Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Alan leghíresebb tévesztése

2024. március 13. - Szigi.
Nem mindenki volt elégedett a 101-gyel. „Egy kicsit csalódott voltam a végén, mert úgy éreztem, jelentéktelen lett az eredmény - ismeri be Wilder, akinek a leghosszabb szöveges jelenete az volt, amikor elmagyarázta, hogyan működik a szintije. - Jobban belegondolva, Pennebaker valóban csak az alapján tudta elkészíteni a filmet, amit látott, és eszerint ez egy nagyon őszinte film. Ha egy kicsit még jobban a dolgok mélyére akart volna ásni, akkor a saját dugájába dőlt volna. És a 101 egy szép ellenpéldája a U2 Rattle and Hum-jának, ami kb. ugyanebben az időben jelent meg és rendkívül felszínes volt.”
 
Visszatérve a délutáni beálláshoz, Alan Wilder rögtönzött bemutatót tart egyik sampleres Emax billentyűjén, és külön-külön megmutatja a Black Celebration - a koncert tizenkilenc számos műsorának egyik dala - alatt egyszerre hallható három hangszínt: „A billentyűn összesen harminchat különböző hangkiosztás lehetséges, úgyhogy minden dalhoz külön állítom be a hangszíneket. A Black Celebration alatt több hangszínt állítok be a billentyű különböző részeire. Tényleg csak az korlátoz, hogy mire vagyok képes a kezemmel. Emlékezni kell, hogy melyik hangot hova tettem, de egy idő után jön magától. Valóban automatikussá válik, és a kezem szinte magától játssza a hangokat.” A magyarázatnak vége, és a billentyűvirtuóz elrontja a szám egyszerű dallamát. (az idézet Steve Malins: Black Celebration című könyvéből származik)
 

Nashville és Dave végzete

Egy részlet a ma 35 éve megjelenő 101 filmből, amelyben a zenekar Nashville-ben jár, és betérnek egy lemezboltba is. A film legelején látható Teresa Conroy is, aki néhány évvel később a „drogos időszakban” (már fekete hajjal) Dave második felesége lett.

Egy szépséges Somebody a 101-ről

Ahogy említettem, a Somebody csak pár koncerttel a 101 előtt tért vissza a setlistbe, tehát szinte meglepetésdalnak számított a pasadenai koncerten. Pedig nagyon szépen szólt, íme:
 

Félig Pittsburgh, félig Pasadena - a (The) Things You Said

A ma 35 éve kiadott 101 koncertlemezről következzék a The Things You Said (amire itt valamiért csak simán "Things You Said"-ként hivatkoznak). A pittsburghi próbát láthatjuk, amelyből aztán átkúszunk a koncertfelvételre (de valószínűleg a koncertfelvétel szintén Pittsburghből származik, tehát a videó rész legalábbis részben nem a pasadenai koncertről lett idevéve)
 

A valaha volt legjobb Behind The Wheel

A 101 filmnek van egy-két rendkívül vicces és nagyon őszinte csúcspontja, mint például a Gahan és a turnémenedzser közötti beszélgetés a koncert előtt:
Dave Gahan: „Azt hiszem, nem kellene mondanom, hogy Pasadena. Ezen gondolkozom négy napja. Ez jár a fejemben.”
Alan Wilder: „Dave, nem engedem, hogy ez járjon a fejedben.”
Dave Gahan: „Azt kéne mondanom, hogy jó estét, mindenki, azt hiszem.”
Andy Franks: „Miért nem azt mondod: jó estét mindenkinek. Isten hozott a tömegeknek szóló koncerten.”
Dave Gahan: „Mit gondolsz, ki vagyok? Valami kibaszott Wordsworth?! Komolyan, mit gondoltok, mit kéne mondanom? Pasadena vagy Rose Bowl?”
Végül Gahan a hanyag „Jó estét, Pasadena!” mellett döntött.
Wilder később elismerte, hogy osztozott Gahan show előtti idegességében: „Emlékszem, milyen nyugtalan voltam, minden egyes részletért aggódtam - hogy addig az egész turnén egy PA rendszert használtunk, és most ezen az egyetlen koncerten egy teljesen különbözőt fogunk, hogy extra fénytechnikát béreltünk, hogy nem a megszokott stábbal dolgozunk, és hogy az egész logisztikai gyakorlatra igazán nem voltunk fölkészülve.”
Aztán persze kimentek és megcsinálták a valaha volt legjobban szóló Behind The Wheel koncertfelvételüket. Az elején Dave és Martin összevigyorgása felbecsülhetetlen:
 

Őrület és izgalom a 101 koncert körül - és egy törékeny ellenpont Martintól

Alan, Shunt Q+A: "Ha újra kellene kezdenem az egészet, nem hiszem, hogy sokat változtatnék, eltekintve néhány frizurától és attól a hülye csizmától, amit a "101"-ben viseltem. Ja, és azt is biztosra venném, hogy nem ébredtem fel aznap, amikor az "It's Called A Heart" klipjét forgattuk."
Daryl Bamonte (személyi asszisztens): Az egész Depeche dolgot valahogy ekkor értették meg az emberek. Az album még a Billboard Top 40-be is bejutott, amikor ott turnéztunk. Borzasztóan fontos mérföldkő volt.
Andy Franks (turnészervező): Amerika egyszer csak fel- és ráébredt. Az egész ország, egyszerre.
Dan Silver (koncertszervező): Hirtelen divatossá váltak. Csupa jó dolog történt velük.
Andy Franks (turnészervező): Dél-Kalifornia ma is és akkor is különbözött a többi államtól. Régóta favorizálta már a Depeche-t ott az egyik rádióadó, a KROQ. Mintha az együttes saját állama lett volna.
Dan Silver (koncertszervező): Ebben az értelemben, valóban nem a tömegeknek játszottak, hanem csak egy extrém, de annál kiváltságosabb közönségnek.
Bruce Kirkland (Second Vision, elnök): Az ember egyszer csak ráébredt, hogy milyen fontos ez az együttes a rajongóinak. Ilyenkor kifejezetten a 16-17 éves, Narancsvidékről származó elidegenedett fiatalokról beszélek. A Depeche Mode szövegei, és zenéje teljesen lenyűgözte őket. A dolog teljessé tétele érdekében, a '101' film ötlete ezen okból fogalmazódott meg. Arra gondoltunk: "Vajon mi lenne, ha az egyenlet másik oldalára odaraknánk magukat a rajongókat?!" Felraktunk hát egy tucat rajongót a turnébuszra és átzavartuk őket az országon. Maga film legalább annyira a rajongókról szólt, mint az együttesről.
Rádió VJ: Itt a 92.7, WDRE, New York, New Music. Jó estét! A Nevem Malibu Sue. A Depeche Mode filmet forgat és szeretné, ha rajongók is lennének benne. A jelentkezőknek minimum 18 évesnek kell lenniük, illetve rendelkezésre kell állniuk június 10. és 18. között. A válogatás vasárnap este 7-kor lesz, a Malibu diszkóban. Öltözzetek a mozihoz! Sok szerencsét!
Bruce Kirkland (Second Vision, elnök): Azt hiszem, a rajongók szerepeltetése megnyerő pontja volt a filmnek. Mindezek felett ott volt az együttes, aki mintha jelezte volna: "Itt vagyunk, betörtünk Amerikába!" Ugyanakkor izgalmas volt a bandát a rajongókon keresztül is látni. Az alternatív kultúráról szólt az egész. Pennebakernél jobban pedig senki sem örökíthette volna meg a dolgot, hisz ő mindig is ezt tette.
Daniel Miller (Mute Records, elnök): Akkoriban a Virgin végezte a videók terjesztését számunkra. Dolgozott náluk egy fickó, akit Angus Margerison-nak hívtak. Ő ajánlotta: "Miért nem kéritek fel Pennebaker-t?" Erre én: "Biztosan nem csinálná meg." Pennebaker mégiscsak egy legenda. Jónéhányat ő készítette a legfontosabb rock dokumentációk közül. Végül, mégis felhívtam és annyit mondott: "Megcsinálom."
Andy Franks (turnészervező): Csináltunk ugyan már TV műsorokat és hasonló felvételeket, de filmhez hasonlót még sohasem. Erre csak annyit mondtak: "Észre sem fogjátok venni a kamerákat." "Dehogynem!" - gondoltuk. Egész idő alatt a nyakunkon ültek.
Daryl Bamonte (személyi asszisztens): Mint a legyek a falon.
Andy Franks (turnészervező): Így volt.
