Ma 35 éve került a boltokba a Depeche Mode egyik legnagyobb slágere, a Music For The Masses első kislemeze, a STRANGELOVE! Néhány weboldal még mindig az április 13.-ai kiadást gondolja valószínűnek, pedig ma már egyértelműnek látszik, hogy a kiadvány katalógusszáma, a BONG 13 csúszhatott bele az idők során a megjelenés dátumába. Mindenesetre a Depeche Mode Information Service mindkét releváns száma egyértelműen 27.-re teszi a kiadás dátumát, és az sem véletlen, hogy a dal első recenziói is 27.-e után jelentek meg.
A dalt a Kinks-féle Konk Studiosban rögzítették, az észak-londoni Hornsey-ben, Dave Bascombe producer vezetésével. A számot állítólag nagyon nehezen rakták össze, és az utólagos bölcsesség birtokában Alan Wilder úgy érzi, hogy a dal eredeti változata „túlzsúfolt”.
A kislemez szinte berobbanóan kezdődik, kemény basszusokkal, csilingelő dallammal, majd jön a csattogó dob, aztán már következik is Dave hódító éneke, a háttérben pedig egy gyönyörű szintiszólam az izgága basszus és a finom gitárjáték (!) mellett. A meglepően sok szöveggel ellátott alkotás egyfajta megkönnyebbültséget, felszabadultságot jelzett a komor Black Celebration-időszak után, így találóan vezette fel a napsugarasabb Music For The Masses-érát. A korábbi évek dalaiban nehezen lehetett volna elképzelni olyan sort, hogy "Megmosolyogtatom a szívedet"... Aztán persze van egy kiállás, kemény "pain" felelgetésekkel, de a hódító szintiszőnyeg minduntalan visszatér és valóban a mi szívünk is mosolyog a dal végén... Alan szerint az album-és a koncertváltozat jobb: nekem a kislemezverzió a favoritom :)
De mi volt a fiúk véleménye a dalról?
Martin 1998: "Szerintem ez az egyik legpoposabb kislemez ezen a gyűjteményen. Valahogy nem tudom, hogy még mindig működik-e számomra... néha a karrierünk során a kommersz rossz oldalára léptünk, nem túl gyakran, és a 'Strangelove' éppen a jó oldalon van. Olyan, mint az "Enjoy The Silence", ez is a kommersz jó oldalán van. Van egy határvonal, és ha túl messzire lépsz át rajta, akkor unalmas popzene lesz belőle."
Daniel Bascombe, 2019: ""Ez volt az egyik olyan dal, amiről tudom, hogy Martin a felvétel korai szakaszában már elég elégedetlen volt... Azt hiszem, az eredeti demóján egy gyors basszusvonal volt benne, amit Alan féltempóra alakított, és emlékszem, hogy Martin nem volt elégedett ezzel a változtatással. Az én hozzájárulásom társproducerként az volt, hogy azt mondtam: "Miért nem használjátok mindkettőt?". [nevet], és ha meghallgatod a single verziót, akkor ott két basszusvonal van. Martin eredeti basszusvonala sokkal gyorsabb és sürgetőbb volt, az albumverzió pedig jóval lassabb, és ráérősebb."
Alan Wilder, 1989: "A 'Strangelove'-ról mindig az jut eszembe, hogy mennyi időt töltöttünk a felvételével, és milyen vitákat váltott ki. Azt sem tudom megmondani, hogy hányszor kellett újra felvennünk. Legalább százszor kellett megváltoztatnunk a basszusvonalat. Rengeteg ütőhangszer is volt, amit végül eltávolítottunk. Valójában az volt a probléma, hogy még a felvétele előtt eldöntöttük, hogy kislemez lesz belőle, és ez bonyolította a dolgokat. Jól akartuk megcsinálni, és sokat dolgoztunk, mindezt egy olyan eredményért, ami szerintem nem kiváló. Az élő verzióval sokkal elégedettebb vagyok."
