Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Ma 40 éves egy híres és rögzített korai fellépése a Depeche Mode-nak: ez a "Something Else"!

2021. október 23. - Szigi.

6 éves az Angels&Ghosts!

Ma is egy Dave-hez erősen kötődő album kiadási jubileumát ünnepetjük: 6 éve pont ma jelent meg a Soulsavers-szel közös ANGELS&GHOSTS!
 
Kinek mi a kedvence erről a lemezről? Nekem a Shine :)
 
Itt a teljes album playlistje:
 

14 éves az Hourglass!

Ma 14 éve jelent meg Dave második szólólemeze, az HOURGLASS! A kedvenc dalom róla a Deeper And Deeper. Nektek mi a kedvencetek róla?
 
Emlékeztetőül itt a teljes lemez playlistje:
 

Nem tudlak kiverni a fejemből! - 20 éve ért véget az Exciter Tour angliai szakasza

Szalai Márk utolsó bejegyzésével búcsúzunk mára. Márk a 20 évvel ezelőtti Exciter Tour angliai szakaszát idézte fel. Ezek a birminghami koncert utáni nap eseményei:
 
"Az egyik cimborával azért megcsináltuk a magunk kis afterparty-ját...reggelig. :) A probléma csak az volt, hogy a Birmingham-London útvonalon mi voltunk a két sofőr... [a 3. buszt Lajos vezette végig] Úgyhogy nem voltunk valami fittek, persze amikor egy bizonyos dal ment a rádióban min.5x, akkor mindig felébredtünk... :))) A Heathrow-n Lajos meg is vette a Kylie dvd-t, esküdözött, hogy leadja majd a klubban poénból. A többit tudjátok :).
 
Összefoglalva: remekül éreztem magam, szinte végignevettem a 6 napot, nagyon megérte a belefeccölt pénzt! :) Talán sikerült egy kis betekintést nyújtanom, és nem bánjátok, hogy ilyen bő lére eresztettem a beszámolót.
 
Végezetül még egy dolog: számomra az angliai út egyik fő kérdése volt, hogy a 2 + most 4 koncert után vajon meg fogom-e unni a show-kat, nem lesz-e már unalmas esetleg a manchesteri, v. birminghami live... Hááát egyáltalán nem, sőt, egyre jobban élveztem a koncerteket! Mentem volna tovább Lyonba, Milanóba, Bolognaba - Zágrábba is, de egész egyszerűen most már nem költhetek többet erre az élvezetre. Eddig is a józan ész határán mozogtam, most már - fájdalom, de - le kell állnom."
 
És a hazaérkezés után már jött is a HDMFC aktuális rendezvénye, ahol a buli közepén "az angliai utazók tiszteletére" nagy meglepetésre megszólalt Az A Bizonyos Kylie Minogue dal :D
 

Buli Birminghamben: Szalai Márk beszámolója a 20 évvel ezelőtti koncertről

Ma 20 évben Birminghamben járt a Depeche Mode és Szalai Márk. Ismét az ő beszámolója következik az utolsó 2001-es angliai koncertről:
 
"A legfinomabb reggeli elfogyasztása közben ismét feltűntek a Frank Tovey-ék, s ekkor hirtelen ötletem támadt... Mi lenne, ha evés után odamennék, áradozva kamuznék, hogy milyen jó a Fad Gadget, hogy milyen messziről jött hungarian fan vagyok, és hogy...nem tudnának-e esetleg egy árva backstage pass-t szerezni... :)) Előtte kikértem Lajos véleményét, hogy nem túlságosan naiv-e a gondolat, de mondta, hogy egyáltalán nem, sőt...írjam le pontosan a nevet / neveket egy papírra, de csak max. 4-et. Itt jön képbe útitársunk James, aki szintén jónak találta az ötletet, s felajánlotta, hogy segít. Nem mondom, hogy nagyon örültem neki, mert miután odamentünk, hamarosan kiderült, csak 1+1 emberről lehet szó, így az esély csökkent... Aztán mégis bizakodni kezdtem, amikor arra is fény került, hogy a Fad Gadget tourmanager-e James egyetemi évfolyamtársa volt...hátha, gondoltam. Ígérte, majd telefonálni fog, sikerült-e intéznie vmit. Délután telefonált is James-nek, de...nem. Naná, hogy nem! Kurva élet, gondoltam, miért nincs egy kis szerencsém? Akkor még nem tudtam, hogy a kibaszott nagy mázli még váratott magára... :) Nem is olyan sokat. Jóllehet, az már nem a backstage party-val volt kapcsolatos.
 
