Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Candy Says

2023. április 28. - Szigi.
A ma 20 éve megjelent Martin szólóalbum, a Counterfeit 2 utolsó dala a CANDY SAYS, amely eredetileg a Velvet Underground felvétele, amit Lou Reed énekel. Martin még az eredetibbnél is törékenyebbre, ambientesebbre vette a figurát, így ez az album legcsendesebb, legintimebb, legpuhább alkotása.
 
Martin: "A 'The Velvet Underground' mindig is meghatározó zenekar volt az életemben. Felnyitották a szemem és inspiráltak. Egy zenekar, amely teljesen természetesen énekel pop dalokban az élet szépségeiről, ugyanakkor a következő pillanatban már a keserűségről és a drogokról mesél zajok és csattogások közepette. Elképesztő elegy. Mindenképpen szerettem volna tőlük egy számot, és el kell mondjam, hogy a 'Candy Says' nem volt számomra egyértelmű választás. Általában jobban szeretem a Nico által írt dalaikat, mint például a 'Femme Fatale' vagy az 'I'll Be Your Mirror', de mivel az albumon már van egy másik Nico szerzemény ('Das Lied Von Einsamen Madchen') ezért döntöttem a 'Candy Says' mellett, amely tulajdonképpen a kedvenc Lou Reed által énekelt dalom."
 

Tiny Girls

Az utolsóelőtti dal a ma 20 éves Counterfeit 2 lemezen a TINY GIRLS, azaz Iggy Pop és David Bowie közös munkája, amely Iggy 1977-es The Idiot című lemezén jelent meg. A meglehetősen könnyed hangvételű alkotás tartalmazza Peter Gordeno visszafelé játszott szintiszólamát is, ám úgyis a meglehetősen érdekes, már-már reggae-s alapritmus az, ami megragadja a figyelmünket. Martin szerint nem ez a legjobb dala Iggynek és Bowie-nak, de a szöveg "elég szabatos".
 

Nico: Das Lied Vom Einsamen Mädchen

A Das Lied Vom Einsamen Mädchen eredetije Werner Heymann és Robert Gilbert munkája, ám legtöbben Nico előadásában ismerhetik. Nézzünk most egy 1986-os koncertet, ahol az énekesnő előadja a dalt; lehet, hogy ezt látta Martin, amikor azt mondta, hogy hihetetlen, hogy mintha Niconak az utolsó éveiben a drogok miatt sem a zenekar, sem a közönség nem létezett többé.
 

Das Lied Vom Einsamen Mädchen

Az Oh My Love hosszas ambient-átvezetője után zaklatottabb dal jön a ma 20 éves Counterfeit 2 lemezen: ez meglepetésre egy német nyelvű dal, a DAS LIED VOM EINSAMEN MäDCHEN. A Nico által ismert klasszikus erős, sötét elektronikus zenei hátteret kap, kicsit némiképp már a Playing The Angel hangzásának előfutárának tűnik a dal. A mániákus "csipogás", a kemény basszus és a finom gitárjáték is hozzáadnak az egyedi hangulathoz.
 
Martin: "Valószínűleg a világ területeinek többségén ez a dal nem mond majd semmit, hiszen németül énekelek benne. Szerencsés vagyok, hiszen már kisiskolás koromban tanultam németül, majd éltem Berlinben, ahol pár évig még német barátnőm is volt. Egyszóval beszélek németül és annyira tetszett ez a dal az egyik Nico albumról, hogy elhatároztam ez lesz az, amelyet feldolgozok tőle... jóllehet, a dal eredetijét nem ő írta, viszont nagyon illik hozzá a hangja. Nico hangján keresztül megérintett a dal szentimentalizmusa. (...) Nico nagy hatással volt rám, és mindig is lenyűgözött az életből és a világból való kiszakadása. Megdöbbentett az egyik utolsó angliai koncertjének felvétele: úgy tűnt, hogy tökéletesen "nincs ott", sem a zenekar, sem a közönség nem létezett számára. Valószínűleg a drogok miatt. Mindig is csodálkoztam, hogyan süllyedhetett ilyen mélyre egy ilyen rendkívül szép ember? Lehet, hogy az elkorcsosulás, a hanyatlás megszállottja vagyok? (...) A németeken kívül senki sem fogja megérteni ennek a dalnak a szövegét, az elszigeteltség kísérteties érzését. Valami olyasmit, amit akkor érzel, amikor híressé válsz, és amit én is megtapasztaltam a Depeche Mode-dal, bár nem olyan szélsőségesen, mint Dave [Gahan]. Egy kiszámíthatatlan mentális térben vagyunk, mindenki szeret téged, úgy tesz, mintha teljesen nyilvánvalóan ismernének téged."
 

