Mindjárt itt van 1986, és a Black Celebration Tour záróállomása, Koppenhága. Az egész turnén rendkívül szigorú setlistet játszó zenekar az utolsó fellépésen merész lesz és változtat egyet: Martin a korábban minden egyes fellépésen felcsendülő It Doesn't Matter Two helyett ezúttal a Somebody-t énekli.
Kitűnő minőségű audio felvétel:
Kell-e bárkit is emlékeztetni, hogy miért emlékezetes az utolsó állomása a Music For The Masses Tour-nak? A 101. koncert setlistje egyébként némiképp bővített volt: ekkortájt ritkán játszották már együtt a People Are People-t és a Master And Servant-ot, de ezúttal kivételt tettek a srácok.
A World Violation Tour utolsó koncertjéről, Birminghamből nincsenek videóink, de ott amúgy is egy standard koncert volt.
A következő turnézáró viszont 4 évvel későbbi és később igencsak tragikus színezetet kapott: ez itt az Exotic Tour utolsó koncertje, Indianapolisból. Alan utolsó koncertje a zenekarral, és sokáig úgy tűnt, hogy az együttes utolsó koncertje is, Dave jól ismert drogproblémái miatt. Andy már nincs is a bandában, és Martin alkohollal való küzdelmei is egyre súlyosabbak ekkortájt. Aki azonban egy szétesett, rosszkedvű koncertre számít, az téved: energiától duzzadó kitűnő fellépést láthatunk, a végén pezsgőzéssel, és a Primal Scream tagjaival... Csak az egyik Youtube-hozzászólót tudom idézni: "This is not a concert... Its a party baby... yeahhh!!!!! Excellent show fuckin' awesome!"
Négy évvel később egy sokkal decensebb show-val zárult a The Singles Tour: az ötödik Los Angelesi fellépés leginkább Andy sokat idézett beszédéről marad emlékezetes: ""Köszönjük Hölgyeim és Uraim! Nagyszerű közönség vagytok! Nagyon jól éreztük magunkat és el kell mondjam, hogy ez volt az egyik legörömtelibb Depeche Mode turné az évek során! Mivel az élmény pozitív, ezért sok esély van arra, hogy egy új lemezzel, mondjuk két év múlva újra visszatérjünk a színpadra. A többiek nevében is köszönöm az együttműködést a zenekarnak, Chris-nek a dobok mögött, Peter-nek, Janet-nek és Jordan-nak, illetve Andrew Phillpott úrnak is! ő az, aki a turné összes szinti programját összerakta... ő a láthatatlan hős! Legalábbis szereti ezt képzelni magáról... Most viszont a mikrofon a show igazi sztárját illeti meg... vagyis Engem [a banda röhög!]... Dave, tiéd a lehetőség... Just Can't Get Enough!"". Sajnos azonban erről a koncertről sem találtam felvételeket a Youtube-on.
Három év múlva Mannheimben volt a turnézáró ünnep: Martin plusz számmal kedveskedett (World Full Of Nothing), a közönség pedig Thank U feliratú táblákat tartott a levegőbe. Igencsak meglepő, de erről a kifejezetten emlékezetes, felemelő turnézáróról sem találtam videót a Youtube-on.
Öt évvel később Athénban búcsúzott a Touring The Angel koncertkörút, egy szokásos setlisttel bíró koncerttel, különösebb meglepetések nélkül. Itt a teljes felvétel:
A zaklatott Tour Of The Universe zárása már annál emlékezetesebbre sikerült: Düsseldorfban a második estén hatalmas koncertet adott a zenekar. One Caress-szel, Photographic-cal megspékelve. A két legmeghatóbb pillanat a fanok egy újabb akciója, akik a Photographic után - miközben Dave meghatottan mond köszönetet - sok ezer "DM - Come Back" feliratú táblát tartanak a fejük fölé; a másik pedig Dave, aki szemmel láthatólag elsírja magát a Never Let Me Down Again karlengetős részénél.
Vajon ma milyen meglepetésre számíthatunk Moszkvában?