Bruce Kirkland (Second Vision, elnök): Szerettünk volna érzékeltetni azt, hogy a film nem valamifajta jól megkomponált marketing eszköz a zenekar részéről.
Daryl Bamonte (személyi asszisztens): Olyannyira jól ment a szekér, hogy elhatároztuk, nem egyszerűen csak az amerikai szakaszt, hanem az egész turnét megkoronázzuk egy különleges koncerttel.
Dan Silver (koncertszervező): Az amerikai turné egyszerűen fenomenális volt, üzletileg is. A befejező koncert mindössze annak a kinyilvánítása volt, hogy a turné véget ér és felhívja a figyelmet, "Itt az együttes!"
Dave Gahan: Azt hiszem, kezdetben egy Altamont (The Rolling Stones 1969) típusú ingyen koncertet akartunk adni a rajongóknak. Viszont lehetetlennek tűnt megszervezni, főként azért, mert a promóterek nem igazán akartak befektetni.
Daryl Bamonte (személyi asszisztens): Egy olyan stadion mellett döntöttek, amelyet jó ideje, már a '70-as évek óta nem használtak zenés rendezvényre. A kérdéses az volt, hogy vajon sikerül-e nekik a dolog.
Andy Franks (turnészervező): Idegesek voltak amiatt, hogy bizonyos értelemben túl nagy kockázatot vállalnak. Hatalmas volt az a stadion.
Daryl Bamonte (személyi asszisztens): Igazán bátor lépés volt.
Riporter: Mondjátok, miért vállaltátok be ezt a dolgot? Amikor először hallottam, meggyőződésem volt, hogy az emberek zöme azt gondolja majd: "Ez egy igen komoly rizikó ennek a zenekarnak!"
Dave Gahan: Előadtuk az ötletünket különböző embereknek. Még azok az emberek is, akik régóta velünk dolgoztak -például az Államokban dolgozó ügynökünk Wayne Forte- azt gondolták, megőrültünk. Még a lemezkiadó is azt gondolta, sohasem töltjük meg azt a stadiont.
Dan Silver (koncertszervező): Hazárdjáték volt. Dupla vagy semmi volt az együttes részéről.
Andy Franks (turnészervező): Abban az esetben, ha egy fedett csarnokban mindössze a helyek felét adja el az ember, mindig ott a lehetőség, hogy elfüggönyözzön bizonyos részeket, hogy ne nézzen ki rosszul a dolog. Ezzel szemben, ha szabad ég alatt van a koncert...
Daryl Bamonte (személyi asszisztens): Védtelen vagy.
Andy Franks (turnészervező): Pontosan.
Dave Gahan: Biztosan voltunk abban, hogy a rajongók akár Texasból vagy New York-ból is átutaznának ezért a koncertért.
Neil Ferris (rádió promóter): Az egyik nap együtt ebédeltem egy ismerőssel, aki a BBC TV-nél dolgozott. Azt mondta: "Jövő héten Amerikába utazom. A Pet Shop Boys-t fogjuk filmezni. A Rose Bowl-ban játszanak, Pasadénában. Valami 150.000 vagy 100.000 embernek játszanak ott." Azt kérdeztem: "Mikor?" Megadta a dátumot. Erre én: "Nem hiszem, hogy az a Pet Shop Boys lenne. Inkább a Depeche Mode." Erre ő: "Ők nem töltenék meg a Rose Bowlt." Kimentem az utcára, egy telefonfülkébe és felhívtam Danielt. Visszamentem, és nagyon büszke voltam. Csak annyit mondtam: "A helyzet az, hogy a Pet Shop Boys egyik formációja lesz a Depeche Mode előzenekara!" Igen!
Dan Silver (koncertszervező): A produkción, beszerelésen dolgozó embereken nagy volt a nyomás. Óriási vállalkozás volt. Emlékszem, az állványozók csak nézték a hangfalcsoportokat, és azt mondogatták: "Ez kettővel több, mint ami a Grateful Dead-en volt."
Andy Franks (turnészervező): A fazont, aki a Woodstock-ot építette, Chip Moncknak hívták - valóban ez volt az igazi neve. Szóval, az ő ötlete volt, hogy négy pillérre állítsuk a színpadot, így annak a teteje leereszthető lesz a földig. Fellógatták hát az összes fény- és hangcuccot, hogy a végén egyszerűen csak felhúzzák azt. Természetesen, amikor fel akarták húzni, egyszerűen nem mozdult. Le kellett szedniük mindent és kezdtünk kifutni az időből.
