Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

És akkor ma a koncertverziók: Mercy In You, 1993

2023. március 23. - Szigi.

A mai napon a tegnap 30 éves Songs Of Faith And Devotion albumdalainak a koncertváltozatát fogjuk sorra venni, amely jó felvezetésként fog szolgálni a hajnali Memento Mori Tour nyitányához, noha meglepetés lenne, ha a ma felsorolt dalok közül valamelyik is lenne a sacramentoi turnényitón. Fontos megjegyezni, hogy ma kizárólag a kislemezen meg nem jelent dalokat fogjuk végigvenni: az I Feel You és a One Caress koncertváltozatai már szerepeltek az I Feel You maxinál; a Walking In My Shoes, a Condemnation és az In Your Room élő változatait pedig - ahogy eddig is - a kislemezek megjelenésének napján fogom végigvenni. Ma tehát a Mercy In You, a Judas, a Get Right With Me, a Rush és a Higher Love koncertváltozataival fogok foglalkozni.

Kezdésként jöjjön tehát a Mercy In You, amely csak a Devotional Touron szerepelt (még az Exotic Tour-ra sem vitték át). Egészen elképesztő, már-már reggae-s dobok a kezdésnél, majd ezekre érkezik a súlyos hip-hopos dob, majd a még súlyosabb koszos gitárhangzás. A versszakoknál hangsúlyos a zongora, amelyekre az albumverzióhoz hasonlóan felelget a kotyogós hangzású hathúros. A refrénben megmarad az Eno-effekt is, Dave hangja extrém visszhangos. Martin "ooh-oh" vokálját itt a Devotional Tour vokalistahölgyei éneklik. Ami nagy kár, hogy a harmadik versszak végén az albumverzióban a világba beleüvöltött "the mercy in you!" itt nagyon gyengén, csak "sima" mély hangon lett elénekelve - talán emiatt van, hogy sokkal jobban kedvelem az albumváltozatot. A lezárás viszont ötletes: hirtelen elhallgat minden, de egy gitáreffekt még ottmarad a végére. Íme a felvétel a Devotional koncertfelvételről:

Milkovics Mátyás a SOFAD-ról, második rész+Mercy In You elemzés

Ez pedig a második része Horváth Gergely és Milkovics Mátyás beszélgetésének. A téma továbbra is a ma 30 éves Songs Of Faith And Devotion. "Milka" a Mercy In You-t elemzi nekünk :) Holnap pedig a "SOFAD" koncertverziói következnek!

Milkovics Mátyás gondolatai a Songs Of Faith And Devotion-ről

Egy kis kultúra estére: Horváth Gergely és Milkovics Mátyás beszélgetnek a Songs Of Faith And Devotion hatásáról. Milkovics lenyűgözően beszél! Ez az első része a felvételnek.

Mindenki nagyon őszinte - SOFAD dokumentumfilm, 2007

Ez pedig a Songs Of Faith And Devotion dokumentumfilmje, a Playing The Angel korszakból. Kiváló, húsbavágó beszélgetések, mindenki nagyon őszinte, de látható, hogy nincs visszaút. Alan egyáltalán nem tesz lakatot a szájára, és a végén ott a zárójelenet: a bejelentés, hogy kiválik a zenekarból....

A háttérben már gyülekeznek a gomolyfelhők - SOFAD EPK

Ez a Songs Of Faith And Devotion EPK-ja, azaz Paul Gambaccini interjúja a szigorúa nem egy légtérben tartózkodó zenekartagokkal. Andy egy irodában ül, Alan dobol, majd a stúdióból mesél, Dave gyertyák között fásultan borozgat, Martin pedig kimódoltan adja elő a tudnivalókat, csak közben egy örömlány jön fel, jelezve, hogy "az idő pénz". A sorok között pedig már érződik, hogy valami nagyon nincs rendben...

Judas (demo)

Sokat írtam ma arról, hogy a produkció mennyire sokat számított a Songs Of Faith And Devotion korszakban. Ezt bizonyítandó jöjjön most a Judas 2009-ben kiadott demója, amelyben hallható, hogy milyen alapanyagból kellett Alannek megalkotni a SOFAD bonyolult, szövevényes zenei világát. Nem rossz ez a demó sem, de leginkább valami soulos-reggaes valamire hasonlít (egész jók a fúvósok). Ha a Judas a kétezres években jelent volna meg, akkor egy ilyesmi semmiség lenne - ennél nagyobb bizonyíték nem kell Alan Wilder pótolhatatlanságára.
 

Higher Love

Finoman kopogó dobokkal és Judas-szerű méltóságteljes effektekkel kezdődik a ma 30 éves Songs Of Faith And Devotion utolsó dala, a HIGHER LOVE. A finom, teret ölelő hangzásba Dave álmodozó, csodálatos szépségű hangja érkezik az első versszakkal, ám aztán az első refrén végén, a "by a higher love" résznél megérkezik a középtempót játszó dob, és a harangszerű hangszínű szintijáték. A dal dobalapja egyébként igencsak emlékeztet a U2: So Cruel című dalának a felvételére (Alan szerint ez nem csoda, hiszen az Achtung Baby producere is Flood volt). A második versszakban Martin végig együtt énekel Dave-vel, egyfajta nagyon kiteljesedett zenei és talán mondhatjuk, hogy spirituális élményt is nyújtva. Számtalan hangszín szól egyszerre, de itt nincs semmi agresszivitás, minden csak a "magasabb szerelem" magasztosságát szolgálja. Erőteljesebb dobok után érkezik a középrész, ami után fokozódik a fokozhatatlan: Dave is és a csodálatos "harangszerű" szintidallam is egy oktávval feljebb szólal meg. Aztán már nincs más hátra, mint megadni magunkat a magasabb célnak ("I surrender heart and soul sacrificed to a higher goal"), és egy rövid kiállás után máris jöhet a csodálatos, méltóságteljes és szerencsére kellően hosszú instrumentális levezetés, amelyben csak a "by a higher love" énekhang hallható, amelyet néha effektezett egyéb énekhangok kísérnek. Néha-néha jön egy mennydörgésszerű dobeffekt, de ezenkívül már minden az emelkedett lezárásról szól. Egy idő után szépen lehalkulnak a dobok és végül finoman lépegető, csendesedő effektek zárják a Depeche Mode legkáprázatosabb lemezét.
 
