És egy újabb HDMFC olvasnivaló: ez az Exciter 2007-es újrakiadásán található Daniel Miller írás. Feltűnő, hogy a 2001-es pozitív interjúkkal szemben 2007-ben már jóval árnyaltabban látják az akkori eseményeket a résztvevők. Martin kreatív blokkja, vagy a már a felvételi periódus elején (!) egymás iránt komoly ellenérzéseket tápláló együttestagok mind-mind olyan dolgok, amelyeket maximum a sorok között lehetett kiolvasni 2001-ben. Ráadásul tudjuk, hogy Dave-nek az Exciter feltételi periódusa nagyon nehéz időszak volt, legalábbis a Paper Monsters-korszak nem mindig szerencsésen elsülő interjúi közül többször is felhozta a 2000-es stúdiófelvételek időszakát... Valamint érdekes látni, hogy még a minimalizmus nagy barátja, Daniel Miller szerint sem a legjobb lemez az Exciter...
Depeche Mode összes
I Am You
Az Easy Tiger "ködéből" Massive Attack-szerű hangok törnek elő, és máris kezdődik az I AM YOU, Alan Wilder kedvenc dala a lemezről :D Valóban ez az egyik leginkább "Recoilos" alkotás a lemezről, trip-hop hangulattal és hangszereléssel, vonósokkal, komoly basszusokkal és persze az Exciter elmaradhatatlan "elszórt ütőseivel". Dave hangja effektezve van a versszakok alatt, a refrén alatt viszont kiteljesedik. A rögeszmés ragaszkodásról szóló alkotás a harmadik versszakkal fokozódik, ám aztán némiképp parodisztikus közös Dave-Martin "I am you and you are me-e-e-e-e-e-e-e-e-e" vokállal zárul. A refrén is kiáltana egy nagyobb kiteljesedését, és aztán van is remény, hiszen a második versszak után előtérbe kerülnek végre a vonósok, de mivel ez az Exciter album, ezért nem kapunk méltóságteljes lezárást, hanem egy fojtó, tompa szintieffekt-rész jön, majd egy fura effekttel véget ér a dal. Újabb kihagyott ziccer... A dalt nem játszották soha élőben.
Get Excited? - az Exciter EPK magyarra fordítva a HDMFC honlapjáról
Egy nagyobb lélegzetű interjú a zenekarral, szintén 2001-ből, az Exciter-időszakból, szintén a HDMFC honlapjáról. Az itt olvasható szöveg nagyrészt megegyezik az Exciter EPK-ban hallható interjúval.
Easy Tiger
Egy ilyen nyugodt lemezen "nyilvánvaló", hogy kell lennie egy "Lassan a testtel" című dalnak :D az EASY TIGER a Dream On B-oldaláról került fel az Exciter-re, és tulajdonképpen nem más, mint a B-oldalas instrumentális dal első, nyugodtabbik fele, ami aztán átmegy az I Am You című dalba. Ez a változat volt a koncertintro a Depeche Mode Exciter turnéjának összes állomásán. Tipikus ködös Exciter-ambient :)
A Depeche Mode újrafelfedezése - DM interjú 2001-ből, a HDMFC weboldaláról
A The Hungarian Depeche Mode Fan Club hivatalos weboldalának fénypontja az Exciter-korszakra volt tehető: míg korábban a BANG magazinokból tájékozódtunk, 2001-re már olyannyira teret nyert az internet, hogy a magazin meg is szűnt: ugyanakkor ezen az oldalon első kézből kaphattunk hiteles információkat az együttes háza tájáról. Három interjút linkelek, amely erről az időszakról szól: az első a Depeche Mode (újra)felfedezése. A téma tehát még mindig a 20 éve (+1 napja) megjelent Exciter!
Breathe
Az album "szokásos" elszórt ütőseivel és Twin Peaks-szerű gitárjátékával indul a következő dal, a Sweetest Condition után egy újabb keringő ritmusú alkotás: ez a BREATHE! A dalt Martin énekli (állítólag ez Mark Bell döntése volt). Kellemesen gördül előre a szám, a második versszak alatt egy "űrhangszerű" szintiszőnyeg is bekúszik. A dal csúcspontja egyértelműen a "refrén" (bár csak egyszer hangzik el), amelyben Martin négyszer elismétli, hogy "breathe love!". A harmadik versszakban bibliai környezetbe helyeződik a megcsalásról és pletykálkodásról szóló, meglehetősen kétségbeesett szöveg. A dal talán jobban is kinyílhatna - főleg a "breathe love" rész után bíztunk ebben - de így is az kellemes a hosszú levezetés, Martin áriájával. Nem egy Home, de rendben van! :) a dalt minden Exciter Tour koncerten játszották, azóta nem csendült fel. Koncerten dögösebben hangzott :)
A Blikk magazin interjúja Andyvel 2001-ből. A Comatose a drogokról szólna?
