És hányan mentetek tovább azonnal másnap Zágrábba, a követkető Touring The Angel fellépésre? Az alábbi sorok írója továbbment, és nem bánta meg! :D
---
"Zágráb:
Halálba kívántam az utat. Alig bírtam felkelni. Ha akkor valaki a kezembe nyomja az utiköltséget, frankón mehetett volna helyettem…
8 és 9 között indult a busz. Egy órával később fehérvárnál leszakadt a kipufogó, de a sofőr ügyes volt és megszerelte. Viszont ezzel sajna 2 és fél órát vesztettünk, és tovább lankadt a lelkesedésem is…
Aztán végre elindultunk, de óránként meg kellett állni hugyozni stb… Majd megőrültem! Egy örökkévalóság volt elérni a határt… Zágrábban meg sikerült belefutni a délutáni csúcsforgalomba. Kb egy óra volt a külvárosból a belvárosba érni, plusz az eső is rákezdett. De jó lesz így sorban állni! Átkozott egy nap! Ezért valahogy ki kell hogy engeszteljen a sors! De minimum egy eddig nem hallott setlist verzióval! (bécsben és budapesten is ugye sikerült ugyanazt elkapnom)
A sorállást kb negyed hatkor kezdtük meg, paráztunk, h vajon mi lesz ott ilyen későn, de a itt kezdett fordulni a kocka. Alig voltak, és inkább többnyire magyarok. Aztán egy újabb kordont állítottak fel, ahová már sikerült az elsők között beállni. Ekkor már éreztem, h igen, Fortuna most törleszt a sok megpróbáltatásért! Ja! Az eső is elállt!
A horvát biztonságisok is rendesek voltak. Velük is előre meg lehetett beszélni mindent, még kint a kapuk előtt. Mindent megpróbáltak, h angolul kommunikáljanak, több kevesebb sikerrel… De én ezt sem néztem volna ki belőlük.
Kordonnyitás, futás… Aztán közvetlen a terembe már nem engedtek be. Ezt nem értettem, akkor egyáltalán minek jöhettünk idáig? A tömeg kezdett egy csordába átmenni. És mikor meghallottuk, h a szemközti, a koncertterem túloldaláról már futnak be az emberek kitört a káosz… Mint egy futballmeccsen. Elsöpörtük a biztonságit és kvázi bedöntöttük az ajtót. Futás be a terembe és itt jött a következő meglepi! A másik ajtón keresztül valamelyest már elözönlötték a termet a rajongók, de fennakadtak a kordon másik oldalán, tehát a színpadig nem jutottak el. Viszont a mi rohamunk apró lyukat ütött a kordön bal szélén és simán, egyesével kirohantunk a színpadhoz. Kb ötödikként érkeztem nagyjából ismét középre… Ezt látva a másik oldal kapott sokkot! Ott voltak bezárva és látták elúszni a hajót… Szegények. Aztán hatalmas tülekedés stb… Igazi balkáni beengedés volt ez! :( De mi boldogok voltunk! Nem hiába cumiztuk végig az egész napot!
Előzenekar:
Fura, de most megint tetszett. Vagy csak éreztem közelgő vesztemet. Ez úgy 20 percig tartott. A horvátok egyébként nagyon kajálták őket, taps, minden. Igazi sikerük volt.
Martin set:
No ezt már végig tapsikoltuk, egyre jobb a hangulat, egyre telik a stadion.
dM:
Aki volt már zágrábban tudja, irtó pici a stadion. Lelátók is nagyon jók, egészen közel, meredeken. Ennek hála, minimál volt a színpad. Martin félkör kiugrója, tollemberkés vászon sehol és mindehhez 1 azaz egy kivetítővászon!!!
Kezdődik a koncert! Hattalmas hangerő! Végre az első sorokban is! (erre ugye panaszkodtam korábban) Jó, szerintem a hangerő nem nagyobb, de beszorítva ebbe a kis térbe… Az első sorokban giganyomulás, tombolás, végre! Így kell mulatni! (pedig ugye volt kordon) (Jaigen, kordon szerintem a stage rész. Koncert után egyből bontották azt is, hogy vihessék tovább. És direkt megnéztem, a márkája is ugyanaz mint másutt! Így viszont elég bunkóság pl pozsonyban előre drágább jegyet árulni…)
Lacitól elkértem a magyar zászlót és azt lengettem egyfolytában (ilyet még sosem csináltam), meg úgy egyébként is végig veszettül tomboltam. Behind alatt úgy ugráltam, mint a 101ben a rajongók. Uccsó koncert, mindent beleadtam, ma meg alig bírok talpraállni… Életem egyik legjobb koncertje volt, de mint dM koncert tuti a legfrankóbb! Végig akkora hangulatot éreztem, amit budapesten és bécsben nem. A horvátok megőrültek! A három koncert közül minden szempontból ez volt a legjobb szerintem! Egyszerűen szétrobbant az a kis stadion!
Mellettem álltak a budapesti szappanbuborék fújós lányok. Időnként elárasztva a színpad elejét buborékokkal. Martin ezt is mosollyal jutalmazta.
2X a vad zászlózásunkon is röhögött.
Egyszer egy lufit is sikerült majdnem a zenekarig kilöknöm.
A WIME alatt a kezemmel Anton féle „world in my eyes szemüveget” alkottam és azon keresztül néztem Martint, hatalmas röhögéssel díjazta! A három koncerten szerintem itt volt a legtöbb kontakt a zenekar és a közönség között. Kis színpad, kis tér, hatalmas hangulat az oka?
Kameramann barátunk is megérkezett. Tudta, h minket kell vennie, úgyhogy a Just alatt az én debil grimaszaimnak, szamárfüleimnek, nyelvöltögetéseimnek stb örülhetett a közönség! Mekkora fan action már!!!! :)
Kamerás bácsi közös fotókat is készített rólunk, remélem majd Laci prezentálja ezt is, de a grimaszost mindenképpen!
De szinte az összes magyar, a fél busz kint volt a kivetítőn, mondanom sem kell, szinte csak magyarok az első sorban, de valami oknál fogva még a lelátósok is (Jockey, DeepSmod és tsai) vásznat kaptak.
A ráadásnál vettem észre, hogy közönség is atom hangos! Majd szétrepedt a fejem, úgy ordítottak. Még most is cseng a fülem, a másik két koncerten ilyesminek nyoma sem volt.
Sajnos itt is sikerült a Damaged – Shake kombinációra ráfutni. 3ból 3szor ugyanazt kaptam… Ezt nem hittem volna a turné elején.
A Shake végén Peter simán megállt a billentyűkkel és itt már frankón hagyta, hogy csak simán eltapsoljuk a zongoratémát Martin csettintéseire!
Mart és Dave is ha lehet, még többet bohóckodtak, Everything végén Mart szájjal puffogta a zenét mint egy rapper, thankyou thankyou poénok, Andy, mint „Mister DJ!” lett bemutatva stb
Koncert végén kb 1 órán keresztül kerestük a buszt, olyan lehetetlen helyre állt és ismét jól megáztunk, de megérte! Így képzeltem el, hogy ilyen koncerteken leszek! Semmi hiányérzetem nincs! Mindent élveztem, úgy ahogy volt. Jó, hogy végül mégiscsak elutaztam. Viszont az is tuti, hogy százszor is meggondolom, h még egyszer legyen-e kedvem egy ilyen nyögve nyelős buszos utazáshoz."
Itt pedig a World In My Eyes a 15 évvel ezelőtti zágrábi koncertről:
