A Humanist nagylemeze (Humanist címmel) február 21.-én jelenik meg, és március 23 és 29 között egy rövid angliai turnén is részt fognak venni - kérdés, hogy Dave is színpadra lép-e.
Dave elárulta, hogy ismét együtt dolgozik Rich Martinnal, azaz idén harmadszor is lemezt készít a Soulsavers-szel! A nagylemez várhatóan év végén kerül boltokba.
És mi lesz a DM-mel? "Nem tudom! Őszintén nem tudok válaszolni erre a kérdésre. A Depeche rengeteg felvételt készített együtt már, és egy-egy turné után Martin és én csak simán azt mondjuk egymásnak: "Viszlát majd valamikor!". Valószínűbb, hogy lesz új lemez, de nincs tervünk arra nézve, hogy mit fogunk csinálni. Őszintén szólva, soha nem is volt. Az első 10 évben mindig úgy pörgettük a dolgokat, hogy felvétel, turné, felvétel, turné, felvétel, turné. Ahogy öregszel, elkezdesz válogatni azok között a dolgok között, amiket igazán szeretnél csinálni. Martin is éppen egy kis szünetet tart e pillanatban. Meglátjuk!"
Mintha Dave egy U2 dalt énekelne! :) Megjelent a Humanist és Dave közös dala, a Shock Collar! A dal elérhető az összes streamingszolgáltatónál. A klip is érkezik hamarosan! :)
A Freestate.hu ma is hozzáférhető fórumáról ollóztam ezt a néhány véleményt a koncert után.
"Először a Miles Away alatt f..tam le a bokám, gondolom ez mindent elmond! Magam sem hittem mekkora buli kerekedett! Mekkora volt már az a jammelés, nem tudok róla, hogy lett volna hasonló a turné bármelyik más állomásán. "
"A Personal annyira “odabaszott"hogy még most is cseng a fülem!"
"Nagyon élveztem én is a koncertet, minden tökéletes volt! Amúgy még nekem is cseng a fülem, oltárian szóltak a dalok. Fanyalogtam a setlist miatt, de amikor ott van az ember nem érdekli, csak átadja magát a daloknak és a hangulatnak. Mert a hangulatteremtéshez a DM nagyon ért!"
"Ez egyszerűen elmondhatatalan, leírhatatlan.Ami ott történt tegnap este az felér egy “kisebb” fajta csodával!!!!!!!A hideg is kiráz, ha eszembe jut…azt hiszem talán ma reggelre ért földet bennem az élmény.A nyári buli is hatalmas volt , de ez most valahogy esszenciálisabb volt, és fantasztikus!!!! Nem akarok felébredni belőle sohasem"
"Gyerekek ez a koncert fantasztikus volt, a nyári koncert után igaz kicsit szomorú voltam ,hogy DAVE már soha nem lesz régi önmaga de hála az Istennek ,hogy nem így van"
"Martin Home-ja és Insight-ja nekem nagyon ütött és nagyon örültem a One Caress-nek is…már most hiányoznak!"
"Ez a koncert esküszöm jobban sikerült, mint a nyári! Király volt!! Szétvagyok esve, 3-ra értem haza, reggel meg meló... úgy érezm magam, mint aki másnapos :)))) (pedig nem is ittam semmit) A Home után az óó-óóó-óóó, nagyon jó volt!! Ahogy láttam Dave-nek is nagyon tetszett. :) Álom volt az egész? :)"
"Még most sem tértem magamhoz! Teljesen kész vagyok!Fantasztikus élménnyel lettem gazdagabb!! :) Hihetetlen, mekkora hangulat volt!!Köszönet érte a srácoknak és mindenkinek aki ott tombolt tegnap este!Sosem felejtem el ezt a napot!!"
"A tegnapi koncert? Hát igen, az hogy szuper, az hogy fantasztikus, nem megfelelő jelző! Számomra megfogalmazhatatlan volt!! :) Nagyon örülök, hogy kijutottam, mérhetetlenül boldog voltam, és utána az after!!! :) Szerintem is jobb volt ez a koncert mint a nyári, és embertársaim Dave és a fiúk egészségesek, energiával telik, és fantasztikusak! :) Csodálatos este és éjjel volt, remélem ezer évig sem felejtem el! :) Sajna én nem tudok szépen fogalmazni, de ezt le kellett így írni. Még most is könnybe lábad a szemem, ha rágondolok…. :-)"
"Ez valami “űberzsírkirály” :-) volt! De most komolyan… Hihetetlenül együtt volt a közönség a fiúkkal,nem azért de erről a koncertről simán lehetne készíteni a koncert dvd-t.Ez volt az 5. koncert amin voltam,mindegyik fergeteges volt,de ez a tegnapi egyikhez sem volt-számomra-hasonlítható!Életem eddigi leg-leg-leg-legnagyobb koncertje volt.Lehet csak nekem tűnt úgy,de az a 2 óra mintha csak 30 perc lett volna.Ezt nagyon összehoztuk! |-| Látszott a srácokon is mennyire tetszik nekik a lelkesedésünk,jó volt a hangulatuk,mikor Dave megpuszilta Martint ,mikor énekeltetett minket, folyton mosolyogtak,ááááááá kész vagyok akkora élmény volt ez a tegnap,amit még az unokáknak is mesélni fogok. Mindig is szerették a magyar közönséget,úgy gondolom nem okoztunk nekik csalódást és szívesen jönnek kis hazánkba még nagyon sokszor!!!!!"
