Már az A Broken Frame lemez első másodperceiben világos, hogy más albumot fogunk hallani, mint a Speak And Spell. A nyitódal, a LEAVE IN SILENCE komor, ünnepélyes, enyhén vészjósló „óóóó“-zó férfikórussal nyit, majd jön a lemez jellegzetes, enyhén tompított dobja. A „kutyorgó“, már-már Violatoros basszus igazi meglepetés, az A-mollra ráfűződő dallamvezetés pedig a See You-t idézi. Dave hangja alig emelkedik ki a hangszerelésből (nyoma sincs még a későbbi öblös hangjának), a dalszöveg pedig meglepően keserű, főleg a korábbi kislemezekhez képest - Martin megérkezett! Az elszórt ütősök (pl. az első refrén utáni „leave in silence“ résznél) nagyon emlékezetesek, számomra a dal egyik legizgalmasabb részét adják. A dal végi „improvizáció“ (ami hosszabb, mint a korábban már megismert kislemezváltozatban) pedig Alan Wilder elmondása alapján annak volt köszönhető, hogy a szekvenszert „random“ állásra állították, és hagyták kicsit „szólózni“. Komor, ünnepélyes kezdés!