Bepattantunk a kisbuszokba, s 12 felé Birminghambe indultunk, 80 mérföld mindössze. Mondanom sem kell, hogy Minogue number one-ját ezúttal is vagy 5x végigtomboltuk :). A hotel érdekes volt, nincs recepció, személyzet, sehol egy lélek. Az előre lefoglalt szobákhoz egy automata segítségével jutottunk kódokhoz, ugyanis a hotelbe és a szobákba is kódszámok beütésével lehetett bejutni... Hm :).
 
Ami az út során csak gondolkodóba ejtett, érkezésünkkor döntésre késztetett: megkísérlem bevinni a kamerát. Egyedül az NEC Arena-ba volt ülőhelyünk, muszáj volt kihasználnom ezt a lehetőséget. Pedig az utazás előtt határozottan elleneztem ezt. De, mivel előző nap Manchesterben egyáltalán nem volt[!] semmilyen motozás, felbátorodtam. Hozzá kell tennem, mindössze 20-25 percnyi szalagom maradt, de a teljes koncert felvételére nem is vállalkoztam volna. Mindenesetre már jól tudtam mikor mire számíthatok a koncerten, a kiemelkedőnek vélt részeket fel szerettem volna venni. A társaságban 3 kamera volt, kettő srác a derekára / övére szerelte a cuccot, s bombert vett fel. Én simán felvettem a nyakamba, úgy, hogy a hátamon lógjon, s erre egy igen bő esőkabátot vettem fel. Végül is nem volt feltűnő, de tényleg. A motozás Londonban is csak kb. olyan szintű volt, mint itthon [kezed, lábad, mellkasod, oldalad megnézik, de hátra már nem nyúlnak]. Nem a f@szt nem. Mire megérkeztünk a kapukhoz, szomorúan vettük tudomásul, hogy motozás van, s nem mindig ugyan, de 50%-ban a hátat is végigtapizzák... I can't belive it! Némi habozás után azonban határozottan[?] elindultunk, én második kamerásként. Az első srác a maga 120 kilójával amúgy is tömzsi volt, simán bejutott. Nem nézték meg a hátát, de azért megkérdezték tőle, hogy mi a helyzet kamera terén, mire a nyakában lógó távcsőre mutatott nevetve: "Only this one!" :) Következtem én :(. Végigtapizott, még a seggemet is és már haladt volna feljebb, mikor kivettem a zsebemben lévő tárgyakat, mobil, kulcs, stb., s ez remek elterelő művelet volt. Az is segített talán, hogy hasig felhúztam a kabátot, vigyázva, hogy a kamera azért rejtve maradjon. A 3. kamera azonban megbukott...a srác eleve fal fehér arccal állt oda, s amikor láttam, hogy megfordítják, s a hátát is megnézik, már tudtam, hogy baj van. Visszavihette a kamerát a kocsiba. Idegességemben gyorsan megittam egy üveg Carlsberg-et :). A java még hátra volt.
 
