönözve az első versszaknak, ezzel is tovább erősítve az "utazás" motívumot. A kislemezváltozat csalódást keltő remixét Shep Pettibone készítette, az Olaszországban forgatott videó pedig Antont dicséri." (A fordítás a Slowblow oldalról származik)
Alan Wilder: "A 'Behind The Wheel' egy meglehetősen érdekes dal. Az egész nem más, mint négy ismétlődő hang sorozata, amely valójában sohasem változik. Azokra az optikai csalódást keltő körkörös lépcső(ház)akra emlékeztet, amelyekben soha nem juthatsz fel a csúcsra, ha viszont körbeérsz, ismét az alján találod magad. Valahogy így működik az a hangsor. Egyszerűen nem tudod abbahagyni, otthagyni és ebben rejlik a szépsége. A vezetés analógiájára épít a dal, amely pazarul működik ebben a környezetben. Szerettük volna végéig megőrizni ezt az érzés, illetve erre építeni. "
Martin Gore: "Még mindig nagyon kedvelem ezt a dalt. Emlékszem arra, amikor éppen befejeztük a remix változatot és még a megjelenés előtt előadtuk Svájcban, a montreaux-i pop fesztiválon. Ott játszottuk először. Emlékszem, hogy nagyon elégedettek voltunk vele és talán nem is volt hozzá fogható jó szám az egész fesztiválon.
Dave Gahan: "Emlékszem erre a modellre, aki a klipben a scootert vezeti, Ippolita Santarelli (Cassandra) volt a neve. De rögtön, itt az elején van egy másik szereplő is, a vontatós, aki elinteget. Ki lehetett az?! Ilyen epizód szerepekre általában Richard Bell-t, a videós producerünket használtuk. (...) Kisvárosi lány volt, és emlékeim szerint egy szót sem beszélt angolul. Legalábbis nagyon keveset. Anton hozhatta őt is, modell vagy színésznő lehetett. Anton valahogy mindig belop egy-egy szexuális utalást a filmjeibe. Itt van az a jelent, amikor átölelem a lányt vagy ez a másik, amint a szentember megnyalja a száját. Ez utóbbi nyílván kicsit bizarr. (...) Haha, pont a 69-en állt meg, jellemző Anton-os húzás. Mi lehetett itt a story? (...) Akkoriban próbáltunk a videókban szerepeket, de Anton volt az, aki ezt új szintre emelete. Bíztunk benne, hisz láttuk, hogy a fotóin mindig jól néztünk ki. Tudtuk, bárhogy is lesz, bármilyen hülye is az ötlet, a végén úgy fotózza majd meg, hogy jól fogunk kinézni. Még akkor is, ha amúgy faszfejnek nézünk ki, mindig tudjuk, hogy jópofa faszfejekként jelenünk meg a filmen, haha. " (a fordítás a HDMFC honlapjáról származik)