Andy Franks - 1988 (turnészervező): Minden csúszik! Eddig csupa szerencsétlen dolog történt ma itt, kezdve a tetővel. Minden, ami történik, késésben van. Mindennel csak a gond van. Leégett néhány szintetizátor és még sorolhatnám...
Andy Franks (turnészervező): Végül, lezajlott a koncert. A tető a helyére került, leszedtek, majd újra felraktak rá mindent. Egy daru, hatalmas kötéllel tartotta hátulról a színpadot, hogy ne zuhanjon le a közönségre.
Daryl Bamonte (személyi asszisztens): Próbált már meg valaki egy darut kölcsönözni Kaliforniában, péntek este?
Andy Franks (turnészervező): Gyilkos vállalkozás délután 5 után.
Dan Silver (koncertszervező): Az időjárás borzalmas volt. Az együttes véghez vitte a legviccesebb hangpróbát, amit valaha láttam. Martin babrált valamit a gitáron, teljesen oda nem illő dalokat játszott. Igazából nem is volt valódi hangbeállás. Az egész szétesett és extrém volt.
Alan Wilder: A turné azon egyetlen koncertjén egy másik monitor és hangosító rendszert kellett használnunk, már csak a hely nagysága miatt is. Egy olyat, amit addig még sohasem használtunk. Naná, hogy minden elromlott. Azt hiszem, a billentyűzet tulajdonképpen működött, viszont a saját hangunkat már nem hallottuk vissza a monitorokból. Dave süket volt.
Dave Gahan: Emlékszem, felmentem a színpadra és menten el is ment a hangom. Akár most. Piszok gyorsan elment a hangom. Végül azonban valahogy túléltük... Lenyűgöző volt.
Andy Fletcher: A filmben minden benne van. Az összes izgalom. A hosszú séta a színpadig.
Bruce Kirkland (Second Vision, elnök): Nincs ahhoz fogható érzés, amit 65.000 ember kreál egy stadionban, már csak a jelenlétük is. Igazán fontos mérföldkő volt ez az együttes életében.
Daryl Bamonte (személyi asszisztens): A 'Blasphemous Rumours' alatt, amikor Dave arról énekelt, hogy Istennek rossz a humorérzéke, az ég egyszer csak megnyílt, villámlott és ömleni kezdett az eső. (azóta kiderült, hogy a Sacred alatt történt mindez, a villámlás pedig a Something To Do alatt).
Dave Gahan: Klasszikus történet. A felhők összegyűltek és hirtelen megnyílt felettünk az ég. Rémisztő volt.
Martin Gore: Sokat viccelődtünk azon, hogy olybá tűnik, a szomorúság fellegei követnek bennünket bárhová. Manapság annyira már nem jellemző, de voltak idők, amikor jóformán minden egyes este, bárhol is játszottunk, esett.
Daryl Bamonte (személyi asszisztens): Az áramelosztók egyike sem volt természetesen letakarva. A produkciós csapat szerint ugyanis: "Soha, de soha nem esik az eső júniusban, Kaliforniában." Erre mi: "Pedig, ez eső! Elővennétek néhány vízhatlan ponyvát?" Ez a dolog önmagában is elég volt a rádióknak és a sajtónak, hogy beszéljenek rólunk. Az egész pontosan akkor történt, amikor Dave azokat a sorokat énekelte.
Dave Gahan: Olyan volt, mintha legalábbis a Stones 'Sympathy For The Devil' című számát akartuk volna eljátszani. Nyílván, azért túléltük.
Andy Franks (turnészervező): Nagyon nagy esemény volt. Masszív koncert, 70.000 eladott jeggyel. Bizonyosan ők voltak a legnagyobb angol banda, illetve talán egész Amerikában az egyik legnagyobb banda akkortájt.
 