Tudni kell ugyanis, hogy Angliában az ülőhelyeseket nagyon "védik". Minden szektorban min. 3-4 figyelő ember [steward] áll, s már akkor is rád szólnak, ha a helyedről egy lépést teszel balra, v. jobbra. Sz'al nem egy Kisstadion feeling. Jó helyünk volt egyébként, a bal oldali lelátón, kb. középmagasságban, viszonylag közel a színpadhoz. A csarnok még a manchesterinél is tágasabbnak tűnt, de itt nem volt olyan magas az ülőszektor. A Fad Gadget alatt leteszteltem, hogy mennyire lesz sötét, hááát a fények eléggé megvilágították a közönséget... A másik kamerás jegye mellém szólt, s kissé odébb volt velünk még egy lány vakus fényképezővel, ami szintén not allowed. A fellépés előtti Martin dj set már ismerős dallamai megnyugtattak :). A koncert elején még viszonylag jól tudtunk kamerázni, a Halo után viszont a mellettem lévő kamerát kiszúrták...nem is értem, az enyémet hogy nem vették észre... A Dream On-nál a fényképezőgépet is lekapcsolták [ilyenkor a kamerákat a koncert végéig elkobozzák, a filmet, kazettát megsemmisítik]. Iszonyúan figyeltek! Gondolhatjátok, ezek után mennyire paráztam, vaciláltam, hogy egyáltalán bekapcsoljam-e még a cuccot. Bekapcsoltam. Pedig abból a szempontból rossz helyen ültünk, hogy a steward-ok simán ránk láthattak, ráadásul a történtek után már ki is szúrták a mi kis csoportunkat... Most jöttem ám rá, hogy milyen kutya dolog kalózfelvételt készíteni! Ezek után már nem fogom szidni, mint néző, az ilyen vhs-ek "készítőit", hogy miért remeg a kamera, miért nem a közönséget veszi, stb. :)) Sz'al a koncert előrehaladtával egyre süllyedt a felvételem színvonala, párhuzamosan az én süllyedésemmel is, úgy értem, egyre inkább csökkenő magasságból voltam kénytelen megörökíteni az eseményeket. Ráadásul spórolnom kellett a szalaggal is. Persze közben folyamatosan izzadtam, a pulzusom meg csak nőtt... Kiszúrtam egyébként azt a helyet, ahonnan a 98-as birminghami-t sikerült felvennie az egyik topictársunknak :) - ez valóban frankó hely, de ehhez megfelelő ülőjegy szükséges. Na mindegy. Nem húzom tovább: mázlim volt, nem vettek észre.
 
A felvétel elég közepes lett, de azért élvezhető. Szép emlék. :) A végeredmény: egy Intro, egy Dead Of Night félig, a Halo eleje, egy Sister Of Night [by Martin] végig, a Freelove vége [óóó-zás], egy Enjoy végig, az I Feel You eleje és egy Never végig :). A többi dalnál én is buliztam, mint mások.
 
Afterparty Birminghamben nem volt, húztunk vissza a hotelbe."
 

Kalandok Manchesterben, 2001-ben.

Ma 20 éve Manchesterben folytatódott az Exciter Tour angliai szakasza. Szigorú afterparty-szabályok, mutogató Andy, hatalmas buli és egy dal, ami Nem Megy Ki A Fejedből! Szalai Márk beszámolója 2001-ből:
 
"Összecuccoltunk, majd a Heathrow-ra mentünk, hogy 3 kisbuszt béreljünk egy ottani autókölcsönzőtől. A vasúti közlekedés ugyanis elég drága, így sokkal jobban jöttünk ki. Machester felé sofőrként is meg kellett szokni a balra tarts-ot... Annyira nem is vészes! Az úton velünk tartott Lajos egyik angol ismerőse, James is, aki az egyetlen angol The H DM FC klubtag! Kapja a klubleveleket, komolyan... :)) Eddig 14 alkalommal volt a Petőfi Hall-ban :).
 
