Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Folytatjuk a halasztott Violator-vinyl box bemutatását

2020. április 03. - Szigi.
Ahogy tegnap jeleztem már, a Violator The Singles 12 Box kiadását július 17.-re halasztották. Azt hiszem, mindannyian aláírnánk most ezt a dátumot! Mindenesetre mi úgy folytatjuk a vinyl kiadvány bemutatását, mintha április 24. lenne a kiadás dátuma. A negyedik vinyl (azaz a második Enjoy The Silence lemez) B oldalának első dala egy újabb Francois Kevorkian változat, a vicces nevű RICKI TIK TIK MIX, amelynek az elején az eredeti dal legvonzóbb gitárdallama hallható loopolva, a végén pedig Dave hangja hallható különböző magasságúra transzponálva. A kettő között pedig? A szokásos Kevorkian-féle táncos verzió :)
 

Egy kevésbé kedvelt Recoil B-oldalas

A Strange Hours kislemez másik B-oldalas dala (és egyben utolsó száma) a DON'T LOOK BACK BACK, ahol a dalszöveg és az ének egy, a Liquid-en nem szereplő énekesnő, Sonya Madan műve. Sonya a legendás, kilencvenes években viszonylag népszerű Echobelly énekesnője. A dal mintha a Macskák vokáljával indulna, ám aztán a vonósok megjelenése jelzi, hogy komolyabb és komorabb alkotással lesz dolgunk, ráadásul a Liquid-korszaktól teljesen szokatlanul nem beszélt, hanem énekelt dalról van szó. Az énekelt felvezető után bejön egy igencsak súlyos basszus, ami innentől uralja a dalt, noha különböző dolgok (zongora, rövid kacagások) színesitik az összképet. Az ének mellett szokatlan még a viszonylag kevés dalszöveg, és amikor nem a súlyos trip-hopos basszus viszi a dalt, akkor elég érdekes, már-már Bloodline-ra emlékeztető hangok is színesitik a dalt. A dal vége felé egy férfihang is feltűnik a háttérben, nagy kérdés, hogy ő ki lehet... A vége felé kissé szétfolyóssá váló dal aztán hirtelen ér véget (talán lejön, hogy ezt a dalt messze nem szeretem annyira, mint a New York Nights-ot ;) )
 
Ezzel zárul tehát a Strange Hours kislemez-megemlékezésünk, de annyit még hozzá kell tenni, hogy a kislemez multimédiás szekciójába - ami egy komplett program volt, dizájnnal, aláfestő zenével - régi adósságát törlesztette Alan, ugyanis az összes addig leforgatott videóját feltette: szerepelt tehát a Faith Healer, a Drifting, a Stalker és a Strange Hours videója is.
 
Nézzük a Don't Look Back-et:
 

Samantha küzdelme a manhattani éjszakával

Ha hiányoltuk a Liquidről az Unsound Methods "világ körüli útra repítő" hangulatát, akkor most megkapjuk! A Strange Hours B-oldalasai közül az első, a NEW YORK NIGHTS briliáns alkotás, számomra örök Top 5 a Recoil listámon. Samantha Coerbell tér vissza, de ezúttal nem olyan távoli, nehezen átérezhető sztorival jön, mint a Last Call For Liquid Courage vagy a Supreme esetében, hanem egy forró, zajos, nyugtalan, New Yorkban töltött éjszakát fest le nekünk. A mániákusan ismétlődő kifejezések ("agyzsibbasztó, mentálisan összetörő, membránt fárasztó zaj"), a monotonan ismétlődő dobloop és a kérlelhetetlenül ismétlődő dupla basszus is egyre mélyebbre visz minket a bűnös manhattani éjszakába... A sztoriba most is belefér egy kevésbé érdekes sztori egy olasz fagyiárusról, majd 3:40 után meglepetésre egy igencsak Higher Love-ra emlékeztető dallam töri meg a dal monotóniáját, és enged be egy kis levegőt: de aztán újra jön a fullasztó rész, légy zajával, a Rush suhogó, fémes hangjával és suttogó Samanthával, aki az 'A' hangot próbálja altatódalnak használni, és soha nem hitt a new yorki éjszakákban, pedig korábban még soha nem is aludt Manhattanben... Aztán amikor azt hisszük, hogy vége, váratlanul egy fúvósokkal (?!) tarkított rész után visszajön a kíméletlen dobloop, és Manhattan idegesítő zajai, fékcsikorgásokkal, dudálásokkal, ami felett Samantha suttogja tovább a nyomasztó, inszomniás sztoriját... Ekkor jön még egy Higher Love-os dallam, majd véget ér a dal, de Samantha még egyszer elsuttogja a refrént - itt érdekesség, hogy egy olyan villamos? metró? hang jön, ami teljesen a mi Tátra villamosaink hangját idézi fel. Ez a rész egyébként bekerült a hosszú, emlékezetes Intróba az A Strange Hour koncertsorozatban. Szenzációs alkotás a New York Nights!
 

