Az örök kérdés: az albumverzió, a Devotional-koncertverzió vagy a kislemezverzió a legjobb? Ma 27 éve került a boltokba az IN YOUR ROOM kislemez!
Depeche Mode összes
Itt az új Martin track, a HOWLER!
Már csak 3 dalt nem ismerünk a 2 hét múlva megjelenő The Third Chimpanzee EP-ről.
11 éve ilyen korán indult a turné azévi szakasza, Berlinben! :)
Holnapután jelenik meg egy új Martin-dal az ötszámos EP-ről, a Howler!
Mi várható a blogon 2021-ben?
És hogy miről fog szólni itt a blogon a 2021-es év? Én még mindig titkon reménykedem benne, hogy - az év vége felé - egy új Depeche Mode albumról! Persze, előbb még megjelenik Martin instrumentális szóló EP-je, a The Third Chimpanzee, és a "levegőben lóg" még egy újabb Dave szólólemez, amelyet ismét a Soulsavers-szel vettek fel - ennek elvileg 2020 végére "kellett volna" készen lennie, de nincs róla hír egyelőre. Minden bizonnyal folytatódnak a The 12 Singles Box kiadások, várhatóan idén az Ultra és az Exciter fog sorra kerülni - már előre kíváncsi vagyok, hogy milyen tartalommal... És hát még valami retrospektív kiadvány elképzelhető, mint tavaly a MODE CD Box - 2016 óta lebegtetik például a Strange és a Strange Too DVD-n (?!?) történő megjelenését.
És hogy a visszatekintő sorozataink idén mikre fognak fókuszálni? Mivel mindig kerek évfordulókra emlékszünk vissza, így könnyen kitalálható, hogy idén a Speak And Spell, a Black Celebration és az Exciter rajongóinak lesz a legtöbb csemege az oldalon! Az év első fele persze még a 15 éves Touring The Angel jegyében fog eltelni, különös tekintettel a két 2006-os magyarországi koncertre. A Suffer Well, a John The Revelator és a Martyr kislemezek is kíméletlen részletességgel lesznek kielemezve. 10 éves lesz idén a Remixes 2 81-11 album, amelyről szintén részletekbe menően fogunk megemlékezni. De például a március hónap szinte biztos, hogy szinte kizárólag a Black Celebration album kiadásának 35. évfordulójának a bűvöletében fog eltelni.
Ahogy mondani szokás: maradjatok velünk - ezt üzeni nekünk Jennifer és Dave is! :)
Évösszefoglaló - Boldog új évet minden Depeche Mode-rajongónak!
Aktív évet zártunk itt a blogon! Ennyi bejegyzés még "aktív" években sem volt itt a blogon, mint idén.
Ha megengeditek, tartanék egy rövid összefoglalót.
Az év elején részletesen beszámoltam a Tour Of The Universe záró szakaszáról, különösen a januári Budapest Sportarénás felvételről és a Royal Albert Hall-koncertről, ahol Alan zongorázta a Somebody-t. Elkezdtem a Depeche Mode 40 éves történelmét felgöngyölítő sorozatot, amellyel év végére nagyjából 1980 végéhez értem. Megemlékeztem a korai formációkról, tagcserékről és az egész basildoni new-wave színtérről. Közben a Depeche Mode legsikeresebb lemeze, a Violator kiadásának 30 évfordulóján számos megemlékezés, elemzés, cikk, fordítás, szubjektív vélemény szerepelt az oldalon. A Violator mellett részletesen végigvettem a három 30 éves Violator-kislemez tartalmát is (Enjoy The Silence, Policy Of Truth, World In My Eyes). Tavaszal a Violator-túltengést még megfejeltem azzal, hogy dalonként végigvettem a végül csak nyáron megjelent Violator The 12'' Singles Box tartalmát is, majd májustól novemberig számos bejegyzéssel emlékeztem meg a 30 éves World Violation turnéról. A karantén-időszak alatt csaknem minden este "karantén-mozival" kíséreltem meg enyhíteni a bezártságot. Recoilról is sok szó esett idén: a 20 éves