Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Egy ölelés Lisszabonban, 2009-ben

2024. november 14. - Szigi.
Ma 15 éve Lisszabonban járt a Depeche Mode, hogy a júniusi, Dave betegsége miatt elhalasztott koncertet pótolják. Noha a lenti turnéblog írója erről szemérmesen hallgat (és a saját születésnapjáról fecseg), valójában Martin ismét egy meglepetésdalt hozott a ráadásblokk első számaként, ez pedig a ONE CARESS volt, amelyet több, mint 15 év után játszottak el itt újra. A dal aztán többé-kevésbé a setlist "közelében" maradt a turné végéig: azóta nem hallhattuk DM koncerteken.
 
Íme a turnéblog:
"Ó, Lisszabon. De örülök, hogy pont a szülinapomra estél! 24 éve élek ezek a földön és soha nem gondoltam volna, hogy a Mode-dal fogok ünnepelni. A Csapat meglepett engem egy ízletes csokis sütivel a backstage-ben és egy rövidke partyval a koncert után.
 
17 000 ember nem tévedhet, nem igaz? Úgy buliztak, mintha az ő szülinapjuk is ma lenne. Ez egy hosszú ideje halogatott koncert volt a júniusi balszerencsés halasztás után, de most már biztosan mondhatom, hogy megérte várni. Dave és az együttes óriási formában van, koncertről koncertre erősebbek és energikusabbak lesznek!"
 
Itt pedig a koncert teljes felvétele:
 

Ma 10 éve jelent meg a Live In Berlin kiadvány!

Ma 10 éve jelent meg a Delta Machine Tour hivatalos audio és videókiadványa, a LIVE IN BERLIN CD és DVD. A rendező Anton Corbijn volt. Mivel a DVD már 10 éve is elavult formátum volt, ezért a HD kiadás elmaradása miatt nagyon sok élcelődést kapott a holland rendező, aki ekkor mondta az elhíresült "I prefer the old-style" mondatát.

A koncertet 2013 november 25-én és 27-én forgatták a berlini O2 World Arénában. A két DVD és a két CD mellett megtalálható a deluxe kiadványon a Delta Machine album 5.1-es mixét is. További extrák, érdekességek és a zenekarral, illetve a rajongókkal készített interjú helyett kaptunk két akusztikus dalt (Condemnation, Judas), amelyet a Salon Bel Amiban, Berlin legrégebbi létező bordélyházában vettek fel. 

Szerintem a Live In Berlin a zenekar talán legjobban szóló koncertkiadványa. Kicsit kár, hogy a dalok és a zenei összeállítás nem a legérdekesebb, illetve nem is mindegyik dal a legjobb verziójában szerepel a kiadványon (szerintem nagy kár a lelassított Halo-ért és Black Celebration-ért), de ettől még ha igazán jól szóló DM koncertkiadványt akarok hallgatni, akkor ezt teszem fel. A Walking In My Shoes vagy a Policy Of Truth szerintem egyenesen itt a legjobb a koncertéletműben, de nagyon élvezetes a két szép akusztikus  old-school dal balladásított változata, a But Not Tonight és a Shake The Disease. Rengeteg a közönségénekeltetés, és néhány dalt nagyon hosszan játszanak (Personal Jesus, Soothe My Soul), de ettől még szerintem felüdülés ez a lemez, főleg az előző koncertkiadványhoz képest (Tour Of The Universe: Live In Barcelona). A zenekar is nagyon él a színpadon, és ez az a videókiadvány, ahol Dave utoljára vetkőzik félmeztelenre.

Ma egy kicsit alaposabban megnézzük ezt a kiadványt. Elsőként itt a teljes videóanyag, 

Itt egy unboxing videó:

A kétszámos Bordello Acoustic Session volt a ma 10 éves Live In Berlin kiadvány (sovány) bónusz matériája. A két szám kisebb meglepetésre a Songs Of Faith And Devotion két klasszikusa, a Condemnation és a Judas lettek, amik egyébként nincsenek is rajta a Live In Berlin kiadványon, sőt, a Delta Machine Touron sem játszottak főszerepet (statisztikák kedvelőinek: a 106 állomásos turnéból a Judas 17x volt, a Condemnation 3x). 

A felvételeket Salon Bel Amiban, Berlin legrégebbi létező bordélyházában vettek fel. Martin és Peter Gordeno egy kanapén pihenő hölgy társaságában adja elő a Condemnationt pontosan abban a változatban, amit a turnén is játszottak ők ketten néhányszor. Szép, szép, de az eredeti verzió szenvedélyétől és dögösségétől nagyon messze járunk.

