Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Lost In The Stars

2023. április 28. - Szigi.
A következő dal a 20 éves Martin szólólemezen, a Counterfeit 2-n a LOST IN THE STARS. Ez a dal alaposan elüt a lemez többi alkotásának hangulatától, nincs benne elektronika, csak zongora és vonósok, ezenkívül erőlteljesen musicales hangulatú. A felemelő zenei kíséret különös ellentétben áll a kiábrándult dalszöveggel.
 
Martin: "Ez a dal volt az, amelyet tulajdonképpen mindig is fel akartam dolgozni. Már akkor ott volt a lista tetején mielőtt leültem volna a listát elkészíteni a lehetséges a dalokról. Ha ki kellene egyetlen számot emelnem az albumról, akkor az mindenképpen ez a dal lenne. A többi összességében nem áll olyan közel hozzám, mint ez az egyetlen egy. Sőt, ez a dal más okból is kivétel, hiszen talán ez az egyetlen, amely igen hasonlatos lett az eredetihez, mert egyszerűen nem volt szívem megváltoztatni... olyannyira kedvelem és olyannyira szép a szám. Arról nem is beszélve, hogy talán az egyetlen dal az egész albumon, amely teljes mértékben nélkülözi az elektronikát. (...) Az egyetlen dal [a 'Counterfeit²'-en], amely igazságot szolgáltat az eredeti verziónak, az Kurt Weilltől való, és csak azért, mert annyira összetett, hogy nem tudtam, milyen irányba menjek vele anélkül, hogy elveszíteném az eredeti magját. Ez az igazi küzdelem: amikor újra akarsz értelmezni egy dalt, amit szeretsz és tisztelsz, az eredeti verzió szellemét meg kell őrizni, különben elvész a cél. (...) A dal tökéletes. Ez volt az első dal az albumon, amit biztosan fel akartam dolgozni, az első naptól kezdve. Az összes többi dalt sokkal radikálisabban értelmeztem. És akkor még egyszer: Kurt Weill nem elektroakusztikus változatban vette fel a "Lost in the Stars"-t. De a zenéje és az akkordmenetei annyira egyediek, hogy egyetlen hang elhagyása is hiányt okozna."
 

By This River

A következő dal a ma 20 éves Martin szólólemezen, a Counterfeit 2-n a BY THIS RIVER, ami Brian Eno 1977-es Before and After Science című szólólemezén jelent meg. Eno mellett az elektronikus zene két legendás alakja, Hans-Joachim Roedelius és az azóta már elhunyt Dieter Moebius szerzője a dalnak (ők ketten a Cluster formációt alkották egy időben). Martin így nyilatkozott a dalhoz kötődő élményeihez: "A 'Before And After Science'-t 1977-ben, a megjelenés évében vettem meg, mert nagy Roxy Music-rajongó voltam, és imádtam az első szólóalbumát, a 'Here Come The Warm Jets'-et. ".
 
A dal nyugodt hangulatához szinte nem is illő hangos szintidallammal indul a dal, ám aztán később intimebb lesz a hangszerelés, így semmi nem zavarja meg Eno jellegzetes "korai ambient" hangulatát. A dal végén Martin dúdolása különösen szépséges.
 

Loverman

Egy újabb tempósabb alkotás következik a ma 20 éve boltokba kerülő Counterfeit 2 című Martin-szólólemezen, ez pedig a LOVERMAN, Nick Cave dala! Szinte illő volt, hogy a Mute istállóból is válasszon valakit Martin, vagy mégsem? Martin: "Nagyon szerettem volna egy Nick Cave dalt feldolgozni. Véleményem szerint Nick Cave az elmúlt 20 év egyik legnagyobb dalszerzője. Még a néhai 'Birthday Party' egyes számait is kedvelem. Nick az a dalszerző, akinek a munkásságából örömmel és könnyű szerrel akár 2-3 dalt is választhatnék, hogy feldolgozzam. A választás a 'Loverman'-re esett és azt hiszem sikerült egy igazán érdekes változatot elkészítenünk. A legfontosabb, hogy az általam készített feldolgozás teljesen eltér az eredeti változattól. Sőt, az én változatom megkockáztatom, hogy nem is hasonlít Nick Cave stílusára. (...) "A 'Loverman' nagyszerű dalnak tűnt a feldolgozáshoz, mert tényleg nagyon nehéz volt újraértelmezni, hiszen egy feldolgozás csak akkor érdekes, ha az egész szám eredeti lényegét megőrzi, miközben átértelmezi azt. Remélem, egyszer majd megismerem Nick véleményét erről a feldolgozásról. (...) A The Birthday Party óta nagy rajongója vagyok Nick Cave-nek. Először az egyik B-oldalát, a 'Cassiel's Song'-ot akartam venni, de nem tetszett, amit csináltunk vele. A 'Loverman' egy olyan dal, amely a vágy és a sors témáját járja körül, és megpróbáltam egy érzékibb változatot készíteni belőle, mint az eredeti. Azt hiszem, soha életemben nem énekeltem még ilyen hangosan!"
 