Liquid elemzése mellett a 10 éves Selected gyűjteményes albumot is górcső alá vettem, és megemlékeztem a 10 évvel ezelőtti 2 Recoil-fellépésről is (Diesel Club, Szikra Mozi). Sőt, a szintén 10 éve megjelent Want Architect-féle mixeken is "végigmentem". Ha már best of lemez: a The Singles 81-85 kiadásának 35 évfordulóját is idén ünnepelhettünk, és természetesen külön figyelmet kapott a két 1985-ös kislemez, a Shake The Disease és az It's Called A Heart. A Some Great Reward Tour 35 évfordulójának alkalmából megemlékeztem a Volán Pályás fellépésről is. A szólóprojektekre visszatérve: megemlékeztem Martin 5 évvel ezelőtti MG és MG EP című lemezeikről, és Dave mindmáig utolsó szólólemezéről is, a Soulsavers-szel közös Angels&Ghosts-ról, valamint az ezt követő Angels&Ghosts turnéról. Az ősz a Songs Of Faith And Devotion The 12'' Singles Box bemutatása mellett a Playing The Angel nagylemez 15. évfordulójával telt: különös figyelemmel (és 2 kétnapos bejegyzéscúnamival) megemlékezve a Precious és az A Pain That I'm Used To kislemezekről. És idén volt 10 éves évfordulója a Depeche Mode egyik leggazdagabb, legtöbb extrával ellátott kiadványának, a Tour Of The Universe-nek is, amely szintén 2 napnyi bejegyzéssorozatot "ért". A Violator és a SOFAD Box mellett megjelent idén a MODE című CD Box is, és Anton Corbijn DM AC című fotóalbuma is, ősszel pedig - a Rock And Roll Hall Of Fame "online" beiktatást követően - Martin váratlanul egy szólódallal jelentkezett (Mandrill), és jövőre The Third Chimpanzee címmel instrumentális EP fog tőle megjelenni. Nagyon szépen köszönöm az idei kitartó figyelmeteket is, minden lájkot és minden véleményt - jövőre, veletek, ugyanitt, remélhetőleg egy vidámabb évben! :) Boldog új évet minden Depeche Mode-rajongónak! :)
Dave bevásárol, de ezúttal nem a CBA-ban
Dave válása és új szerelme, 1990 végéből
Idén sok szó esett a World Violation Tour-ról, ám ebben az évben történt még egy fontos dolog, aminek később súlyos árnyékként vetült a Depeche Mode-ra: Dave Gahan elhagyta feleségét és Los Angelesbe költözött új szerelmével, az 1988-as és 1990-es DM turnék sajtósával, Teresa Conroy-jal. Ismét Jonathan Miller: Stripped című könyvéből idézzük fel ezt a fájdalmas pillanatot:
„Ha elmész, kinyílik a világ - mondta Jennifer Nine-nak a Melody Makertől. - Ki kellett szabadulnom. Ügy éreztem, hogy a köröttem lévő dolgok csapdájábaestem. Az utolsó koncertkörút nagyszerűen sikerült, a Violator a világon mindenütt nagyot szólt. A világ tetején kellett volna éreznem magam, de nem így volt. Mindenem megvolt, amit csak kívánhattam, de elveszettnek éreztem magam. Azt hittem, már nem is tudom, ki vagyok. Szarul éreztem magam, mert folyton megcsaltam a feleségem, majd hazamentem és hazudtam, neki. A lelkemnek megtisztulásra volt szüksége. Rá kellett jönnöm, hogy miért.”
„Összepakoltam egy kofferbe, és leléptem. Elmentem, béreltem egy lakást Los Angelesben - vallott erről Nine-nak. - A Violator-turné alatt szakítottam a feleségemmel. A következő évem arról szólt, hogy igyekeztem tisztába jönni magammal, és kideríteni, mi ment tönkre az életemben. Ha őszinte akarok lenni, azon is gondolkodtam, vissza akarok-e jönni és folytatni az egészet - lemezek, turnék, hírnév, Depeche Mode. Az, hogy elszakadtam mindattól, amiben felnőttem, és amit ismertem, a feleségemtől, a kisfiámtól, Jacktől... ez az egész nagyon fájdalmas volt a számomra.”