Alan Wilder megerősítette, hogy a "Higher Love" felkerült a lehetséges Songs Of Faith And Devotion kislemezek listájára:
 
"Általában konszenzusra jutunk a lehetséges kislemezek listájának összeállításához. Például a "Higher Love" szerepelt ezen a SOFAD kislemezek listáján, de nem került fel rá, és véleménykülönbségek voltak arról, hogy milyen sorrendben kellene szerepelniük. Dave nagyon határozottan úgy érezte, hogy a "Condemnation"-nek kellett volna az első kislemezként szerepelnie, de leszavazták. Én a "Walking In My Shoes"-t szerettem volna második kislemezként, és el is értem az akaratomat, de nagyon szerettem volna az "In Your Room" eredeti verzióját [a Zephyr Mix helyett]. Ez az egész jó példa a demokrácia problémáira - valaki általában csalódottan végzi."
 

One Caress

A ma 30 éves Songs Of Faith And Devotion kilencedik dala a ONE CARESS, azaz rátették az I Feel You B-oldalasát a lemezre is. Erről a dalról is volt szó részletesebben az I Feel You kiadványnál, így most csak ismétlem magamat: a One Caress az egyik legkülönlegesebb gyöngyszem a Depeche Mode történelmében. Egy gyönyörű dallamú dalt valamiért egy (Wil Malone által vezetett) 28 tagú vonósszenekar segítségével rögzítettek, ráadásul Martin kissé megmagyarázhatatlan módon egy alkalommal akarta csak felénekelni a dalt. Ha jól figyeltek, hallatszik is, ahogy izgul! Lenyűgöző, ahogy a visszafogottan kezdődő vonósok egyre inkább veszik át az uralmat a dalban, díszítésekkel, ügyes kis témákkal; talán egyetlen Depeche Mode dal sem ennyire ünnepélyes és játékos egyszerre! A vége pedig már-már meghatóan csodálatos: kinyílik a hangszerelés, széles mozdulatokkal játszanak a vonósok és ezzel a már-már klasszikus zene-szintű élményt hozó zenei megoldással, szinte váratlanul ér véget a dal. A One Caress aztán hamar kinőtte B-oldalas státuszát: rákerült a Songs Of Faith And Devotion lemezre is, utolsó előttiként (noha hangszerelésben nem igazán illik rá, persze különösebben semelyikre, annyira egyedi kis különlegesség), aztán később játszották néhány turnén is. Ami nagyobb meglepetés, hogy egy elég szokatlan, igencsak „dark“ klip is készült hozzá, egy hideg őszi reggelen, az észak-amerikai turné kellős közepén, Chicagoban. Érdekesség még, hogy ez volt hosszú évek után az első DM klip, amelyet nem Anton Corbijn, hanem a korszak népszerű rendezője, Kevin Kerslake rendezett. Állítólag hosszú órákig szedték össze az elkóborolt bogarakat a környékről :D
A DM Live Wikiről következzék most néhány szó a dalról.
Alan: „Miután eldöntöttük, hogy "igazi" vonósokat akarunk, csak egy vagy két lehetőségünk volt, hogy ki hangszerelje őket. Will Malone hangszerelte a vonósokat a Massive Attack 'Unfinished Sympathy'-jához, ami mind nekem, mind Martin-nak a kedvencem. A vonósokat a londoni Olympic Studiosban vették fel, egy 28 tagú vonósszekcióval, amelyhez Martin élőben énekelte a vokált - ezzel megszületett (holtversenyben) a valaha volt leggyorsabban felvett Depeche Mode dal (a másik a Somebody volt)
Andy: "Ezt csak egy B-oldalnak szántuk, de olyan jól sikerült, hogy úgy gondoltuk, felrakjuk az albumra".
Martin: "Az volt a legjobb benne, hogy annyira spontán volt. A vonósnégyes bejött és játszott, én pedig élőben énekeltem velük. Három óra alatt vettük fel a dalt, általában minden dal körülbelül egy hónapig tart. Nem osztom azt a nézetet, hogy a szintetizátorok és a samplerek nem igazi hangszerek, de a zenészekkel, az igazi vonósokkal ad valami különleges pluszt az egésznek. Sok éven át tanultak, tudjanak játszani a hangszerükön. Éreztem magamban, hogy a zenémet hirtelen komolyabban veszik. Tudom, hogy nem kellene így éreznem. De bármilyen hülyén is hangzik, dha hirtelen "igazi" zenészeket hallok, akik évekig tanultak zenét, és előadják a dalodat, az bizonyos értelemben komolyabbnak hat. Ez csak egy érzés, és hamis. De létezik.“
 

süti beállítások módosítása
Mobil