Kopogó basszusával és lépegető tempójával igazi kislemezvárományosként indul Martin dala (és aztán tudjuk, hogy kislemezes dal is lett belőle). Sejtelmes effektek kúsznak be a háttérbe, Martin zaklatott éneke mögé, majd jön a zeneileg kiníró refrén, ahol Martin valóban kiabál, tőle teljesen szokatlanul. Amit viszont talán még kevesebbet hallhattuk Martint, az a "szavalva" előadott mondókaszerű rész a refrének után. A második versszak zenei fokozásai egészen kiválóak, majd jön a lemez többi részéhez képest meglepően zajos refrén, aztán újra a "kiszámoló" rész. A meglepően hosszú, 7 perc feletti alkotás hosszas és élvezetes instrumentális levezetővel zárul.
 

In My Other World

A húszéves Counterfeit 2 negyedik dala az IN MY OTHER WORLD, amely "csak" 10 évvel volt korábbi dal, mint a feldolgozásalbum megjelenése. Az eredeti előadő a néhány hónapja tragikusan elhunyt Julee Cruise.
 
Martin: "Sokan a Twin Peaks című David Lynch-sorozat révén fedezték fel Julee-t, pedig neki komoly karrierje volt ezelőtt is. Megvan az összes albuma, és nem értem, hogy milyen kiközösítést kellett elszenvednie. Még az Egyesült Államokban is nagyon nehéz lett beszerezni az albumait. Ami engem lenyűgöz, túl a nagyon is azonosítható hangján, az a nyilvánvaló képessége, hogy olyan atmoszférákat tud teremteni, amelyek éppoly költőiak, mint amilyen szokatlanok." (...) "Szeretem ezt a dalt, mert egy olyan univerzumba vetít, ahol csak kellemes dolgok történnek, nem úgy, mint itt. Ez egy szomorú dal, mint az összes többi, de a boldog dalok nem mozgatnak meg".
 
Ebben a dalban Martin bőségesen merít a "Twin Peaks" hangulatból. A jellegzetes gitárjáték mellett az atmoszféra és a fojtott, távolságtartó éneklés is a kultikus sorozat zenéjét juttathatja eszünkbe. Mélységesen nyugodt, szépséges alkotás, egyben a lemez talán legorganikusabb, leginkább lélegző alkotása (főleg az első három abszolút elektronikus dal után csúszik jól).
 

Hank Thompson&Lynn Russwurm: I Cast A Lonesome Shadow

Itt pedig az I Cast A Lonesome Shadow eredetije, Hank Thompson-tól és Lynn Russwurm-tól. Szinte tündérmese-szerű a történet, ugyanis a dal szerzőjének, Lynn Russwurmnak a lánya úgy véli, hogy ő és a dal társszerzője, Hank Thompson több pénzt kerestek Martin Gore előadásával, mint bármelyik másik dalukkal, amit valaha írtak. Martin pedig kevesebb, mint egy évvel korábban fedezte fel ezt a dalt egy válogatáson. Martin: "Az eredeti verzió már-már komikus a maga "cowboy ül a tűz mellett"-hangulatával, de nagyon kevés olyan dalt ismerek, amely a magányról olyan jól beszél, mint ez."
 

I Cast A Lonesome Shadow

A Stardust-ot vettük a kislemez megjelenésénél, úgyhogy máris a harmadik dallal folytatjuk a ma 20 éve megjelenő Martin szólóalbum Counterfeit 2 bemutatását. Az I CAST A LONESOME SHADOW messze a legtempósabb dal a lemezen: sodró törtritmusa, "üveghangjai" és gyomorbavágó basszusai az album egyik legjobb felvételévé teszik.
 

Bob Dylan: In My Time Of Dying

A Counterfeit 2 huszadik évfordulója remek alkalom arra, hogy Martin feldolgozásai mellett az eredeti verziókkal is megismerkedjünk, annál is inkább, mert szerintem izgalmas, hogy mely előadók és mely dalok hatottak az énekes-szövegíróra. Az In My Time Of Dying esetében mindjárt kicsit problémás a helyzet, hiszen egy régi tradicionális dalról van szó, amit rengetegen feldolgozták már. (egyébként ugyanez a kategória a Motherless Child is). Valószínűleg legtöbben a Led Zeppelin-féle bő 10 perces változatot ismeritek, de hozzám közelebb áll a Bob Dylan-féle verzió, jöjjön tehát ez:
 

süti beállítások módosítása
Mobil