Miután nyolcezer kilométerre költözött ötéves fiától és örökösétől, Dave véglegesítette döntését, és összeállt az életvidám Teresa Conroy-jal, aki az Internet Movie Database szerint Terri néven pornószínésznő volt, mielőtt az 1988-as és 1990-es amerikai turnékon az együttes sajtófőnöke lett.
Elhamarkodott költözéséről Gahan a következőt mondta: „Beleszerettem egy lányba a Violator turnéján, ott voltunk Amerikában, és én mindig ott akartam élni. Felvetettem, hogy költözzünk Kaliforniába, és kezdjünk új életet.”
„Unatkoztam, és minden túl simán ment - mondta Gahan Paul Connolly-nak a The Timesban. - Túlzottan is biztonságban éreztem magam Angliában, és ez nem tetszett. Volt egy szerető feleségem, aki törődött velem, egy újszülött kisbabánk, egy hatalmas vidéki házunk, pár autó a garázsban, és nem éreztem jól magam. Kaliforniába akartam költözni, de Joanne nem akart velem tartani.”
"Azt hiszem, nem bíztam magamban és a képességeimben, hogy megítéljem, mi a jó nekem, és mi nem az. Mindig problémáim voltak a bizalommal, és nem vettem észre, hogy ez valószínűleg abból fakad, hogy nem bízom meg magamban sem. Mindennek nincs köze a családhoz, inkább úgy gondolom, az érzés bennem volt gyermekkoromtól kezdve. Angliában sosem éreztem magam otthon: szép vidéki ház, néhány autó a garázsban, de úgy éreztem, ez nem én vagyok. Azt hiszem, a Kaliforniába költözésemnek az önkereséshez van köze. Próbáltam kitalálni, mi értelme van az életemnek: hogy miért vagyok itt... egyáltalán, miért vagyunk mi mindannyian itt?"
Dave végül tehát Teresa Conroy oldalán találta meg a boldogságát, legalábbis néhány év erejéig. Sajnos Teresa egy másik szenvedélyében is partnere volt Dave-nek... Most a HDMFC BANG magazinjának 1997-es számából idézek, Dave Gahan "Nyomaim" című interjújából, amelyben a kábítószer-függőséggel telt időszakáról beszél:
"- Céloztál arra, hogy egy teljes átalakulással, egy egyszerű basildoni fiúból kreáltál...
Dave: "Egy rémet! Nos, így történt. A World Violation Tour alkalmával, ha nem is mindig,....de akkor még hiányzott néhány hozzávaló a dolgokhoz. Egy társ, aki úgy csinálja a dolgokat, hogy azt érezd rock sztár vagy....ez a társ Theresa lett, a második feleségem. Na és persze a drog is más volt. A végén egy olyan önző életet akartam élni, amely minden kritikán felüli."
- A második feleséged az a személy volt, aki nem ítélkezett fölötted?
Dave: "Igen, hisz ő is benne volt a dolgokban. Tulajdonképpen, ő vitt bele mindenbe....[szünetet tart, újra gondolja, amit akart mondani, nem vállal felelősséget]....úgy értem nem ő adta a kezembe a heroint, de megteremtette a lehetőséget, hogy megtehessem.""
Teresa 1992 és 1996 között volt felesége Dave Gahannek, 2001-től pedig T C Conroy néven life coachként és spirituális tanítóként dolgozik Los Angelesben. Szakterülete - többek között - a sztárok és a drogfüggőség...
A "másik" 1980-as koncertfelvétel
Két 1980-as Depeche Mode felvétel áll rendelkezésünkre: a Bridge House mellett a november 14.-ei Southend-On-Sea fellépésük is élvezhető (jobb minőségben, mint a World Violation Tour 90%-a...).