Arról a bizonyos Kylie Minogue számról (Can't Get You Out Of My Head) csak annyit, hogy - mivel nem vittünk kazettát, és ezért rádiót kellett hallgatnunk, pl. Virgin radio :) - az úton legalább 7x előfordult a dal [Angliában hetek óta number one]. A sokadik alkalommal már csak mosolyogtunk, s jót mozogtunk rá :). Manchester igazából nem nagy szám, a szállásunk viszont itt volt a legtutibb. Annyi időnk maradt, hogy gyorsan letusoljunk, majd irány a Nynex Arena. Az összesen 5 koncerthelyszín közül, amit láttam, mind kívülről, mind belülről ez tetszett a legjobban, s talán ez volt a legnagyobb is. Tágas küzdőtér, nagy, kétszintes lelátók, pazar! A már jól bevált küzdőtéri taktikát vetettük be itt is :). Pont a Fad Gadget elejére értünk a színpad és a keverőpult közötti részre, s ahogy kellett, Frank Tovey az utolsó dalnál ismét felénk tartott kézen-közön :). Következmény: második sor! Hehe :)).
 
Martin, majd David felbukkanásával ezen a koncerten sokkal, de sokkal nagyobb tülekedés, nyomulás volt, mint a Wembleyben! Hihetetlen, hogy mi folyt ott! Ennek ellenére most sem fáradtam, azt hiszem, ezt a koncertet élveztem a legjobban. Dave beemelt mikrofonállványa a fejem felett tűnt fel olykor... :) A lassú blokkot is most éltem át a leginkább, a When the body speaks, a Waiting for the night csodás volt. Aztán a Judas-t hallani élőben... Felejthetetlen élmény!
 
A közönség sokkal hangosabbnak tűnt, mint Londonban. Arra már nem is emlékszem, hogy Anton vajon itt is bejött-e a végén... Történt viszont egy meglepő eset. A Personal Jesus utáni elköszönésnél Andy - mint mindig - most is kiintegetett a közönségnek, rámutatott egy-egy küzdőtéri fan-re [utóbbit egyébként Dave és Martin is előszeretettel csinálta], ekkor azonban egy ilyen határozott "rámutatás" után Fletch akkorát beintett egy tőlem nem sokkal jobbra álló arcnak, hogy ledöbbentünk egy pillanatra... But the show must go on. [Lehet, hogy a fazon is végig mutogatott Andynek a koncert alatt, ezért veszítette el így a fejét]. Aztán az is furcsa volt, hogy Dave cipőt cserélt[?] asszem a Clean és a Black Celebration között.
 
Hazafelé megcsodálhattuk a páratlanul aktív manchesteri éjszakai életet, hihetetlen mennyiségű szórakozóhely van, tomboló fiatalok az utcákon és a kocsikban... :) A show után a hotelben nem mással, mint a Fad Gadgettel futottunk össze, ők is ott szálltak meg :). Elnéztünk a manchesteri afterparty-ra is :). Ez már egy szimpatikusabb helyen volt, jobb dj-vel és fanatikus tömeggel. A kb. 400 vendég teltházat jelentett. Nagyon jól éreztük magunkat. Sajnos nem sokáig, mert az x. sörünk rendelésekor közölték, hogy nem szolgálnak már ki, 2-kor úgyis bezár[!] a hely, vége a bulinak... Hááát esküszöm sokkoló volt a hír. Kiderült, hogy a városban a "páratlan" éjszakai életnek hajnali 2-kor szinte mindenhol vége, a szórakozóhelyek 90% bezár. Azt már Londonban észrevettük, hogy este 11 után még egy nyamvadt benzinkútnál sem szolgálhatnak ki alkohollal [törvény tiltja!], csupán a pubokban és a barokban, de hogy Manchesterben 2-kor bezárnak a helyek, erre nem gondoltunk volna..."
 

