Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

15 éves a SOTU - Hole To Feed

2024. április 20. - Szigi.
A HOLE TO FEED keletkezéstörténetét - szokatlan módon a Depeche Mode történetében - ismerjük: egy panaszos Hourglass-hangszerelésűnek induló ballada lett teljesen áthangszerelve az albumra. A Dave Gahan-Christian Eigner-Andrew Phillpott szerzőhármas által írt dal alapritmusa kissé szokatlan (azt írták róla az ismertetők, hogy "a modern elektronikát egyesíti egy táncparkett-robbantó és csontpörgető Bo Diddley-szerű ütemmel", amit én nem találtam meg a dalban, leszámítva azt, hogy Bo Diddley nevéhez fűződik a derékszögű gitár, amit már a SOTU alatt használtak az együttes tagjai és aztán a Delta Machine-on emelték be a végleg a megjelenésükbe), és a dal valahogy nem áll össze: a kemény zenei alap a refrénre teljesen megszűnik és helyette akusztikus gitáron hallhatunk egy kevéssé emlékezetes dallamot. A dal elejének dallama viszont annyira hasonlít a House Of The Rising Sun dallamára, hogy az elég elszomorító :( a dal aztán a turnén futotta ki igazán a formáját. Dave szövege nem rossz, de ettől még a furcsa szaggatottság megmarad. Igen kontraproduktív videót forgattak hozzá. Vaughn George szerint ez a Depeche Mode történelmének legrosszabb dala.
 

15 éves a SOTU - In Chains

Mekkora trollság már egy új Depeche Mode nagylemezt egy erősítő bekapcsolásának a hangjával, majd pedig bő 1 perc analóg zajjal kezdeni! A DM megcsinálta: a Sounds Of The Universe nagylemezt az album leghosszabb dalával, az IN CHAINS-szel kezdték, ami egy több tételes elektro-gospel dal: az említett analóg zaj után lassan, ünnepélyesen bontakozik ki, gyomorbavágó basszusokkal és mérges gitárhangzással, majd a kissé váratlanul színpadias bridge után egy diadalmas és remekül meghangszerelt refrénben teljesedik ki. Azok a lánccsörgés-hangok feledhetetlenek! Dave és Martin vokálja csodálatosan dolgozik együtt, főleg a dalszerző horpaszt nagyokat, amikor a dal címét énekli ki... És persze már itt vannak az egész lemezre jellemző szokatlan, "űrszerű" hangok, Martin analóg szintijeinek a hangja. A Sounds Of The Universe stúdiómunkálatairól készült filmekben láthattuk egy táblára rajzolva, hogy a dalt vélhetőleg eredetileg a lemez közepére szánták (a Ghost-tal indult volna az album), amit most már szinte elképzelhetetlennek tartunk - főleg, hogy az aktuális koncertturné is ezzel a dallal indult. A szöveg kicsit "Martin-szöveggenerátoros", de belefér. Nagyon erős kezdés!
 

A hosszú dokumentumfilm, valamint slágerlisták és külföldi vélemények

A Sounds of the Universe az Egyesült Királyság albumlistájának második helyén debütált, az első heti 30 537 eladott példányszámmal - ez a zenekar legmagasabb eladású albuma a listavezető Ultra (1997) óta, azonban ez az első olyan albumuk pályafutásuk során, amely nem tartalmaz top 20-as slágerlistás kislemezt hazájukban. Az Egyesült Államokban az album a Billboard 200-as listájának harmadik helyén debütált, az első héten 80 000 darabot adtak el belőle. Az album végül a Billboard 200-as év végi listáján a 2009-es év 200. helyére került, és a Nielsen SoundScan szerint 2012 novemberéig 193 000 példányt adtak el belőle az Egyesült Államokban.
 
A Sounds of the Universe-t jelölték a 2010-es Grammy-díjra a legjobb alternatív zenei album kategóriában, de alulmaradt a Phoenix Wolfgang Amadeus Phoenix című albumával szemben. Az album borítójának dizájnját a 2009-es Best Art Vinyl szavazáson a tízedik helyre választották.
 
A lemezről szóló kritikák közül néhányat megemlítve Leah Greenblatt, az Entertainment Weekly munkatársa szerint a Sounds of the Universe-on a Depeche Mode "még mindig őszintén ihletettnek hangzik". Ned Raggett, az AllMusic munkatársa pedig a következőket állapította meg: "A Sounds of the Universe egy lassan beérő album, jónéhány hallgatásra van szüksége, hogy teljesen kifejtse hatását, de amikor ez megtörténik, megmutatja, hogy a Depeche Mode még mindig képes a pop vonzerejét és a saját eredeti hangzását az elektronikus korban a hangzásbeli kísérletezéssel és újrakombinálással ötvözni. "
 
Neil McCormick a The Daily Telegraph-tól megjegyezte, hogy az album "megmutatja a legtöbb gitáralapú rockzene fantáziájának korlátait" A Rolling Stone kritikusa, Melissa Maerz azonban úgy érezte, hogy "az eredmény úgy hangzik, mintha időgéppel visszamennénk a nyolcvanas évekbe", hozzátéve, hogy "a Depeche Mode-nak készen kellene állnia a visszatérésre, de még túl korai lenne előpakolni azokat a fekete garbókat." Bill Stewart a PopMatters-től azt írta, hogy a Depeche Mode kifejezetten erős A oldallal csábít minket, majd néhány eldobandó B-oldalassal ábrándít ki. Jon Caramanica a The New York Times-nak azt írta, hogy bár az album "nem rendelkezik az 1984-es Some Great Reward törékenységével vagy az 1990-es Violator összetettségével, félreérthetetlenül kísérletet tesz a múlt újragondolására, ami akkor is csodálatra méltó, ha ez dacos makacsság, vagy éppen kitartó elkötelezettség", de úgy vélte, hogy "még a legötletesebb formájában is ez egy csontnélküli Depeche Mode töltelékalbum, olyan zenékkel, amelyeket bármelyik zenei követőjük is simán elkövethetett volna."
 