"OH MY GOD. Dave szuper formában, még Doug “bevagyoksózva” McCarthy után is mozgékonynak tudott tűnni. A koncert két legjobb dala - számomra is meglepő módon - az I Feel You és a Personal Jesus, amit már ugye mindenhol rongyosra játszottak, most mégis olyan DÖGGEL szólaltak meg, hogy besz*rtam. A legjobb pillanat meg a Home utáni éneklésünkre improvizált beat volt, baah ez mekkora már, ilyen azért nem mindig van. :) Mikor körbenéztem, azt láttam, hogy még kb a plafonról is tomboló emberek lógnak, és a jobbra legfelül ülő lányok székeken állva forgatták a pólóikat a fejük felett"
"Van egy set list-em egyenesen a színpadról! Koncert előtt ragasztgatták a fiúknak a földre, nehogy eltévesszék a dalokat. Csak nézegetem, és próbálom átélni újra a tegnap estét. Hihetetlenül fantasztikus volt! Most kicsit üresnek érzem magam, mennyit vártuk, mennyit készültünk rá.... és vége. Egyik szemem sír, a másik nevet, de mint Dave mondta: “See you next time.” HOPEFULLY"
"Sziasztok, eszméletlen jo volt a hétfö,kiráz a hideg ha rá gondolok,hallottam a rádioba egy mod számot és még mindig kiráz töle a hideg.Isten Királyok!!!!!!!!!Nem tudom ,h lessz e még nálunk koncert,de nagyon jo lenne.Most egy kicsit üresnek érzem magam. A Zágrábi koncertre kellene kimenni,de sajna még jegy sincs,és kellene még egy társ is aki szintén fanatikus. Köszönjük Dave!!"
Búcsúzóul egy videó, a Never Let Me Down Again végéről, a színpadhoz közel:
A hivatalos turnéblog egy kedves emléket idéz fel:
"Itt is vagyunk, ez a második koncertünk az idei turnén, és úgy tűnik, mintha soha nem hagytuk volna el Budapestet. A hangulat és a tömeg ismerős volt: energia, lelkesedés, és izgalom töltötte meg a levegőt. Majdnem 15000 ember segített a Mode-nak a Tour Of The Universe utolsó turnészakaszán a Budapest Sportarénában, és a mi fiaink nem is lehettek volna boldogabbak.
Az út a reptérre különlegesen emlékezetes maradt: nem tudom, mi történt, de egy kis gitár került Martin kezébe, és azon kaptunk magunkat, hogy együtt énekeljük néhány kedvenc dalunkat. Bárcsak minden ilyen repülőtéri utazásunk ennyire jó hangulatú lenne!"
Másodjára következzék egy hosszabb írás, a Népszavából, a szerző Podhorányi Zsolt.
Megállíthatatlan Depeche Mode-menet
A brit együttes világsztárhoz méltó koncertje az Arénában
A Depeche Mode harminc éve elfelejtett felbomlani – pedig pestiesen szólva a tagok dolgoztak a szakításon. Talán a közönség forró szeretete, újabb rajongógenerációk felnövekedése is segített a formáció egyben tartásában. A zenekar pályájának titkán töprengtünk, míg a dugig tömött Sportaréna forró hangulatú koncertjén hallgattuk muzsikájukat.