I Feel Loved
Az I FEEL LOVED úgy kell a lemezre, mint a falat kenyér: ennyi lassú-ködös-lebegő alkotás után nagyon jókor jön ez a táncparkettre való, gyors, pörgős, élettel teli dal! Agresszív, kemény dobhangokkal, és "Dream On-szerű" basszusokkal indít, majd jön Dave érzéki vokálja, a háttérben egyre erősödő ütőshangokkal (az ütősök ismét csak Artur Moreira munkáját dicséri, aki a DM tagok állítása szerint egyszer csak úgy besétált a stúdióba, nem is a DM tagjaival akart beszélni, de aztán Jonathan Kessler segítséget kért tőle, és néhány dalban remek munkát végzett). Az első refrén (ami ezúttal csak annyi, hogy "i feel loved, i feel loved") megszólal egy nagyon hódító, a dalt gördülékenyebbé tevő szintidallam. A második versszak alatt megszólal egy kemény, kissé Daft Punk-ra emlékeztető szintetizátordallam, ami aztán a második versszak után "szólózni" kezd: ez a dal csúcspontja! Aztán kiállnak a dobok, és az ütősök jönnek csak vissza és jön a harmadik versszak, majd az újabb refrén, a "szokásos" Exciter-együttvokállal. Aztán már csak egy újabb agresszív nyers "szintiszóló" van hátra, aztán újabb "i feel loved, i feel loved" felelgetéssel (és Martin óriási vokáljával) zárul a dal, elhalkulással. Martin szerint arról szól a dal, amikor minden elromlik, és "igazán szarnak"' érzed magad, és mégis, mindezek ellenére érzed az Univerzum szeretetét. A dal demója némiképp lassabb volt (107 bpm 128 helyett), és az agresszív hangszerelés Martin szerint egyértelműen Mark Bell érdeme. Ez a DM-től kissé szokatlan, egyértelmű "klubsláger" aztán úgy tűnt, hogy nagy utat jár be - főleg a Danny Tenaglia mixe - ám aztán a turné második felében nem játszották már - a DM legendárium szerint azért, mert New York városában vették fel, és a 2001 szeptember 11.-ei terrortámadás miatt azt a dalt nem játszották már. Hiszi a piszi - a dalt már szeptember 9.-én Lipcsében sem játszották.... Természetesen az I Feel Loved kiadvánnyal nyáron, a kislemez 20. évfordulóján részletesen fogok foglalkozni.
A Wanted magazin interjúja Andy Fletcher-rel 2001-ből
"Minden albumunkon Dave hangja, és Martin dalai vannak és lesznek. Ez az album egy kicsit minimálabbra és optimistábbra sikeredett, mint az Ultra. " A Wanted magazin interjúja Andy Fletcher-rel, 2001-ből, az Exciter-időszakból.
Comatose
A COMATOSE című dal volt az utolsó, amelynek megtudtuk a címét még az album megjelenése előtt (a Lovetheme-mel egyetemben, ami akkor még The Love Theme néven futott), és emlékszem, hogy izgatottan kerestem ki a szó jelentését a szótárban. Nagyon bíztam benne, hogy a valami izgalmas dolgot jelent a szó, és a sok "álmodj tovább", "ragyogás", "legédesebb tökéletesség", "amikor a test beszéd", "szerelmi téma" "szabad szerelem", "úgy érzem, szeretnek", "lélegezz szerelmet", "én te vagyok", "jó éjt szerelmesek" számcím után. Bíztam egy jó pörgős alkotásban, és hát, amikor megláttam a szótárban, hogy azt jelenti a szó, hogy "kábult", elég csalódott voltam. Ez egy Martin ballada, amelynek a hangszerelése 2001-ben elég retrónak tűnt - ekkor még nem tudtuk, hogy valójában ez lesz a kétezres évek Martin dalainak (és a Counterfeit 2-nek is) az egyik hangzása... Martin azt nyilatkozta a dalról, hogy "A dallamvonal, a fő téma olyannyira kiszámíthatatlan, hogy az ember azt hinné, egyszer csak elvész valahol a semmiben... De mégis tovább megy... és mindennek semmi köze az énekdallamhoz. Olyan mintha minden A-molban lenne, pedig semmi sincs ott... Olyan mintha a háttérben elcsúsznának a hangok." (HDMFC fordítás), ami jól lefesti ezt a kábult, ködös, ide-oda tévelygő hangulatú dalt. Ahogy azt tegnap a Blikkben olvastuk, állítólag a kábítószer a téma... Az Exciter szokásos "elszórt cinhangjaival" kezdődik a dal, majd jön a különös, egyszerre ködös, egyszerre retro-szerű, hármas szintihang-együttes, ami végigkíséri a dalt. A refrénnel kezdünk, aztán jön a versszak, majd - amolyan The Dead Of Night-osan - egy vígoperai részlet van beékelve a dalba, különösebb összefüggés nélkül. Szokás szerint a második refrénre megérkezik az "alávokál" is: Martin itt természetesen saját hangja alá vokálozik. Az újabb versszak és az ide-oda ugráló hangszerelés után újabb vígoperai bridge jön, ezúttal ráadásul kicsit hosszabbra hagyva a lecsengését - sokszor akar szétesni a dal, de itt különösen - majd újra jön a refrén (újra alávokállal), majd a "comatose, almost" szavak ismételgetésével vész el a dal a semmiben. Egy különös, rendhagyó album egyik különösen rendhagyó felvétele, furcsa hangszereléssel. Mark Bell azt mondta erről a dalról, hogy "A 'Comatose'-ban a demo vokál tökéletes volt. Megváltoztattam a harmóniákat és a ritmust, hogy Martin úgy hangozzon, mintha egy szobában énekelne, a zenét pedig egy másik szobában valami őrült, dilis professzor játszaná." Dave azt mondta a turné előtt, hogy "Martin néha fogja játszani a Comatose-t is" (nem tudni, hogy ezt honnan vette), de a dal sosem csendült fel Depeche Mode koncerteken.