Az elegáns The Landscape Is Changing után ismét egy harsány, kissé kusza felépítésű dal következik a ma 40 éve megjelent Construction Time Again lemezen. A TOLD YOU SO véletlenszerűnek tűnő szintidallamokkal indít, majd beindul a tempós alapritmus, majd jön egy olyan fődallam, amit a magyar fül nagyon könnyen "magyar lakodalmas"-nak értelmez, amit még a friss, fürge basszusvonal is megerősít. A súlyos vascsörömpölések, és a William Blake: Jerusalem című versét megidéző dalszövegkezdés persze jelzi, hogy komoly a téma. Harsány hangszerelés, zongora, akkorváltások, majd egy igen egyszerűnek tűnő refrén: "so they can go, told you so", amelyet első alkalommal "told you so" suttogás és két tapsszerű, vagy katonai bokacsattogás-szerű rész kísér. Következik a lidércnyomásos szövegű második versszak - testvérháború, árulás és minden más szörnyűség a téma - itt pedig a "they can go told you so" részt már agresszív "soldier!" kiáltás kísér (bár hogy pont "soldier" hangzik el, az nem biztos). Jön a legőrültebb középrész, még tovább folytatódik a harsányság, őrült szintidallamokkal kísérve, majd meglepetésre jön egy váratlan A Broken Frame-szerű rész, már-már vígoperetti fordulattal, hogy aztán visszatérjünk a refrénhez, ami a "tapsszerű" effekt miatt koncerten működött igazán. A dal túlfűtött és kissé túlhangszerelt instrumentális levezetésére nagyjából egyenesbe kerülnek a dalok, és tulajdonképpen pont ez az a fésületlenség, ez a néha koncepciót is mellőző harsányság az, ami annyira vonzóvá teszi a Construction Time Againt!
