"Ahogy beszélgettem a Violator-korszak különböző apró részletein dolgozó emberekkel, újra és újra arcon csapott a keserű valóság: a rajongók akárhogy is fogyaszthatják, elemezhetik, vágyuk tárgyává tehetik a zenekar kreatív termékeit; mégis, csak egy egészen kis számú ember volt az, aki segített abban, hogy a Violator akkora mestermű legyen, mint amekkkora végül lett. És hogy ez a professzionalizmus és kreativitás kevesek számára értékelhető és soha nem reprodukálható. Ezt fedeztem fel, amikor a Violator hangzásáért felelős Francois Kevorkian-nal beszélgettem, de ugyanez volt Richard Bell esetében is (ő Anton Corbijn jobbkeze volt a korszak vizuális imidzsében). Sőt, ugyanezt éreztem annál a több, mint 20 embernél, akik hozzájárultak a HALO könyv készüléséhez. Minden egyes mérnök, vagy borítótervező, újságíró, vagy producer, turnémenedzser vagy adatrögzítő ugyanazt nyilatkozta: nagyon keményen dolgoztunk, gyakran nagyon keményen is partyztunk, de mindenki - az együttes is! - már a munka legelején tudatában volt, hogy valami egészen extrém különleges dologban vehetünk részt."