Mocskos kutya a dzsungelben

A Strange Hours kislemez második dala egy remix, mégpedig a JEZEBEL (FILTHY DOG MIX). A "mocskos kutya" jelző alapján talán azt gondolhattuk, hogy a dal bluesos jellegét emelték ki, de nem erről van szó, egy jungle alapú, elég egzaltált változatot és indokolatlanul hosszú változatot hallhatunk. Megkockáztatom, hogy nem ez a Recoil munkásságának a csúcspontja (pedig a kislemezen nincs feltüntetve a remix készítője, ami azt jelenti, hogy Alan maga készítette a remixet), ám Alan 10 évvel később érdemesnek tartotta szerepeltetni a Selected Remixed remixválogatáson - ott egy rövidebb, megeditált változatott hallhatunk (talán elég lesz ennyi is).

Live Spirits és Violator The 12 Singles Box halasztások

A Live Spirits új kiadási dátuma június 26., a Violator The 12 Singles Box új kiadási dátuma pedig - ahogy tegnap jeleztem is - július 17. (magánvéleményem szerint én már most aláírnám ezt a két dátumot...)

20 éves a Strange Hours kislemez!

Ma egy Recoil kislemez felidézésének szenteljük a nap nagy részét: ma 20 éve került a boltokba ugyanis a STRANGE HOURS kislemez! A gyönyörű (és egyben feltűnő) borítójú, citromsárga színű kislemez első kislemezektől szokatlan módon az album megjelenése után jelent meg, de a tartalom abszolút gazdag, mind hanganyag, mint multimédiás szekció tekintetében. A kislemezhez két B-oldalas is tartozik - szigorúan véve az összes Recoil B-oldalas ezen a kiadványon található, hiszen a többi kislemezen csak különböző mixek és verziók találhatók - és a papírtokos kiadványban - kislemezek esetében kissé szokatlan módon - szerepel a két B-oldalas dalszövege is, amelyet a kislemezen akkor láthatunk, amikor kivesszük a CD-t.
 
Vegyük először a Strange Hours-t, amelynek egy remekül megvágott Edit változata szerepel a kiadványon (ugyanez a változat került fel a Selected című best of lemezre, első dalként). A kissé megfoghatatlan hangulatú (és Alan elmondása szerint igentcsak drága) klipről Alan ezt nyilatkozta: "A 'Strange Hours'-hoz készített videóklip is tulajdonképpen arra szolgál, hogy reprezentálja magát az albumot. Tele van különböző tárgyakkal, tárgyakkal amelyek a jég fogságába estek... A szám alapja igen blues-os. És ez az alap van feldúsítva egy kemény ütemmel. A klip tulajdonképpen egy emberről szól, aki elveszít valamit. Valamit, amelynek hiányában bizony gyötrelmes órákat [strange hours] él át és közben furcsa dolgokat művel... Michael Williams [Intro] rendezte a klipet. A filmen megjelenik egy kislány, mintegy a férfi képlékeny memóriájának szülöttje... a férfi által meggyilkolt kislány emlékképe ez." (a fordítás a HDMFC honlapjáról származik).
 
Nézzük tehát ezt a klipet, és aztán ma végigmegyünk a kiadvány többi számán is! :) A főszereplő Alan Wilder és Diamanda Galás!
 

Ha már Enjoy The Silence: egy templomi hangulatú verzió

Noha a Violator The Singles 12 Box nem fog megjelenni április 24.-én (az új időpont állítólag július 17., ami véleményem szerint még mindig elég optimista becslés), mi természetesen folytatjuk a vinylcsomag bemutatását. Ma a 10 lemez egyetlen demója kerül sorra: az ENJOY THE SILENCE (HARMONIUM) valószínűleg a nagy sláger demója, vagy legalábbis nagyon közel áll hozzá. A Martin által énekelt, templomi hangulatú, hamóniumon eljátszott alkotás a Depeche Mode alkotói boszorkánykonyhájába vezeti a hallgatót és egy megdöbbentően intim és erős pillanat a zenekar életében. Mindenesetre megdöbbentő hallgatni a különbséget eközött a verzió és a végső eredmény között!
 

Vajon Isten keze a Depeche Mode-ot is megérintette?

Április elsejei tréfa, vagy komoly? 30 éve került adásba a KROQ rádión egy interjú Peter Hook-kal, a New Order basszusgitárosával, aki azt álíltotta, hogy az Enjoy The Silence igencsak erőteljesen merített ihletet a New Order: Touched By The Hand Of God című dalából. Először úgy tűnt, hogy tréfálkozik ezzel, de aztán a stúdióban néhányan megállapították, hogy a basszusmenet és a tempó valahogy tényleg hasonló. Hook szerint nincs ebben semmi rossz, a New Order is emelt át motívumokat a Depeche Mode-tól - és ne feledjük, hogy a brit zenei szaksajtó több ízben a New Order-hez hasonlította az Enjoy The Silence gitárját. Mi a véleményetek? :)
 

Sem Miller, sem Sherwood

A Violator-hónap véget ért, ám a Violator The 12 Singles-t bemutató sorozatunk természetesen folytatódik! A kiadvány negyedik lemeze, a második Enjoy The Silence lemez az ENJOY THE SILENCE (BASS LINE) mixszel kezdődik. Ez az Enjoy The Silence legzabolátlanabb mixe, fura váltásai és enyhe betegessége miatt Daniel Miller, vagy Adrian Sherwood keze nyomára is gyanakodhatunk, de nem; ez a mix is Francois Kevorkian műve.
 

süti beállítások módosítása
Mobil