Az ICE MACHINE is fent van a Bridge House lemezen, mindjárt másodikként csendül fel (első énekelt dalként!). A verzió különlegessége, hogy hallható még a végén az "ice machine, ice machine" szövegrészlet is. Ezen a videón a Big Muff-fal együtt hallható az Ice Machine.
Depeche Mode összes
Dreaming Of Me, 1980-as koncertfelvétel
Mivel a ma 40 éve kiadott DREAMING OF ME kislemezen nem voltak remixek (ezt azóta csak a Little 15 maxi mondhatja el magáról), ezért máris a koncertverziókat vesszük sorra! Mind a Dreaming Of Me, mind az Ice Machine bejáratott dalnak számítottak kiadásuk időpontjában: 1980-ban a Bridge House felvételen már mindkettő felcsendül. A Dreaming Of Me úgy indul, mint egy 1982-es Cure-dal, és a lezárás is eltérő.
Létezik Ice Machine Cold End is? Naná!
Az ICE MACHINE-nak is volt "Cold End" változata, ami szintén rákerült a Speak And Spell újrakiadásra 2006-ban, csak nem a lemezre, hanem az extrák közé. Ez kevésbé meglepő/vicces, mint a Dreaming Of Me kakofóniába fulladó változata: itt egyszerűen csak sokkal hosszabb ideig tartják ki a záró szintihangot. Hallgassuk csak:
A Dreaming Of Me kislemez sorsa - valamint mi a fene az a "cold end"?
A DREAMING OF ME nem került fel a Speak And Spell-re, a Wikipedia szerint a szerénynek mondható 57. slágerlistás helyezés ellenére (ezt máshol nem hallottam megerősítve), viszont ezzel a dallal indul a The Singles 81-85 válogatáslemez! 2006-ban viszont, amikor újra kiadták a Speak And Spell-t remasterelve és SACD verzióban, meglepetésre rátették utolsóként a lemezre. Ami a még meglepőbb volt, hogy az úgynevezett "Cold End" verzióját tették rá, azaz a dal tovább tart és néhány disszonáns hang után ér véget (sőt, állítólag van egy még hosszabb változat is, amit csak egy nagyon szűk kör hallott). A furcsa lezárásra igen meglepő magyarázatot adott Jonathan Miller a Stripped című könyvben, amivel a reggeli posztban említett kocsmázásra is visszacsatolhatunk: "Mikor a Depeche Mode debütáló nagylemezét, a Speak & Spellt CD-n újra kiadták, véletlenül lelepleződött az együttes kollektív derültsége a Dreaming Of Me 1980. decemberi felvételének ideje alatt. Valószínűleg a szerencsétlen hangmérnök hibájának köszönhetően a szám meghosszabbított elhalkulásában világosan hallható, amint valaki örömujjongásban tör ki, és hallható néhány zavaró, hamis hang is."
Nézzük meg ezt a vicces végű, "cold end" (azaz nem lehalkuló, "fade out") változatot, természetesen szintén egy fanvideóval!
Ice Machine, a Dreaming Of Me csodálatos B-oldalasa
Azt hiszem, sokan egyetértetek velem abban, hogy a Dreaming Of Me B-oldalasa, az ICE MACHINE jobb szám, mint az A oldalas párja! A Dreaming Of Me harmonikus, táncolható, bájos dal, Vince szürreális (később kiderült, hogy nagyrészt hangzás alapján összerakott) szövegvilágával. Az Ice Machine-ban viszont - máris, a diadalmas Depeche Mode életmű első kislemezén - ott van már az a vészjósló, sötét, kifacsart hangulat, ami annyi rajongót szerzett az együttesnek - noha nem kétséges, hogy ebben azért sokat segített az 1984-es koncertfelvétele is a dalnak, amelyről ma még lesz szó :) A szöveg itt is hasonlóan szürreális, távoli képek kapcsolódnak egymásba - igazi korai Vince Clarke dalszöveg! A dal csúcspontja számomra a "She stood beside me once again" című rész utáni dupla vokálos rész!