Oh My Love

A musichangulat után ismét visszatér az elektronika: a hetedik dal az OH MY LOVE Martin ma 20 éve megjelent, Counterfeit 2 című szólólemezén. Martin az elektronikus köntös ellenére nagy tisztelettel nyúl John Lennon szerelmi vallomásához, majd a dalszöveg eléneklése után hosszas ambient átvezető hallható az ezután következő dalba.
 
Az Oh My Love eredetileg Beatles dalnak indult, még 1968-ban rögzítették, végül John Lennon 1971-es Imagine című lemezén jelent meg Lennon szerelmi vallomása Yoko Ono-hoz.
 
Martin: "Néhány dalszerző nélkül, akiket ezen az albumon feldolgoztam, valószínűleg nem lettem volna az a fajta dalszerző, aki vagyok, és valószínűleg John Lennon a legjobb példa erre. Nagyon szeretem azt az érzékenységet, amit a zenéjében is közvetített, és mindig is próbáltam magam is elérni valamennyit ebből, és ismétlem, valószínűleg volt néhány dal John Lennontól, amit választhattam volna, de nagyon tetszett ennek az egyszerűsége. (...) Az 'Oh My Love'-ot az eredeti akkordok töredékére is le tudnám redukálni, és még mindig ugyanaz a dal lenne. (...) Úgy érzem, hogy sok támadást fogok kapni ezzel a feldolgozással kapcsolatban. Egy Lennon-dalt elektronikussá tenni mindig egy kicsit szentségtörés, ráadásul amikor Lennont feldolgozod, akkor arról hirtelen mindenkinek véleménye lesz. Ez volt az egyik legbonyolultabb dal, ami a lemezre került. Keményen dolgoztunk rajta. Meg kellett találnunk a megfelelő hangzást."
 

Lost In The Stars

A következő dal a 20 éves Martin szólólemezen, a Counterfeit 2-n a LOST IN THE STARS. Ez a dal alaposan elüt a lemez többi alkotásának hangulatától, nincs benne elektronika, csak zongora és vonósok, ezenkívül erőlteljesen musicales hangulatú. A felemelő zenei kíséret különös ellentétben áll a kiábrándult dalszöveggel.
 
Martin: "Ez a dal volt az, amelyet tulajdonképpen mindig is fel akartam dolgozni. Már akkor ott volt a lista tetején mielőtt leültem volna a listát elkészíteni a lehetséges a dalokról. Ha ki kellene egyetlen számot emelnem az albumról, akkor az mindenképpen ez a dal lenne. A többi összességében nem áll olyan közel hozzám, mint ez az egyetlen egy. Sőt, ez a dal más okból is kivétel, hiszen talán ez az egyetlen, amely igen hasonlatos lett az eredetihez, mert egyszerűen nem volt szívem megváltoztatni... olyannyira kedvelem és olyannyira szép a szám. Arról nem is beszélve, hogy talán az egyetlen dal az egész albumon, amely teljes mértékben nélkülözi az elektronikát. (...) Az egyetlen dal [a 'Counterfeit²'-en], amely igazságot szolgáltat az eredeti verziónak, az Kurt Weilltől való, és csak azért, mert annyira összetett, hogy nem tudtam, milyen irányba menjek vele anélkül, hogy elveszíteném az eredeti magját. Ez az igazi küzdelem: amikor újra akarsz értelmezni egy dalt, amit szeretsz és tisztelsz, az eredeti verzió szellemét meg kell őrizni, különben elvész a cél. (...) A dal tökéletes. Ez volt az első dal az albumon, amit biztosan fel akartam dolgozni, az első naptól kezdve. Az összes többi dalt sokkal radikálisabban értelmeztem. És akkor még egyszer: Kurt Weill nem elektroakusztikus változatban vette fel a "Lost in the Stars"-t. De a zenéje és az akkordmenetei annyira egyediek, hogy egyetlen hang elhagyása is hiányt okozna."
 

süti beállítások módosítása