A ma 40 éves A Broken Frame harmadik dala, a MONUMENT kicsit kirántja az albumot az eddigi súlyos, mégis álmodozó hangulatból. Főleg hangszerelésében: az izgága, egyszerű alapdallam és a meglehetősen minimalista sound-design egyfajta elidegenedettebb hangulatot sugall (számomra biztosan), mint az első két dalban. A lemez egyik jellegzetes hangja, az elefánttrombita-szerű szintihang itt is feltűnik a második versszakban. A dalszöveg kissé már a Construction Time Again sötétségét, tennivágyását, társadalmi különbségeken zsörtölődését vetíti elő. Martin ebben az időszakban szemüveget hordott, lehet, hogy innen származik az „anything passes when you need glasses“ sor? Az ismétlődő „my monument - it fell down“ szerintem meglehetősen.... tufa :D A dal végén Martin háttérvokálja majdnem megmenti az alkotást, de csak majdnem. Szerintem a Monument - monumentális címével ellentétben - az A Broken Frame gyengébb dalai között foglal helyet.