Rég hoztam cikket Dave McElroy fantasztikus blogjáról, az Almost Predictable Almost blogról - most pótolom a lemaradást. Idén februárban így írt a ma 35 éve kiadott A Question Of Time kislemezről:
"A harmadik és egyben utolsó kislemez egy albumról, amely ráadásul a lemezt támogató turné végeztével jelenik meg, talán nem tűnik már olyan fontosnak. Mindenki, aki meg akarta venni a lemezt, már megtehette, és a kislemez csak a gyűjtők számára lesz igazán érdekes, akiknek természetesen szükségük van minden, a zenekarral kapcsolatos kiadványra.
Az A Question Of Time 1986. augusztus 11-én jelent meg, és ekkor már csak két dátum volt hátra a Black Celebration turnéból. A furcsa megjelenési dátum ellenére az A Question Of Time egy rendkívül jelentős pillanat a Depeche Mode történetében, de nem a zene, hanem a videó miatt.
Belép Anton Corbijn, és belép a művészi hitelesség mindeddig ismeretlen fogalma. A videókritikák rovatai unalmasak lesznek a következő néhány kislemezen. Lássuk, találunk-e helyette valami mást, amin nevethetünk.
!
Az A Question Of Time újrakeverve jelent meg, a BONG12 kislemezes változata egy kicsit pezsgőbb verzió, mint az album mixe. A remixnek volt egy Remix Editje is, de erre és arra, hogy hogyan lehet felismerni a kettő között a különbséget, később még visszatérünk. Igen, ez így van - példákat fogok mutatni arra, hogyan lehet kideríteni, hogy megvan-e az a promó 7" lemez, amelyen a Remix Edit van. Szeretek olyan teljeskörű szolgáltatást nyújtani, amilyet csak tudok. Ti ezt önként olvassátok - képzeljétek el, mit kell elviselnie a feleségemnek, a családomnak és a barátaimnak!
Az NME elég fanyar kritikát adott a kislemezről:
"Remixelve és átalakítva, az 'A Question Of Time' egy himnusz: a Depeche Mode válasza a Big Countryra. Csak úgy dadog a gitár és a szintetizátor billentyűzet őrjöngő hullámaiban. Úgy tűnik, a Depeche Mode rajongói merev, lüktető ütemekre vágynak. Ennek ellenére az 'A Question Of Time' se nem ilyen, se nem olyan. Ez csak egy újabb Depeche Mode kislemez."
"Szintetikus billentyűzet" mi? És még valami: mindig is csodálkoztam, hogy miért jött ki egymás két olyan kislemez, ahol mindkettőben szerepel az "A Question Of", de gondolom, erre már ti is gondoltatok.
A kislemez 1986. augusztus 11-én jelent meg, és a hónap 23-án a 25. helyen került az Egyesült Királyság slágerlistájára. A zenekar augusztus 20-i Top Of The Pops szereplése (fent) a következő héten a 17. helyre ugrott a listán. A zenekar természetesen befejezte a Black Celebration turnét, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy promóciós feladataikat teljesítsék. Sok mindent lehet csodálni ebben az előadásban. Először is, használják a nagy billentyűzet állványokat, amit nagyon szeretek, és talán ti is. Másodszor, álljunk meg és élvezzük Alant a turné utáni, napbarnított, kifejezetten nem bőr-kinézetében, a híres-hirhedt Wilder-féle bőrskála itt már csak 11%-ot ér el (bőrzokni?). Futballnyelven szólva, már a strandon van a játékos. Fletch eközben már elkezdett átalakulni a 80-as évek közepének szőke Fletch-éből a Music For The Masses Fletch-évé, ami jó hír. Láthatod, ahogy a szemed előtt válik egyre komolyabbá. Dave is ugyanígy változik - a 101-es frizura már majdnem kész, a friss arcú Gahan pedig már sokkal világlátottabb. Akkor még nem tudták, de azon voltak, hogy nagyon-nagyon nagyot alkossanak.
Martin már nem viseli azt a szétrobbanó frizuráját, és szinte teljesen fel van öltözve. Nyilvánvalóan van rajta valami bondage típusú felszerelés, és úgy tűnik, hogy a felsőtestén egy harisnyanadrágot visel. Merész megjelenés, de miért is ne? Isten áldjon meg, Martin.
A slágerlistán a csúcs helyezés a 17 volt, majd 20, 33, 42 és végül 68-ra esett vissza a kislemez, mielőtt az idő lejárt, és a kislemez örökre eltűnt a slágerlistákról.