40 éve jelent meg a Dreaming Of Me!
Nagy nap a mai a Depeche Mode történelmében: pontosan ma 40 évvel ezelőtt jelent meg az együttes első kislemeze, a DREAMING OF ME! A korabeli dallistából talán nem is a legjobb választás, de mindenesetre elindított egy példátlanul sikeres pályafutást...
Jonathan Miller így idézi fel a Stripped című könyvében az időszakot:
"A helyszín ezúttal az Eric Radcliffe hangmérnök által vezetett Blackwing Studios volt a profanizált All Hallows templomban, Dél-Londonban, a Pepper Streeten - Daniel Miller korábban itt rögzített dalokat The Silicon Teens néven. Miller eredetileg azért választotta ezt a viszonylag olcsó stúdiót, mert jókora vezérlőterme jobban illeszkedett hagyományosnak nem mondható módszeréhez. Élő hangszer nélkül csak az összes analóg szintetizátor felállításához kellett a hely - ezek közt volt a Robert Marlow által annyira csodált Korg 700S -, közel a keverőpulthoz. A Blackwing és a Depeche Mode jól működő páros volt, a zenekar kislemeze, a Dreaming Of Me, illetve annak B oldala, az Ice Machine pár nap alatt elkészült.."
Vince Clarke: „Izgalmas helyzet volt, mert ez is egy igazi stúdió volt - valójában már tizenhat sávos, míg korábban, mikor Daniel az első lemezét csinálta, még csak nyolcsávos. Emlékszem, hogy a felvétel közben Basildonban volt egy nagy buli, úgyhogy mikorra a B oldalhoz érkeztünk, mindenki másnapos volt.
Még az amúgy szelíd Vince Clarke sem maradt mentes az izgalomtól, hogy végre hanglemezre rögzítették két szerzeményét: „Emlékszem, Londonban sétáltam, és attól féltem, hogy elgázolnak, és kimaradok a további izgalmakból. Arra gondoltam, micsoda luxus lenne most elüttetni magam. Különös elővigyázattal mentem át az úton, annyira izgalmas volt az egész!”
Vince Clarke tisztázza azt is, ki döntötte el, melyik szám kerül végül a Depeche Mode első kislemezére: „Danielen múlt. Mi azt mondtuk, nekünk mindegy"."
Következzék a Dreaming Of Me, és egy fanvideó: hiszen természetesen nem készült klip az alkotáshoz!
Ma ismét a 15 évvel ezelőtti Touring The Angel-re emlékezünk egy teljes koncertfelvétellel: Barcelona, első este!
15 éve Milánóban járt a Depeche Mode
Ma 15 éve Milánóban játszott a Depeche Mode, amelyből aztán lett egy emlékeztes DVD kiadvány is... Szerintetek melyik a legjobb dal róla? :)
"Alan Wilder újra a Depeche Mode-ban" - 11 éve történt a csoda
"Alan Wilder újra a Depeche Mode-ban" - alkotta meg a Freestate.hu 2010-ben minden idők egyik leginkább clickbait cikkcímét (természetesen 100%-ban fedte a valóságot a cím). A meglepetésszerű Royal Albert Hall-beli Alan Wilder vendégfellépésről tavaly, a tízéves jubileumon részletesen megemlékeztem, és természetesen idén is sorra kerül a Depeche Mode újkori történelmének egyik leginkább szívmelengető pillanata. Érdekes, hogy Alan mennyivel szikárabban játssza a dalt, mint Peter Gordeno, aki sokkal több improvizációt (rossz nyelvek szerint "bárzongoristás elemet") visz bele a Somebody előadásába. 11 éve volt tehát a Royal Albert Hall-koncert, Alan Wilder közreműködésével!
Még egy cikk a 15 évvel ezelőtti bécsi koncertről
Továbbra is a 15 évvel bécsi koncertet idézzük fel az Arcanum Digitális Adatbázis segítségével: lássuk most a Veszprém Megyei Naplóból Éber Sándor cikkét!