Kalandok Londonban - Folytatódik Szalai Márk beszámolója a 20 évvel ezelőtti brit turnéról

Ma szünnap volt 20 éve az Exciter Tour brit szakaszán, de rettenthetetlen barátaink most sem pihentek. Lemezboltok, emlékművek, és egy kellemetlen kocsmai kaland. Szalai Márk beszámolója 2001-ből:
 
"Day off. A bandának is, nekünk is :). Újabb csodás nap városnézéssel. Mint említettem, igen sok látnivaló van, úgyhogy végül kihagytunk olyan dolgokat, mint Andy étterme, v. a Mute Records. Utóbbi amúgy sem nagy szám, legalábbis, amit fényképről láttam. Beiktattunk azonban egy érdekes utcát a Sohoban, ami tele van alternatív lemezboltokkal, majd egy piacszerű résszel, végül szexboltokkal folytatódik... :) Itt található a Sister Ray nevű lemezbolt, ahol többek között a teljes DM diszkográfia és néhány érdekes promo (cd és bakelit) is fellelhető. Talán a Metro-Nomhoz hasonlíthatnám, bár a Sister Ray mind méretben, mind kínálatban nagyobb annál. A cd árak itt egy kicsivel borsosabbak voltak, egy sima Virgin Megastore-ban viszont nem drágábbak, mint itthon. Elsőként a V.M.-ban bömbölt a Kylie dal... [amire néhány nappal később olyan nagyot nézett, majd tombolt mindenki poénból a PeCsában... :)] Megnéztük a Monument-et, ami az 1666-os londoni tűzvész emlékére készült. Ez egy eléggé keskeny, de igen magas torony, a tetejére 311 lépcső megmászásával lehet feljutni... Állítólag az azonos nevű DM dalt ez ihlette, hm, nemtom.
A nap zárásaként ismét néhány pint sört szerettünk volna legurítani, beültünk négyen egy külvárosi tipikus angol pubba :). Tökéletes berendezés, halk, finom country zene, gyöngyöző sör, bebaszott helyi people. Kellemesen éreztük magunkat, röpködtek a poénok, a jó sztorik. Beszélgetésünket a helyi Józsi bácsi szakította meg, aki instabil állapota ellenére kiszúrta, hogy "idegenek" vagyunk. Leült közénk és igyekezett kommunikálni, de úgy be volt állva, hogy egy szavát sem értettük. Pedig 3 nap alatt azért viszonylag jól belejöttünk az alap angolba, de ezt a tagot tényleg nem lehetett érteni. Csakhogy valamennyire képben legyetek: Elkezdte, hogy "I think..." [áj tszinkhhh...] és a szájából kb. másfél deci nyál hasított az asztalon...de nem akárhogy, remegve, dermedten, mint egy kocsonya... :)) Ahh, sz'al egy sima pribu volt [primitív bunkó]. Kiszúrta a "magyar" West cigarettámat, amit mindenféleképpen meg akart kóstolni. Cserébe sodort egyet a sajátjából. Innentől azonban negatív fordulatot vett a hangulat: valszleg nem ízlett neki cigaretta, mert innentől már csak fucking Budapest + shit + hasonló szavakat lehetett hallani, amit némiképp zokon vettünk, sőt a társaságomban lévő egyik srác több, mint zokon vett, egyenesen sérelmezett... Azonban jobbnak láttuk nem belemenni ilyen csinbe, úgyhogy a srác ütésre lendülő kezét lefékeztük, a pribut pedig szépen otthagytuk a kocsmával együtt. Ezúttal nem taxival, hanem busszal indultunk a hotel felé, ami nem bizonyult valami könnyű feladatnak, de egy kedves arab "angol", valamint a feka buszsofőr segítségével helyes irányba terelődtünk. Londonban sok náció él [fekete, arab, indiai, sárga], s mondanom sem kell, nem az echte angolok végzi a gyér munkákat... Egyébként általában segítőkészek az emberek."
 
Itt pedig a Condemnation, a második Wembley koncertről, 2001 október 18.-áról:
 

süti beállítások módosítása