Jó volt nátha- és influenzavírusnak lenni hétfő este a Budapest Sportarénában. E járványos időben tömve volt a csarnok a Depeche Mode koncert hírére. Mi az, hogy tömve, kevés volt az Aréna a zenekar hazai rajongóinak. Rajongót írok, de bizony a klasszikus, fekete selyem- és bőrszerkós, sötét színekben pompázó tini lányból, akinek a világgal szembeni minden ellenérzését igazolja és megfogalmazza a melankolikus szintetizátormuzsika: csak mutatóban lézengett az első traktusokban néhány. Láttunk ellenben sok divatos ruhába bújt, ápolt húsz- s harminc- évest, szolidan ünneplő negyvenes-ötvenest, felénk jött egy-két zavarba ejtő dekoltázs, és felfigyeltünk mindennek koronájaként egy tükröződő nadrágra (életünkben először). Ezzel a közönség extravaganciája ki is fogyott az ötletekből, a farsangi hangulat elillant, inkább a szilveszter utóhatásait éreztük, mert elég sokan az etilalkohol különféle származékainak minél szorgalmasabb fogyasztásával szerették volna még inkább emlékezetessé tenni az estét. (A könnyebb füstölnivalókat most ne firtassuk.) Hiányoltuk azokat a régi, külvárosi és belvárosi, fekete körmű lányokat szakadt neccharisnyában, akik elmaradhatatlan virágai voltak a nyolcvanas és kilencvenes évek bulijainak, dupla s-sel és hosszú óval ejtették a Depeche Mode-ot. Hol lehettek? Talán ők voltak azok, akik ma szolid pulóverben, kosztümnadrágban, visszafogott ezüst ékszerekkel foglaltak helyet (majd ugrottak talpra) az ülősorokban? A Depeche Mode bizony elkoptatott egy generációt. Akik 1985-ben a Volánpályán várták őket szívszorongva, többségükben valószínűleg a híradót nézték otthon a koncert helyett, és akik önfeledten csápoltak az Enjoy the Silence-ra, talán még meg sem születtek, amikor 1980-ban David Gahan csatlakozott egy alakuló formációhoz, amelyet később Depeche Mode-nak hívtak. A zenekar nevét lehet távirati stílusnak fordítani, de jelenthet gyorsan múló divatot is a francia–angol névházasság. Ez a divatirányzat azonban három évtizede makacsul tartja magát, a formációt nem bomlasztották fel az elvándorló tagok, a személyi ellentétek, David Gahan korábbi drogfüggősége, túladagolása, öngyilkossági kísérlete, Martin Gore italozása és Andrew Fletcher idegösszeomlása. A Depeche Mode létező, működő zenekar, nem nosztalgiaformáció, új lemezt ad ki és szinte a színpadon él. Ha vesszük a fáradságot és meglátogatjuk a zenekar honlapját, látjuk, hogy szinte minden másnap, harmadnap koncertet adnak különféle országokban, stadionokban és arénákban. A titokra vagyunk kíváncsiak, de az együttes nem enged bepillantani a kulisszák mögé. Dave Gahan, az énekes bizony már nem húszéves. Az a kölyökarcú kamasz, aki a nyolcvanas évek végén másolt videokazetták szemcsés felvételein át felénk nézett, bizony manapság csontsovány, ritkás hajú, sokat megélt férfi ember benyomását keltette. Borostás arcát láva ráfoghatnám, hogy fáradt, és rutinból énekelt, de meg kell adni, szinte felszántotta a színpadot, a hangja pontos volt, és bizony volt ereje, amikor megragadta a mikrofonállványt és teli tüdőből kieresztette a hangját. (Kissé igazságtalan, de a program szusszanásnyi szünetében, amikor a gitáros-billentyűs Martin Gore énekelte a Home-ot, valóságos karavánok indultak a büfébe sörökért és egyéb lélekmelegítőért.) Mondhatjuk, hogy szinte biztonsági programmal készültek, hisz sorra dörögtek az olyan nagy slágerek, mint a Wrong, a Personal Jesus, az In Your Room vagy a Behind the Wheel. Mondhatjuk, de ugyanakkor ráébredünk arra is, hogy a tíz-, tizenöt, húszéves, ronggyá játszott számokat nem koptatta el az idő. Nem gondoljuk, hogy a new wave korszak kísértetei járták be a színpadot. A szintetizátor régi frázisa ma is ütött, ugyanúgy meglepődtünk a fordulatain, mint amikor először hallottuk a televíziótörténetet író Music Television adásában. A Depeche Mode nehéz hangzása, melankolikus, rockos popzenéje, érzelmes szövegei hamisítatlanul eredeti hangot képviselnek, diktálták a divatot, nem pedig követték a módit. Kevés ennyire önálló utat járó zenekarnak volt bérelt helye a brit slágerlistákon, és túlzás nélkül állítható, együttesek ezrei követték receptjüket szerte a világon – és idehaza. (Több-kevesebb sikerrel.) Ma, negyven fölött, megállíthatatlan utazócirkuszosként járják a világot és fáradhatatlanul adják egyik koncertet a másik után. Szokás kiemelni, hogy gyakran fordulnak meg Magyarországon, a nyolcvanas évek közepétől tényleg rengetegszer léptek fel. Göd mellett még klipet is forgattak és cikkeztek valamiféle flörtről is egy hölggyel, aki gyakran szerepel a színes lapok címlapján – és nem szenzációs tudományos felfedezései miatt. De máshová is visszajárnak. (Dave Gahan rosszindulatú daganata miatt tavaly májusban és júniusban vagy tíz arénakoncertet kellett lemondaniuk.) Talán maguk is meglepődnek, hogy három évtized múltán félelmetes tömeg gyűlik össze koncertjeiken, riasztó és bizsergető érzés újabb tini generációk rajongása, az őrjöngés még a hátsó traktusokban is. Bizonyos, hogy nem lehet abbahagyni, lezárni a Depeche Mode történetét, hiába próbálkozik mindegyik tag újra és újra szólókarrierrel. Gyanítom, hogy találkozunk még velük a számukra nagyon is ismerős Budapesten. Ha egészségük engedi...