Itt pedig a második "Bordello Acoustic Sessions" minifellépés a mi 10 éves Live In Berlin DVD extrái közül, amelyben Peter Gordeno és Martin zongora kíséretében adja elő a Judas 2013-as koncertváltozatát. A kanapén ismét feltűnik a Halo kivetítőjéről ismerős hölgy is. A Condemnation-höz hasonlóan a suttogás itt is megvan a végén. 

 A Live In Berlin már 10 éve is alaposan megosztotta a DM rajongókat. Engem személy szerint külön-külön is :) A "skizofrén párbeszédben" két ellentétes véleményt fogalmaztam meg, amelynek mindkettőjével tudok azonosulni. A Shockmagazin írója pedig nagyjából osztotta a pozitív gondolataimat. 

Egyik kedves pillanatom a lemezről, amikor a Halo alatt bejön a háttérvetítés főszereplője a közönség soraiba. Íme: 

Kissé melegebb végre - Valencia, 15 éve

15 éve Valenciában járt a Tour Of The Universe. A turnéblog így írt: 

"Viva Espana! Jó újra itt lenni. Csodálatos időjárás és kitűnő ételek. Jó volt, hogy egy időre elpakolhattam a nehéz télikabátot. A helyszín - Recintal de Ferial - modern építészetű volt. Többszintes épület, a tetejét üvegburkolat fedte. A környéket gyönyörű szökőkutak szegélyezték, amelyek éjszaka világítottak. Belül éppolyan pompás volt, mint kívül, és a tömeg is ennek megfelelően fergeteges hangulatot varázsolt."

Itt a teljes koncertfelvétel:

Ma 39 éves a Catching Up With Depeche Mode

Minden idők egyik legfurcsább válogatáslemezéről is elmondtam mindent tavaly, de most teszek ide egy playlistet is: 

 

Nehézkes előkészületek 15 éve Genfben

15 éve Genfben lépett fel a Depeche Mode, de nem minden ment zökkenőmentesen. A turnéblog kivételesen közlékenyebb, mint szokott: 

"A genfi repülőtéren leszállva az első dolog, amit meglát, a Palexpo - a levegőből jól látható, és közvetlenül a repülőtér mellett található. A Depeche Mode koncertjére a 6-os csarnokban került sor (az 1-5. csarnokok valamivel kisebbek). A Halle 6 az első benyomás alapján egy hatalmas, hideg repülőgéphangár volt - vagy ahogy Jez Webb gitáros-technikus nevezte: „egy kicsit olyan, mint egy régi pajta” -, és aligha tűnt megfelelő helyszínnek egy Depeche Mode koncert megrendezéséhez. Amint a DM kamionok megérkeztek a helyszínre, az átalakulás elkezdődött, és szerencsére valaki bekapcsolta a fűtést. Az eredeti terv egy kifutó volt - és ez valóban készen is volt -, de a kifutó magassága túlságosan korlátozta volna az elöl lévő rajongók kilátását - így mindent elpakoltak. Néhány utolsó pillanatban végrehajtott módosítás után - beleértve egy speciális hangszóró felakasztását csak a VIP szekció számára, és néhány fekete függönyt itt-ott - a dolgok tökéletesen néznek ki!!! Este 6 óra és az ajtók kinyíltak - és a kint várakozó több száz rajongó újra elkezdte tapogatni az ujjait és a fülét - mivel kint különösen hhideg volt. Körülbelül egy órán belül a hely lenyűgözően megtelt, és a teljes látogatottság valahol 18000 körül volt. A műsor nagyon jó volt, az újonnan hozzáadott „World In My Eyes” és „Sister Of Night” is fantasztikusan szólt. A rajongók egy kicsit későn kezdték el a „Home” skandálását - de a végén odaértek, és Dave gratulált nekik az „érvényes próbálkozásukhoz” (Dave szavai, nem az enyémek). A keverőpultnál bemutattak a kedves Mike-nak és Sandynek - két amerikai rajongónak, akik beutazták Európát, hogy megnézzék a zenekart. Genf volt a 16. fellépésük, és minden jel szerint nem az utolsó. A zenekar legközelebb Valenciában lép fel, remélhetőleg melegebb éghajlaton!!!"

