Mi más is jöhetne a leggyorsabb Depeche Mode dal után, mint a leglassabb DM-alkotás? Ahogy mindenki senkije mondta egyszer a b-oldal blogon: ha az első 3 számot túléled a lemezen, akkor az album többi része már diadalmenet! A PIPELINE a lemez egyetlen Martin által énekelt dala, a leghosszabb dal a lemezen, és lassú tempója ellenére bizony semmi nincs benne a korábbi érzelmes Martin-lassúk világából! Egy építkezésen járunk, ahol vonatok járnak a közelben, vasak csörömpölnek, pingponglabdák repülnek, és lent a daruk lábánál áll egy törékeny szőke fiatalember, aki arról énekel, hogy el kellene vennünk a javakat a gazdagoktól és oda kellene adni a szegényeknek. Martin Gore találkozása a kapitalizmussal... A dal 1983 után 1987-1988-ban, a Music For The Masses Tour-on született újjá, így még Budapesten is kétszer hallhattuk, gondosan egybeolvasztva a későbbi Stripped című szerzeménnyel... A Depeche Mode egyik legkülönlegesebb, igaz nem a legkönnyebben emészthető alkotása a Pipeline (valaki egyszer azt mondta, hogy a ritmikus dörrenések őt a koporsó fedelének a lezuhanására emlékeztetik). Hallgassuk meg!