Alan, 1998: "A 'Strangelove' pont a 'Stripped' ellentéte volt. Nehéz volt összerakni, mivel sok apró részből állt, nehéz volt egyetlen dolgot találni, amire fel lehetett volna fűzni a számot. A kislemez a Music For The Masses végleges keverése előtt jelent meg, és ebben a késői szakaszban Daniel meglátogatta a stúdiót, hogy segítsen nekünk - ez is bizonyította, hogy még mindig szoros volt a produkciós kapcsolata a zenekarral. Közreműködött egy 12"-es verzióban (Blind mix), és mire a zenekar készen állt a 'Strangelove' keverésére az LP-hez, úgy döntöttek, hogy az albumverziónak ennek elemeit is tartalmaznia kell. Így az eredmény (az albumverzió) az eredeti és Dan remixének egyfajta ötvözete lett".
Alan, 2000: (Rajongói kérdésre, hogy melyik a legkevésbé kedves dala a The Singles 86-98 azon részéről, amiben még részt vett): "Valószínűleg a Strangelove - de nem szeretem a Behind The Wheel remixet sem."
A Strangelove klipje volt a második Anton Corbijn által forgatott klip a Depeche Mode történelmében. Ez az A Question Of Time után egy újabb szemcsés, fekete-fehér videó, melyet Párizsban, a Music For The Masses stúdiómunkáinak helyt adó Belle Gabrielle sugárúti Stúdió Guillaume Tell-i komplexum közelében forgattak. A megelőző néhány év klipjeihez képest ez megint egy felszabadult videó, egyfajta reklámfilm Párizsról, modellekkel, hatalmas megafonokkal és véletlenül arra járó, és a klipbe bekerülő öreg nénikkel. Ahogy a dalból is, számomra a klipből is egyfajta felszabadultság sugárzik, főleg a végén, a forgatás "bakiparádéjánál". Szerintem kifejezetten jól sikerült klip. Ahogy Jonathan Miller: Stripped című könyve írta: "A videoklip némileg szürreális hatást kelt, ahogy váltakozva láthatók az együttes tagjai, kezükben óriási, BONG 13 feliratú megafonokkal - ez a kislemez katalógusszáma -, míg a „statiszta” a ruhátlanság különböző fázisaiban vonaglik egy hálószobában. A vágáskor Corbijn némi folyamatosságot teremtett a klip elődjével, az A Question Of Time-al, a záróképsorokon a túlzásba vitt ünnepélyes színészi játék után a zenekar együttesen nevetésben tör ki."
Alan Wilder: „Anton Párizsban forgatta a klipet, melyben statisztaként barátnője, Nassim is szerepel. Ez volt a jellegzetes Anton-féle hozzávaló első megjelenése - a női nem (modellek és színésznők formájában)!”
Dave Gahan számára a Stúdió Guillaume Tell-beli munkát a francia rajongók „hihetetlen” nyomulása színesítette: „Csak ültek a stúdió előtt, és ha valaki közülünk kilépett az ajtón, egyből odatolakodtak, és azt kérdezgették: »Mi volt ez? A kislemezt hallottuk az előbb? A kislemez volt?«. Volt köztük egy fazon, nagyon fura alak, aki szó szerint éjjel-nappal a szállodánk előtt ült. Sosem szólt semmit, csak állandóan fotózott minket. Katonai kabátot hordott, és azt hittük, felrobbant minket, vagy ilyesmi, úgyhogy senki nem akart elsőként kilépni az ajtón. Elég bizarr figura volt.”
Az ideiglenesen ott tartózkodó Andy Fletcher számára sem a Fény Városa volt Párizs: „Egy olyan helyen laktunk, amit Kutyaszar Citynek neveztek, mindenkinek volt kutyája, és minden tele volt kutyaszarral - állítom, a Kutyaszar City enyhe kifejezés!”