Nézzünk egy rövid videót a koncert blogban is említett nehézkes előkészületeiről:

15 éve Stuttgartban járt a Depeche Mode

15 éve Stuttgartban járt a Depeche Mode. Martin befejezte a kísérletezést a setlistben, ezúttal is a Sister Of Night-ot játszotta. 

A turnéblog igazi női távolságtartással ír a fociról: 

"Egy újabb nagyszerű éjszaka Németországban, és sajnos az utolsó november 28-i Erfurtig. A németországi koncertjeink mindig is rendkívüliek voltak. Miután sok időt töltöttünk itt, kialakult egyfajta ismeretség és így második otthonunkká vált!

A szezon szellemében a fiúk lelkesen néztek egy újabb focimeccset - csakhogy ezúttal Andy drukkolt szeretett Chelsea-jének. Minden munka leállt (na jó, nem teljesen), és minden szem a chillout szobában lévő tévékészülékre tapadt. Voltak csöndes pillanatok, és olyanok is, amikor kifejezetten lelkesek voltak, különösen akkor, amikor a Chelsea 1-0-ra győzött a Manchester United ellen.

Vicces véletlenszerű tény: a brazil futballlegenda, Pelé igazi neve Edison Arantes do Nascimento. Ezt az apró információmorzsát köszönhetitek a rendkívüli gitártechnikusunknak, Jez Webbnek."

Így szólt Stuttgartban 15 éve a World In My Eyes, ami ekkor még újnak számított a Tour Of The Universe setlistjében: 

Ismét egy turnédebütáns 15 éve

A mannheimi koncerten 15 éve egy újabb Martin különlegesség került be a setlistbe, ez pedig a SISTER OF NIGHT volt. Ahogy a Dressed In Black, ez is a 2001-es Exciter Tour után került be újra az eljátszandó dalok közé. Az előadásmód azonban igencsak meglepő volt, ugyanis a Sister Of Night - az 1998-as és a 2001-es koncertekkel ellentétben - ezúttal albumverzióban került előadásra, sőt, a dal végét kicsit meg is variálták, visszatér a középső "zúzós" rész. Egy ideig úgy tűnt, hogyez az érdekes verzió aztán hamar feledésbe merül, hiszen a turné ezen szakaszáról még Live Here Now felvételek sem állnak rendelkezésünkre - szerencsére a Tour Of The Universe: Live In Barcelona DVD extrái között megtaláljuk ezt a verziót is. És aztán még nagyobb szerencsére pontosan ebben a verzióban tűzték újra műsorra a dalt a 2023-as Memento Mori koncertjeire, így aztán már Dave-től is hallhattók ezt a kiváló, albumverzióhoz közeli változatot. 
 
A 2009 novemberi mannheimi koncert különlegessége az volt még, hogy ettől a koncerttől kezdve próbáltak helyet csinálni a setlistben a World In My Eyes-nak, ami aztán a Depeche Mode-tól szokatlan mozgásokat okozott a dallistában. Ezen a koncertek negyedikként játszották el a dalt, majd innentől a Precious után csendült fel a Violator klasszikusa. Mivel ezáltal túl sok dal volt a Martin blokk előtt, Mannheimtől a torinoi koncertig (leszámítva a barcelonai második fellépést) az It's No Good hátrakerült a setlistben a Policy Of Truth utánra. Aztán Torinótól kezdve a World In My Eyes beteljesítette a jóslatát: annyira közeledett már a setlistben a Fly On The Windscreen-re, amíg végül - mint egy sakkjátszmában - ki is ütötte a setlistből a Black Celebration klasszikusát. Az It's No Good pedig újra visszakerülhetett a setlist első felébe...
 
A turnéblog ezúttal nem próbál meg lelkes lenni:
 
"Az SAP Aréna furcsa teteje egy intergalaktikus űrhajóra emlékeztetett engem... már ha ilyen dolog létezik egyáltalán. A belső rész viszont teljesen más koncepcióval készült. 2005-ben építették és az egyik legnagyobb fedett helyszín lett Európában... ami koncertek mellett kongresszusi üléseknek, hokimeccseknek és kézilabda-mérkőzéseknek is otthont adott. Igen - kézilabda! Na ez már valami!
 
A backstage-ben izgatottan néztük - oké, a "mi" alatt azt értem, hogy Martin nézte - az Arsenal meccset a TV-ben. Szerencsére újra nyertek, szóval a hangulat remek volt!"
 
Következzék tehát az Ultra gyönyörű balladája, ráncfelvarrt albumverzióban, Martin előadásában!

Itt pedig egy 78 perces válogatás a koncertről:

süti beállítások módosítása