Itt pedig a leghosszabb dokumentulmfilm, a "Usual Thing, Try and Get the Question in the Answer" ("Szokásos dolog, próbáld meg a kérdést belefoglalni a válaszba") címet viseli.
 

Making The Universe - a gondtalannak tűnő napok Santa Barbarában és New Yorkban

A ma 15 éves Sounds Of The Universe DVD mellékletén 3 dokumentulmfilm volt megtalálható a lemez készítéséről. Ezek közül talán a leghatásosabb és a gondtalannak tűnő kaliforniai stúdiónapokat legjobban bemutató a 'Making The Universe' címet viselő volt. Nézzük:
 

Sounds Of The Universe - A rövidfilm

A Depeche Mode a Sounds Of The Universe kiadványa a kiadványokban leggazdagabb időszak az együttes életében. A nagylemez szimpla verzióban, digitális kiadásban, vinylen, CD+DVD kombinációban és egy exkluzív Deluxe Box Set kiadványban is megjelent. Ez utóbbin 3 CD (album+B oldalasok, remixek+demók), DVD, két (!) könyv (egy zömmel dalszövegkönyv és egy stúdiófelvételekről szóló képeskönyv), valamint kitűzők, plakát, kis képek és egy eredetiséget igazoló oklevél volt megtalálható. A DVD-n studio session-ök, valamint 3 (!) dokumentumfilm volt megtalálható. Nézzük most elsőként a legrövidebb dokumentumfilmet, amely a Sounds Of The Universe - A Short Film címet viseli. A filmből kiderül, hogy Dave kedvenc dalai a lemezen az In Chains és a Come Back, Martiné a Corrupt, Andyé pedig a Peace, az In Sympathy és a Fragile Tension voltak.

15 éve jelent meg a Sounds Of The Universe!

Ma 15 éve jelent meg a SOUNDS OF THE UNIVERSE, a Depeche Mode egyik legvitatottabb nagylemeze!
 
A zenekar 2008 májusában kezdett el dolgozni a nagylemezen. Az első felvételi periódusra, Santa Barbarába Martin meglepően sok, 17 saját számmal érkezett, amelyeket Sie-Medway Smith hangmérnökkel készítettek elő a további munkára. Nagyon hamar kiderült, hogy a Playing The Angel nagylemez után ismét Ben Hillier ül a produceri székbe, de feltűnt a santa barbarai stúdióban Dave segítőtása, Kurt Uenala is. A későbbi dokumentumfilmben a remekül dokumentált kaliforniai felvételi szakasz gondtalanságot, jókedvet sugallt: Martin lerakta a poharat, ami a korábbiaknál jóval pozitívabb stúdióhangulatot eredményezett. Ha ennek az albumnak a felvételeire gondolunk, akkor a problémamentes csevegések a kedvenc étteremben, a jó hangulatú "csináld magad" stúdiómunka és az általános, elégedett jólét sugárzása ugorhat be számunkra.
 
Az albumon meghatározónak bizonyult Martin analóg szintimániája. A dalszerző az eBay-en számos retro szintetizátort rendelt a stúdióba, amelyeket a zenekar a kicsomagolás után egyből meg is hallgatott. Ezek az "űrhangok" voltak a lemez fő inspirációi: ha a Sounds Of The Universe album hangzására gondolunk, akkor egyrészt az ismét kifejezetten elektronikus hangzás és ezt a különös űrszerű "lebegés" ugorhat be.
 
Santa Barbara után 2008 júliusában New Yorkban stúdiózott a zenekar. A stúdiómunka kiválóan dokumentált volt, hiszen Andy Fletcher jóvoltából jónéhány "web clip"-ben betekintést nyerhettünk a munkálatokba, sőt, néhány dalnak a demója ki is szivárgott - könnyen lehet, hogy szándékosan. Mindenesetre egy információban igen jól ellátott időszakról beszélünk, főleg a későbbi stúdiómunkálatok fényében.
 
Berlinben, október 6-án volt egy sajtótájékoztató, ahol bemutatták a Wrong és a Peace című új dalokat (ez utóbbira később "Peace Will Come To Me"-ként hivatkoztak, de aztán visszakapta a dal a rövid címét. A banda bejelentette az új világturnét, a Tour Of The Universe-t, de az album címét ekkor még nem árulták el. A nagylemez végül év végére készült el, és pont ma 15 éve, 2009 április 20-án került a boltokba.
 
Visszatekintve mi a véleményetek róla?
 

A 14 éves Selected címszavakban

- 14 év
- 14 szám
- 3 CD
- 1 DVD
- 4 vinyl
- néhány új edit (nem mindig a legszerencsésebb vágásokkal)
- 5 új mix
- 1 koncertlemez (A Strange Hour)
- 1 remek teaser
- 1 utolsó kiadvány :(
 
Ma 14 éve jelent meg a Recoil best of lemeze, a Selected!
 

Alan legyőzi a Vulkánt - ma 14 éve lépett fel a Recoil a Diesel Clubba

Alan Wilder és Paul Kendall autóval érkezik Budapestre, a Diesel Clubhoz 2010-ben, ma 14 éve, miután a Eyjafjallajökull vulkán kitörése miatt minden repülőjáratot töröltek:
 

süti beállítások módosítása