Látható, hogy volt nagy őrület és izgalom a 101 koncert körül - következzék most a koncert egyik törékeny ellepontja Martintól, ez az A Question Of Lust!

A nagy bejelentés

A Depeche Mode szinte kirobbanó amerikai betörésében 35 éve a KROQ rádió vállalt főszerepet. A KROQ Amerikában élő angol rádiós DJ-je, Richard Blade lett a Mode legfőbb kaliforniai támogatója: „Az áttörésük 1985-ben volt, mikor a Palladiumban játszottak. Olyan jó volt a show, hogy a híre szájról szájra terjedt, és mikor visszajöttek, már két telt házas koncertet adtak a tizenhétezer férőhelyes Forumban [1987. december 4-és és 5-én], amit még a Duran sem tudott megtölteni. Úgyhogy fél évre rá mi javasoltuk [a KROQ], hogy a hetvenkét ezres Rose Bowl-ban lépjenek föl.”
Dave Gahan: „Ha egy ilyen koncerten játszol [mint a Rose Bowl-beli], az egésznek van valami vallásos hangulata. És ez nem csak a rajongóktól irányul az együttes felé, hanem fordítva is igaz. Valóban érezni a tömegből áradó energiát - én legalábbis érzem -, amint azt csinálják, amit te, és veled énekelnek. Nem mennék olyan messzire, hogy isteni rajongásnak vagy valami hasonlónak nevezzem, de hihetetlen energiát lehet érezni, amit szerintem egyikünk sem ért meg igazán.”
Blade kommentárja a 101 filmben is hallható:
Richard Blade: A Depeche Mode épp ebben a pillanatban hajt be a Rose Bowl Arénába egy gyönyörű nyitható tetejű klasszikus gépjárművel. Vajon ez egy Cadillac? Természetesen, mind fekete bőrben vannak. Reméljük, idejönnek a mikrofonhoz. Íme, a Depeche Mode! (...) Azt hiszem, Alan egy speciális köszöntővel készült számunkra.
Alan Wilder: Igen, így van. Jó reggelt! Jó reggelt kívánunk minden rajongónak, aki ma reggel hallgat, illetve néz bennünket. Szeretnénk bejelenteni a világkörüli turnénk speciális végállomását, amelyre június 18-án, szombaton kerül sor. Egy koncert lesz ez, amely tömegeknek szól, itt, a Rose Bowlban, Pasadenában.
Íme a bejelentés:
 

süti beállítások módosítása
Mobil