Erről az izgalmas, pezsgő időszakról Jonathan Miller: Stripped című könyvéhez nyúlunk vissza:
"Jo Gahan is úgy érzi, hogy a széljárás a Depeche Mode számára kedvező irányba fordult: „Dave-vel voltam, mikor elkezdtek koncertezni a Croc’sban és a Bridgehouse-ban. Csodás esték voltak, rengeteg elragadtatott barát, igazán jó hangulat. A Depeche annyira menő, annyira más volt. Néhány show után elterjedt a hírük, és a közönségben új arcok is megjelentek. Szégyen, de ezek után a barátaiknak nem volt esélyük. Persze továbbra is Steve Hill furgonjával jártunk, aki koncertről koncertre cipelte a cuccokat.”
Mialatt Dave még a southendi műszaki szakiskolán tanult, Larry Moore, a diákszövetség tagja szervezett ott egy koncertet 1980. november 14-én: „A főzenekar a The Leapers volt, akiktől sokat vártak, és akik rendszeresen szerepeltek a [basildoni] Evening Echo hasábjain.A Depeche Mode a harmadik helyre rangsorolt produkció volt, de messze ők voltak a legjobbak. A koncert után épp a curryt hordó futárokat osztottam ki az öltözőben, mikor megkérdeztem Dave Gahan-t, ha már olyan jók voltak, nem akarnak-e visszajönni, és adni egy másik koncertet. Gahan rám meredt, és azt mondta, hogy szívesen, de csak akkor, ha ők a főzenekar. »Huh - horkantam fel, és elfordultam -, azért annyira nem vagytok jók.« így én lettem az, aki visszautasította őket azzal, hogy nem elég jók a Southend College koncertjére főattrakciónak. Szerintem igazam volt.”
A koncert szintén 10 számos volt; 3 dalt cseréltek le, és teljesen megváltoztatták a dalok eljátszásának a sorrendjét (valami, amiben az 1980-as DM előrébb járt a 2017-esnél :D ). A fellépés a TELEVISION SET-tel indult, majd pedig a kőkemény ADDICTION következett, aminek valószínűleg itt volt a premierje, és ez az egyetlen közkézen forgó Depeche Mode koncertfelvétel, ahol hallható. A közönség reakciója meglepően pozitív, és már a következő DREAMING OF ME-t is elégedett moraj fogadja - érdekes, hogy már itt mennyivel jobban hasonlít a pár hónappal később kislemezen megjelent verzióra a dal, mint két héttel korábban, a Bridge House-ban. A következő dal szintén egy olyan, ami két héttel korábban nem csendült fel: ez a JUST CAN'T GET ENOUGH. A szokatlan elejét és a mániákusan ismétlődő középrészt leszámítva ez már a később hatalmas sikert arató verzió! A dal vége viszont egyszerűen elhalkul, mintha valami műszaki probléma lenne... számomra úgy tűnik, hogy a közönség is gúnyosan nevet. Kommentár nélkül jön a BIG MUFF, majd következett az I SOMETIMES WISH I WAS DEAD szinte teljesen felismerhetetlen verziója. A szöveg már az ismert, de a dal, és főleg a dal közepén található "Oh Oh! rész teljesen ismeretlen :o A TORA! TORA! TORA! következik, nem tér el a két héttel korábbi Bridge House verziótól, ám a vége hiányzik. A PHOTOGRAPHIC legfőbb érdekessége a "bright lights" és a "dark room" szavak kísérteties visszhangosítása volt. A dal után Dave elbúcsúzik a közönségtől, ám még jött két dal. A NEW LIFE ezúttal már jobban hasonlít a későbbi albumverzióra, mint a két héttel korábbi "Bridge House-verzió", a koncertet záró ICE MACHINE pedig továbbra is a dalcsokor egyik legkiemelkedőbb dala.
Ma 33 éve jelent meg a BEHIND THE WHEEL kislemez!
Azt tudtátok, hogy nemcsak a kislemezverzióhoz, hanem a hosszabb albumverzióhoz is készült klip? Ez utóbbi szerepel a Strange című videóválogatáson.