Az Almost Predictable Almost blog írása a ma 25 éves Home kislemezről, amelyet természetesen lefordítottam nektek. Emberünk nem kedveli a klipet :D
"Az Ultra harmadik kislemeze és a harmadik Depeche Mode kislemez, amelyen Martin énekel, a Home 1997. június 16-án jelent meg. A dalt számos nem Depeche-rajongó is felkapta, így koncertkedvenccé vált az évek során. A kislemez megjelenése meglehetősen visszafogott volt, néhány koncertverzióval, pár tisztességes remixszel, több furcsa CD kislemezdobozzal és hosszú idő óta először egy olyan videoklippel, amelyhez Anton Corbijnnek semmi köze nem volt. Nézzük meg ezt a dalt a város rossz oldaláról.
A Home (BONG27) 1997. június 16-án jelent meg. Ezúttal nem voltak televíziós megjelenések, amelyek a dal slágerlistás szereplését erősítették volna, így csak a videoklippel kellett így boldogulnunk, amelyre később térünk rá. A kislemez általában véve jó fogadtatásban részesült, bár nem mindenhol. Június 18-án a Melody Maker azt írta:
"Ez a dal rendezett, hangulatos és egyáltalán nem bántóan nagyképű. Persze, Dave holtpontos, félig szenvedélyes éneke még mindig mintha olyan, mint akit fojtogat a zokogás; mintha már majdnem (de nem teljesen!) elfelejtette volna, hogy mi az, ami miatt még fel lehet háborodni - de még ez is úgy hangzik, mintha a kertben állna, miközben énekel. Szóval, tudod, hogy milyen otthonról beszélünk. A nénikédéjéről. Van egy mix, aminek a címe "The Noodles And The Damage Done". Dave Gahan elvonón volt, tudod."
Legalább az énekes nevét írd meg helyesen. Ó, és nézd - egy drogos utalás. Tipikusan unalmas dolgok a Melody Maker-től, de ha igazán megnézed, a sok okoskodás között, úgy tűnik, hogy tetszik nekik. Az NME szerint:
"Martin Gore énekli ezt a számot (vajon Dave mit csinált akkoriban?), és személyre szólóan csinálja. Az önmegsemmisítés fenyegető veszélyét sugallják a szavak és a szívtelen ütemek, de aztán egy hatalmas vonós hangszerelés érkezik, mint a hetedik lovasság, és újra megvált mindannyiunkat."
A Billboardban. Larry Flick írta:
"Az Ultra legújabb kislemeze a tiszteletreméltó elektronikus csapatot kiszámíthatóan melankolikus hangulatban mutatja. De kit érdekel? Kevés előadó tudja náluk jobban adagolni a szorongást, és a "Home" kifejezetten tetszetős a barokk vonósaival és a pattogó ütemeivel. (...) Biztos, hogy ez a legjobb mainstream kislemezük az elmúlt hosszú idő óta."
Egyszer egy golfmeccs közben kaptam róla egy kritikát. Egy 1998-as délutánon Glasgow East Endjének egyik nyilvános pályájára vittem az ütőimet. Egy férfi megkérdezte, nem akarok-e csapatot alkotni, és tekintve, hogy milyen ijesztően nézett ki, beleegyeztem. Zenéről beszélgettünk, és megemlítettem, hogy Depeche-rajongó vagyok. Ahogy közeledtünk a következő részhez a golfpályán, azt mondta, hogy szereti a Home-ot, és hozzátette: "Tavaly nagyon nehéz időszakon segített át, amikor odalent éltem". Az ütőjével Barlinnie-re, Glasgow hírhedt börtönére mutatott. Az a kevés, ami a golfozói képességemből megmaradt, gyorsan elpárolgott. A Depeche Mode tényleg mindenhova eljut.
A kislemez nem igazán teljesített jól a brit slágerlistákon. A 23. helyen lépett be, majd a 26., 47. és 67. helyre esett vissza. Rövid időre újra felbukkant 1997 szeptemberében a 93., majd a 100. helyen, de ennyi volt. Csalódást keltő helyezés volt ez.
A Home régóta koncertkedvenc, és az évek során sokféle formában adták elő, a zongorás balladától a remixelt változatig. A dalt 541 alkalommal játszották élőben, és a megjelenése óta a zenekar minden turnéján szerepelt.
Most pedig a klipről. Az Ultra turné elmaradásából származó bevétel hiánya, amihez jött még a zenekar számláján keletkezett lyuk, amit az 1993 és 1994 közötti összes alkoholos ital elfogyasztása okozott, azt jelentette, hogy a Depeche Mode számára nehéz idők jártak. Los Angelesbe mentek az Ultra bulira, de annyira szűkös volt a kasszájuk, hogy egy hotelszobán kellett osztozkodniuk, ahogy ez a videó is mutatja. Nem engedhették meg maguknak Antont, így Steve Green lett a Home klipjének rendezője.
A klipet egy kísérteties kopasz fickó nyitja, aki mintha megszerezte volna a zenekar útitervét, amikor a szállodájuk felé tart, és bekukucskál az ablakon. Ahogy ezt teszi, látjuk Dave-et és Martint az ágyukon ülni, Fletch-et pedig egy fotelben, aki kétségtelenül megkönnyebbült, hogy az elkerülhetetlen görcs ellenére, amit ott fog kapni, nem kell Dave mellett aludnia, aki hírhedten horkol.
Martin énekelni kezd, ami úgy tűnik, idegesíti a kopasz férfit, mert hamarosan más szállodai szobákban szaglászik, mint valami perverz. Dave egy pillanatra kiélvezi a nem énekléssel töltött időt, és nekilát megírni a Hole To Feed című dal szövegét, amelyet közvetlenül ez a szobamegosztás ihletett. Ahogy Fletch kedvetlenül áll az ajtó mellett, a kopasz férfi újra megjelenik, ezúttal egyenesen az ajtón keresztül, mivel ő egy szellem. Vagy valami ilyesmi.
Igazából már el is felejtettem, milyen rossz ez a videó. A perverz szellem folyton mászkál, és látunk vitatkozó párokat, egy keringőző párt, egy szívrohamot kapó férfit és még sok más hasonlóan érdektelen dolgot, mindezt úgy, hogy közben ez a dicsőséges dal szól. A videó egy jó dal elpazarlása. Oké, Anton talán kitalálhatott volna valami random hülyeséget, amiben egy öregemberről készült szemcsés felvételek szerepelnek egy valódi otthonban, miközben építőmunkásnak öltözött nők sétálnak el mellettük, de az érdekesebb lett volna, mint ez.
Még a zenekar is unottnak tűnik, de lehet, hogy ez a szobamegosztásos történet miatt van. "