Kerek évfordulónk van ma: pont 10 éve egy hasonlóan fagyos napon Depeche Mode koncert volt Budapesten, a Sportarénában! A fiúk a Tour Of The Universe utolsó turnészakaszán ejtették útba Budapesten, bő fél éven belül másodszor. A kerek évfordulót több bejegyzéssel ünnepeljük! Újságcikkek, turnéblog és korabeli, élménytől átitatott fórum-hozzászólásokkal készültünk mára :)
Elsőként nézzük a Magyar Nemzetben megjelent írást, Varga Orsolya cikkét:
Az univerzum hangjai
Káprázatos koncertet adott a Depeche Mode
Telt házas koncertet adott a Depeche Mode hétfő este a Papp László Budapest Sportarénában. Ismét nem csalódtunk az együttesben, Dave Gahanék csúcsformában voltak és elkápráztatták a 12 500 fős közönséget. Fél éven belül másodszor lépett fel nálunk a Depeche Mode. Tavaly júniusban 35 ezer ember tombolta végig a szakadó esőben a koncertjüket. Akkor tartottunk attól, hogy elmarad a fellépésük, hiszen nem sokkal azelőtt műtötték daganatos betegséggel a frontembert, Dave Gahant. De szerencsére eljöttek, és fantasztikus koncertet adtak. A mostani fellépésre más színpadképet és dalokat ígértek.
A brit előzenekar, a Nitzer Ebb fellépését követően kezdődött a két Grammy-díjra (a legjobb alternatív album és a legjobb videoklip) jelölt Sounds Of The Universe anyagát bemutató koncert. Az új album dalai - az In Chains, a Wrong és a Hole To Feed, a Miles Away/The Truth Is - mellett sorban jöttek a régi nagy számok is.
Dave Gahan ismét csúcsformában volt, végigpörögte, -táncolta a számokat, egy percre sem állt le. Nem maradhatott el a megszokott elképesztő csípőmozgás sem. Amikor kijött a kifutó végére, és ott félmeztelenül táncolt, a lábainál hevert a közönség. A Walking In My Shoesnál kiengedte a hangját, a hideg futkosott a hátunkon. Majd jött az It’s No Good után a Question Of Time, és az ilyenkor megszokott pörgés a mikrofonnal.
A remekül szerkesztett dalösszeállításban a Precious és a World In My Eyes után jött Martin Gore két száma, az Insight és a Home, amelyek szövegét Dave Gahan vezényletével a közönség egyedül is tovább énekelte. Nagy sikert aratott a Policy Of Truth, az In Your Room és a rendkívül dinamikus I Feel You. Majd jött a nagy kedvenc, az Enjoy The Silence, refrénjét egy emberként énekelte a közönség.
Hagyomány a Mode-nál, hogy koncertjeiket a Never Let Me Down Againnel zárják. Amint most is felhangzott a szám, mindenki táncolt, és Dave Gahan irányításával 25 ezer kéz lendült a magasba. Elképesztő látvány, amint az arénát megtöltő emberek egyszerre mozogtak.
De ezzel nem volt vége a shownak, négy ráadásszámot kaptunk: Martin kezdte a One Caress eléneklésével, majd jött a Stripped és a Behind The Wheel a régi időkből. A koncert lezárására nem is választhattak volna jobb számot, mint a Personal Jesust, szinte szétrobbant az aréna, amikor felhangzottak az első akkordok. Megkaptuk, amiért jöttünk, igazi Mode-koncertben volt részünk.”
Íme a koncertről egy olyan dal, amit azóta se hallhattunk Depeche Mode koncerteken: ez a Miles Away/The Truth Is!
1. A Pain That I'm Used To 2. Precious 3. World In My Eyes 4. Cover Me 5. Where's The Revolution 6. Everything Counts 7. Enjoy the Silence 8. Never Let Me Down Again 9. Heroes 10. Walking In My Shoes 11. Personal Jesus 12. Just Can't Get Enough
" - Az In Your Room videó úgy tűnik, mintha egy valamifajta gyűjteményes videó lenne, felhasználva benne a régebbi videók ötletrészleteit. Ez valami végét jelentette?
Anton Corbijn: " - Igen, bizonyos szempontból... rájöttem ugyanis, hogy az a videó hosszú ideig az utolsó lesz és azóta Alan sem szerepel már...."