A ma ötéves Spirit negyedik dala, a SCUM ismét felpörgeti a tempót; kiváló, elektronikus kezdés, izgalmas dobok után zaklatott, torzított Martin és Dave ének érkezik. Az egzaltált hangszerelés nem változik, egyfajta lázas izgatottság kíséri végig a dalt, gyakran Martin 2015-ös instrumentális szólólemezének (MG) a megoldásai hallhatóak (pl. Crowly). A basszusok gyomorba vágnak, a szintik - ha néha feltűnnek - kiválóak, de az idegesítő tapsolós effekt és a torzított ének kissé hazavágja számomra az alkotást. Tipikus "elalternatívkodott" dal.
Depeche Mode összes
Egy szép-szomorú zsémbeskedés - The Worst Crime
A Spirit harmadik dala, a THE WORST CRIME alaposan visszavesz a tempóból, ez a Depeche Mode egyik leglassabb dala (az az ember érzése, hogy kissé korán érkezett a lemezen). Csodálatos hangszerelésű, levert ballada, a Soulsavers hangszerelési megoldásainak hatása nyilvánvalóak - aztán jön a bombameglepetés, mert ez bizony egy Martin-dal, övé a zene és a szöveg is - úgy tűnik, hogy 2017-re a hatások már kinyomozhatatlanok a Depeche Mode berkein belül... A The Worst Crime a lemez jó dalai közé tartozik, noha nagyon találóan jegyezte meg róla valaki, hogy a csodálatos versszakok után jön a bridge, aztán meg semmi - kiderül, hogy a bridge a refrén. Újkori DM betegség - zsémbeskedik a zenekar után az egyszeri rajongó - de ezzel együtt ez a dal a DM legújabbkori szép-szomorú pillanatai közé tartozik.
Egy kis demagóg zsémbeskedés - Where's The Revolution
Amit nem hittünk volna az első meghallgatáskor: a WHERE'S THE REVOLUTION tökéletes választás volt kislemeznek a ma 5 éve megjelent Spirit-ről. A némi keringő hatásokat mutató, dallamában pedig erősen a Corrupt-ot (esetleg a Sea Of Sin-t) eszünkbe juttató, vésztjósló versszakok után szinte ránkzuhan a refrén (szerintem kár, hogy csak kétszer elismétlik ugyanazt a sort), és az előző posztban említett dúsabb hangzás is kellemesen hat a kissé minimalista hangszerelésű versszakok után. A dalszöveg pedig (számomra) egységsugarú zsémbeskedés - sajnos a politikai indíttatású szövegek (pártállástól függetlenül) sose tudnak az égig nőni...
Ötéves a Spirit! Első dal a Going Backwards
Tavaly sokat foglalkoztunk a 35 éves Black Celebration-nel, de ma egy másik nagylemeznek van a kerek évfordulója. Egy olyan nagylemeznek, ami azt hiszem, nem igazán mérhető népszerűségében a Black Celebration-höz, de mivel kerek évfordulóról van szó, ezért a mai bejegyzéseket ennek az albumnak szánom; ma 5 éve jelent meg a Depeche Mode mindmáig utolsó stúdiólemeze, a SPIRIT!
A hosszas várakozás után megjelent lemezen új producer dolgozott a fiúkkal (James Ford), és ez hallatszik is, hiszen a kétezres évek minimalizmusa után ismét dúsabb lett a hangzás, habár azért néhány dalban az előző lemezek megoldásai is visszaköszönnek. Visszatekintve talán a dalok "szépségeit" hiányolhatjuk, kevés az emlékezetes dallam, meglehetősen lassú a tempó, és a lemez általános közéleti színezetű levertsége sem segített hozzá az elmélyült rajongáshoz. Ezzel együtt ismerek olyat, akinek a Spirit a kedvenc lemeze :)
Amit nem lehet elvitatni a Spirit-től, hogy ezúttal kiválóan választottak róla kislemezes dalokat :D Elképzelni sem tudok három másik dalt, amit kimásolhattak volna az albumról, mint a Going Backwards, a Where's The Revolution és a Cover Me. Őszintén szólva nemcsak "slágerességben", hanem színvonalban is kiugrónak számít ez a három dal (habár nekem a Where's The Revolution pont nem fér rá a dobogóra, lásd később :) ).
A lemez a kiváló GOING BACKWARDS-szal kezdődik (a dal eredeti címe - és a setlisteken látható címe - csak simán Backwards volt). Szerintem ez a legjobb dal a lemezen; már-már poposan, lépegetősen kezdődik, aztán szépen egymás után bejönnek az effektek és a dobok; és a Precious-Newborn vonalon kezdődő alkotás a végére - némi jóindulattal - már inkább a Rush-ra hasonlít (a "huhogás" pedig a Pimpf-et juttathatja eszünkbe). Dave és Martin nem ebben a dalban csillogtatja meg legjobban az énekelni tudását, de így is hangulatos a végén, ahogy felelgetnek egymásnak, hogy "nothing inside!". Az albumverzió talán kicsit túl hosszú (ez a leghosszabb szám a lemezen), a kislemezváltozat pont tökéletes - de mi most az albumverziót vesszük elő.
36 éve került a boltokba a Black Celebration!
11 dal, bő 41 perc tömény Depeche Mode: ma 36 éve került a boltokba az együttes ötödik stúdiólemeze, a BLACK CELEBRATION! Íme a teljes album:
Dave és a Soulsavers fellép a Jimmy Fallon Show-ban
Újra színpadon Dave Gahan és a Soulsavers: az Imposterről fognak néhány dalt előadni a The Tonight Show With Jimmy Fallon műsorban, közép-európai idő szerint pénteken 22:35-kor. Pont a napokban volt egy másik emlékezetes Jimmy Fallon-fellépés ötéves jubileuma: a Where's The Revolution is ebben a showműsorban debütált 2017-ben.
Hétfő esti koncerthangulat: 2006, Katowice, pontosan 16 évvel ezelőttről!
33 éve jelent meg a 101! Jó vasárnapi filmezést és zenehallgatást! :)
38 éves a People Are People - egy korabeli fellépéssel mlékezünk!
A szerelem el fog hagyni! 14 éves az Hourglass Remixes
Love will leave you, guys! Ma 14 éve jelent meg Dave egyetlen szóló remixlemeze, az HOURGLASS REMIXES! A vinyl változaton 8 teljes értékű remix, a CD-n 11 rövidített átdolgozás volt megtalálható. Ez pedig egy új dal volt rajta, még ha egy másik változata korábban meg is jelent (valószínűleg ez volt az "eredeti").