A 2016-os Video Singles Collection audiokommentárjai között a zenekar így beszél a klipről:
Dave: "Ez az a szám, amiben kibaszott idiótán táncolok. A klipet Párizsban forgattuk, azt hiszem, legalábbis a környezet alapján. Ott az Eiffel torony, jól emlékeztem! A második klipünk Anton Corbijn-nal. Az egész videót egyedül forgatta Anton, mindössze egy Super 8-assal a kezében. A szemcsés filmen látom. Az egész klip nagyon jellemző Antonra, a jelenetek gyakorlatilag akár a fényképek. Erre jött rá némi szerepjáték a részünkről. De használtunk zöld hátteret is, vagyis a korai megfelelőjét, ami nem azonos a mai CGI-s háttérrel. Rajzok és képek 'mentek' mögöttünk, amit már nem emlékszem, hogy ki készített. A második lány Anton barátnője volt, míg az első talán az öltöztető asszisztens. Kedves emlékek törtek rám. Fiatalok voltunk. Valahogy ekkortájt még szabadok voltunk, korlátok nélkül mozoghattunk, mondhatni a világsiker hajnalán. Ekkor kezdtünk el együtt dolgozni Antonnal, amely folyamat a mai napig tart. A 'Strangelove' igazából a második klip, amit együtt forgatunk, az első, az 'A Question Of Time' volt, amivel elnyerte a bizalmunkat. Az ötlet ezúttal sem volt túlbonyolítva. A gyakorlatban a klip mindig Anton és képi ötleteinek a vizuális megjelenítése. Mozgó fotógráfia. Igazi Anton Corbijn stílusjegy. És már itt, a kezdet kezdetén próbált belőlem színészt faragni, ami nem volt könnyű. A forgatásról csupa kellemes emlékem van. Biztosan állíthatom, hogy előző éjjel végig ittunk, és nem voltunk józanok a fogatáson sem. De valahogy ha munka volt, mindig összeszedtük magunkat, és profikként álltunk a kamera elé. Anton amúgy nem igazán party figura, így nem hiszem, hogy velünk tartott volna. Néha, nagyon néha tudtuk csak bűnbe vinni. De akkor megpróbáltunk mindent, hogy másnap ne kelljen dolgozni. Folyamatosan megpróbáltuk szabotálni a munkát, haha. Örömteli és izgalmas időszak volt, telis tele vidámsággal. Itt, a végén vannak az extra jelenetek, haha. Az öreg néni például szimplán belesétált a forgatásba, nem terveztünk vele. Jó kis csapat, gang voltunk mi!"
Andy: "Ezt a klipet Párizsban forgattuk, nagyon jól sikerült, gyönyörűen van fényképezve. Abban az időszakban volt terítéken a megafon imázs. A hangszóró több korszakbeli videóban is megjelenik, mint például a 'Never Let Me Down Again', vagy egészen meglepő módon a korai 'See You'-ban. A klipben ismét Dave kapta a főszerepet, legalábbis a film elején. Rengeteg apró ötlet került megvalósításra a videóban. A jelenetek, akár a megelevenedett fényképek. Az első lányra csak halványan emlékszem, de a második Anton Corbijn barátnője volt, Nassim. Minden egyes jelenet szimplán gyönyörű. A fényképek közé van bevágva, amint Dave táncol. A Depeche Mode már karrierje elején sok figyelmet fordított arra, hogy nemzetközi legyen. Rengeteg dolgot forgattunk Amerikában és Európa legkülönbözőbb országaiban. Íme, itt van Nassim, aki egyébként remek szakács is. A 'Strangelove - Never Let Me Down Again és Behind The Wheel' trilógia nagyon erősen európaira sikeredett. Akkortájt konkrét elképzelésünk volt, hogy európai zenekarrá pozícionáljuk az együttest. Ez persze mind az előtt volt, hogy Dave és Martin az amerikai kontinensre költöztek. Angol együttesből szerettünk volna európaivá válni. Már a lemezfelvételeket is különböző helyeken készítettünk, úgymint London, Berlin, Párizs, Milánó vagy Madrid. Ez az egyik titka annak, hogy remek helyeken forgattunk, hisz a videók jelentős része a lemezfelvételek ideje alatt készült - vagy éppen a turné közepén. Nagyon jól éreztük magunkat akkoriban, és azt hiszem, ez át is jön a klipből. Nézd, ahogy Dave hülyéskedik. Antonnal mindig élvezetes együtt dolgozni." (a fordítások a HDMFC honlapjáról származnak).