Ami magát a dalt illeti, azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk abban, hogy az A Question Of Time egy kiemelkedően jó szám. Ilyen hangzású dallal csak a Depeche Mode tudott előállni, és ezért szeretjük őket. Élőben is örök kedvenc, kimagaslónak számító 836 alkalommal szerepelt élőben. Két turnén nem szerepelt 1986 óta, mégpedig a Devotional és az Exciter Touron. Akárhányszor írok egy kislemezről, az nem szerepelt az Exciter turnén. Ott volt azonban a The Dead Of Night és a háttérénekesek pantomintánca a Never Let Me Down Again alatt, így teljesen érthető, hogy jobb dalok inkább távol maradtak ettől a turnétól. Ez a szám tényleg megváltozott az évek során, abbam, ahogy a zenekar élőben játszotta. A 101-es verzió természetesen kiemelkedő, az Exotic verzió pedig egy kicsit túlságosan is próbál hangos lenni. A többi rendben van és mindig érdemes rá ugrálni. Emlékszem, hogy a szemüvegem leesett a padlóra a birminghami NEC-ben a Touring The Angel-en, ahogy én és a haverjaim úgy táncoltunk, mint az idióták erre a számra. Szerencsére, és csodával határos módon, sértetlenül szedtem fel őket.
A kislemez B-oldala a Black Celebration egy furcsán esetlen változata, amelyet 1986. április 10-én, a birminghami NEC-ben rögzítettek. Persze jó, a Black Celebration bármelyik verziója jó, de hiányzik belőle a 101-es verzió sürgető ereje.
A klip? Nincsenek többé tejesemberek és az űrhajósok. Viszlát a sütiszemű emberek és a furcsa voodoo lebegő fejek. A Depeche Mode végre talált egy olyan videoklip rendezőt, aki képes volt olyan vizuális élességet adni a zenéjüknek, ami eddig hiányzott. Anton Corbijn vette át az irányítást ezen a ponton, és bár az újabb munkáit lehet kritizálni, mert vagy kicsit lusták, vagy egyszerűen csak tényleg zavarba ejtőek (például az Enjoy The Silence vetítése a Delta Machine turnén), ő adta a Depeche Mode-nak a nagyon szükséges vizuális seggberúgást (ööö...), és a következő néhány évben a videói és a művészeti munkái a Depeche Mode üzenetének kulcsfontosságú részévé váltak.
Az A Question Of Time alapvetően tankönyvi Anton-klip. Egy történet, amely semmiben sem hasonlít a dalhoz, fekete-fehér felvételek és az az érzés, hogy ez egy olyan film, amelyet valami másról akart készíteni, de végül egy Depeche Mode-dalhoz kötötte. Alan a klip sztárja, aki türelmesen várja, hogy egy nagyon furcsa kinézetű, motoros és oldalkocsis fickó elhozzon neki egy kisbabát. Szerencsére rengeteg tényleg elég izgalmasnak tűnő felvétel van a Black Celebration turné amerikai koncertjeiről, hogy elterelje a figyelmünket erről a nagyon furcsa koncepcióról. 30 másodperc múlva például egy elragadtatott Fletch-et látunk, amint tökéletesíti a billentyűs hangszerek és a mikrofon körül járkálását, de soha ne érinti meg azokat a táncmozdulataival. Fenséges. Aztán látjuk, ahogy a furcsa motoros férfi felvesz egy kisbabát az út mellől, gyorsan ellegyintünk sok kérdést, amit ez a jelenet felvet, és ismét elveszünk az élő felvételekben, úgy teszünk, mintha minden rendben lenne.
Hirtelen megjelenik Alan. Ő volt az egyetlen zenekari tag, aki hajnali 5-kor kelt fel a forgatásra, így ő a sztár. A Depeche Mode Classic Photos & Videos Facebook-csoport felháborítóan jó munkájának köszönhetően tudjuk, hogy az Alant ábrázoló felvételeket a kaliforniai Santa Paulában, a Telegraph Roadon található Faulkner House-ban forgatták. Ha legközelebb arra jársz, rabolj el egy babát, és készítsd el te magad a videót.
Aztán kapunk még többet ugyanebből. Néhány izgalmas turnéfelvétel (tényleg hihetetlenül jól néznek ki), még több furcsa emberrabló vezetése és Alan unott téblábolása, aki várja a kisbaba szállítását. A koncertekről készült felvételeken Martin ismét harisnyás felsőt visel, de ezúttal egy pár bilincs van mindkét mellbimbója körül. Hát persze.
Két perc 50 másodperc elteltével Alan végre megkapja a megrendelt babát, és a furcsa ember távozik, magára hagyva a nagyon napbarnított Alant a nagy házában. Bemegyünk, és megkönnyebbülve tapasztaljuk, hogy a Depeche Mode valóban bölcsődét indított, és mind a négy hősünk felváltva vigyáz a babára. Most az egyszer Dave a legrosszabbul öltözött - ez a felső förtelmes, de szerencsére nem egészen olyan szintű, mint a Master And Servant-ban viselt szandál.
További koncertfelvételeket váltogatnak a zenekarról készült videók, szokatlanul fehérben, amint a babát egy kivetített óra előtt tartják (ó igen, a dalszövegek szó szerinti értelmezése még nem ért véget), a baba egy óraalátéten mászkál, a motoros bűnöző karambolozik, és, MI AZ, Martin nevet, ahogy a gyerek a Robbanó frizurából megmaradt darabot kihúzza.
Mi a fenéről szól ez az egész, ugye? Kit érdekel? Ez rohadtul fantasztikus."
A cikk eredetije képekkel, videókkal és formátumfetisizálással itt található.
