"Ha mi írnánk kritikát a Personal Jesus-ről, gondolom hasonló lenne. Mindannyiunknak tetszik, sőt, szeretjük, és kétségkívül nagyon pozitív lenne a véleményünk végkicsengése.
A pozitív viszont nem egy olyan szó, ami brit sajtóban gyakran társítottak a Depeche Mode-hoz. Ezek után, vajon mit gondoltak az új Depeche dalról, 1989-ben?
Az Aberdeen Evening News és a Nottingham Evening Post például megtagadta a tegnap említett "Your Own Personal Jesus" hirdetést az újságjaikban, azon az alapon, hogy ez bűncselekményhez vezethet. Mit is mondhatnánk: a promóciós munka elvégezve.
Az NME-ben Stuart Maconie és Martin Gilks írt kritikát az új kislemezekről. Martin ezt írta: "Nagyszerű, hogy nem tartják be a Radio One összes szabályát, hogy függetlenek maradjanak, és tök jó, hogy csinálják ezeket a furcsa felvételeket, de nem mondhatom, hogy kedvelem őket. Nem érdekelne, ha soha többé nem hallanám ezt a dalt. Annyira hideg és élettelen. Elismerem őket, de nekem semmit sem jelentenek".
Az érdeklődés hiánya természetesen nem akadályozta meg a Violator sikerét. Stuart Maconie valamivel pozitívabb volt: "A Depeche Mode bűnösen briliáns popdalokat csinál Istenről, halálról, őrült szexről és az elidegenedésről, és amennyire aggodalmaskodtam korábban, nem mondhatom, hogy rossz lenne az új dal. A Personal Jesus úgy hangzik, mint a The Glitter Band, valami intenzív személyes válságban"
A Smash Hits szeptember 20.-i száma tartalmazza a Personal Jesus dalszövegét, de kritikát egyáltalán nem ír a dalról.
A Record Mirror a hét kislemezének választja 1989 szeptember másodikán a dalt. Az újság cikkírója, Iestyn George ezt írja: "Basildon büszkesége kifosztja a múltat, bőrnadrágba öltözteti és ráadásnak egy Duane Eddys gitárriffet ad hozzá. Sosem gondoltam, hogy egy napon valami jót mondok a Depeche Mode-ról, úgyhogy ma személyes mérföldkőhöz érkeztem."
A Personal Jesus kislemez 1989 szeptember 9.-én érkezett a brit slágerlistára, a 25. helyre, aztán a következő héten a csúcspontot jelentő 13. helyre kapaszkodott fel. 9 hétig maradt a slágerlistán, így csúszva vissza: 13, 14, 19, 30, 43, 65, 75, és végül 86. Kissé furcsának tűnhet, hogy egy akkora dal, aminek ekkora a jelentősége a Depeche Mode életművén belül, robbanás helyett inkább valami nyöszörgéssel jött világra. Persze, a Personal Jesus eladását nem segítette a Top Of The Pops fellépésük sem (más fellépésük nem is volt). Ahogy a videón látható, Alan Dylanra, vagy Neil Youngra hajazó, harmonikaszerű dolgot visel, minden érthető ok nélkül.
Az együttes szerencsére figyelmen kívül hagyta a kritikákat, visszatért a munkához, és 1990-ben, év elején egy újabb, hasonlóan fontos dallal jött elő. El kell mondani, hogy az Enjoy The Silence kritikái egészen másmilyenek voltak. "
A mai adag Violator-olvasnivaló, további 1989-es kritikákkal a Personal Jesus kislemezről és az említett Dylanes-Neil Youngos Personal Jesus Top Of The Pops fellépésről a linken: (de ezt a videót ide is idecsempészem):
